A Berettyó és a Hortobágy–Berettyó folyása között elhelyezkedő Dévaványai-sík tökéletes síkság

A Dévaványai-sík a Berettyó–Körös-vidék nyugati kistája Békés vármegye legészakibb részén és kis részben Jász-Nagykun-Szolnok vármegye délkeleti peremén. Az 519 km²-es vidék a Berettyó és a Hortobágy–Berettyó megsüllyedt medencéje, tökéletes síkság, legfontosabb települései Dévaványa, Füzesgyarmat és Szeghalom. Északnyugatról a Szolnok–Túri-sík, északkeletről a Nagy-Sárrét, délkeletről a Bihari-sík és a Kis-Sárrét, délről és délnyugatról a Körös menti sík határolja.

Földtan

A Dévaványai-sík törésvonalak mentén feldarabolódott medencealjzatát triász kori karbonátos és metamorf kőzetek építik fel. A kainozoikumban erre rakódott üledékrétegekben Füzesgyarmatnál és Szeghalomnál szénhidrogén-előfordulások ismertek. A felszín közeli mélyebb rétegeket ártéri, mocsári agyag, lösziszap, a magasabban fekvő területeken elszikesedett infúziós lösz alkotja. A pleisztocénban indult meg a medence dinamikus süllyedése, amely ezáltal a térségbe érkező folyók üledékgyűjtő területe lett. Ennek köszönhetően 2-10 méteres mélységben többnyire iszapos homok, homokos iszap vagy homok építi fel a felszín közeli rétegeket.

Domborzat és vízrajz

A Berettyó és a Hortobágy–Berettyó folyása között elhelyezkedő Dévaványai-sík tökéletes síkság, relatív reliefének átlagos értéke 0,5 m/km², ezzel Magyarország egyik legtökéletesebb síksága. A felszín a keleti 94,1 méteres tengerszint feletti magasságról délnyugati irányban 84,3 méteres magasságig csökken. Mély fekvéséből következően a múltban a Berettyó és a Tisza árvizeit vezette le, területén mocsarak és morotvák alakultak ki. Ezek nagy része mára feltöltődött, de az enyhe terephullámok ottlétükről tanúskodnak, ahogy a fokmenti hátak (porongok és laponyagok) relatíve nagy száma is.

A gyér lefolyású, vízhiányos kistájat északnyugatról a Hortobágy–Berettyó (163 km, 5776 km²) 30 km-es szakasza, délkeletről a Berettyó (204 km, 6095 km²) 16 km-es szakasza határolja. A két folyó közét mintegy 400 kilométer hosszan csatornák hálózzák be, amelyek közül a jelentősebbek a Hortobágy–Berettyóba futó Felsőréhelyi-csatorna (22 km, 85 km²), a Csurgó–Alsóréhelyi-csatorna (27 km, 74 km²), a Kengyelréti-csatorna (8 km, 25 km²) és a Malomzug–Simafoki-csatorna (13 km, 111 km²), illetve a Berettyót tápláló Szeghalmi-főcsatorna (12 km, 267 km²) és annak mellékvize, a Fürjéri-csatorna (20 km, 137 km²). Áradást vagy nagyvízhozamot jellemzően a hóolvadás, illetve a Berettyó esetében a kora nyári esőzés idéz elő.

Forrás:hu.wikipedia.org