Szakképzett munkaerő képzés folyik a vendéglátó egységek számára.

Az iskola története

1969. szeptember 10-én, Keszthelyen a Balaton-part közelében méreteivel és külső megjelenésével vonzó látványt nyújtó új épületegyüttes várta és fogadta a tanévkezdésre érkezőket: a tantestület tagjait, mintegy háromszáz szakközépiskolást, több mint száz szakmunkás tanulót, a felnőttek különböző tagozatainak több mint kétszáz hallgatóját, továbbá a vendégeket és érdeklődőket. E nap reggelén az először felhangzó és a kivételes alkalom tiszteletére hosszan tartó csengőszó azt jelezte az ünneplőben megjelent sokaságnak, hogy a városban életre kelt egy intézmény s benne az emberek készen állnak a munkára.
A kétemeletes tizenhat tantermes vendéglátóipari szakközépiskola, a hozzá kapcsolódó kétszázhetvenkettő tanuló elhelyezésére alkalmas négyemeletes kollégium (emeletenként tizenhét, egyenként négyágyas szoba) és az iskolai szakmai gyakorlatok tanműhelyei együtt képezték egy sajátos rendeltetésű oktatási-képzési rendszer korszerű tárgyi alapját.
1969 őszén a huszonnyolc osztálycsoportba sorolt összesen közel hatszázötven tanuló és hallgató oktatási - nevelési - képzési feladatainak iskolai ellátása, továbbá a koedukált kollégium sajátos nevelési teendőinek összehangolása a közös igazgatású intézményben az igazgatóval együtt mindössze tizennyolc főállásba kinevezett pedagógus (igazgató, egy-egy tanulmányi- és kollégiumi igazgatóhelyettes, tizenkét tanár és három szakoktató) vállára nehezedett. Esetenként külső helyről felkért egy-egy óraadó is segítette a munkát.
A szakmai gyakorlatok iskolai tanműhelyben órarend szerint folytak, ám a többhetes kötelező nyári gyakorlat során a Balaton körüli vendéglátóhelyeken �élő közegben�, szállodákban és éttermekben ismerhették meg a növendékek a választott szakma szépségeit s egyszersmind kihívásait.
A hivatalosan öt megyére kiterjedő körzeti beiskolázású intézménybe évről-évre a felvehető létszámnál jóval többen jelentkeztek továbbtanulásra az általános iskola nyolcadik osztályát jó eredménnyel befejezett tanulók.
Az iskola iránti érdeklődést az is erősítette, hogy a tanulmányi és szakmai versenyek rendszeresen hoztak sikereket, hogy mindig szép számmal voltak tanulók, akiket a vendéglátó szakmán kívül vonzott egy-egy sportág, vagy éppen a zene, a tánc, az irodalom.
Már az első keszthelyi tanévben (1969/70) az iskola volt a színhelye a Szakma Kiváló Tanulója Országos versenynek (a verseny történetében először nem Budapest!).
Az intézmény tanulói decemberben a városi Színházban kitűnően sikerült hangversenyt adtak s ennek teljes bevételét a felső Tisza-vidéki árvízkárosultak megsegítésére ajánlották, a nyár folyamán önkéntes brigádjaik heteken keresztül részt vettek Kérsemjén újjáépítésében

Központi intézkedések révén bevezették az érettségi vizsga új rendszerét, eltörölték az átlagosztályzatot. A tantervi anyagot csökkentették (1972).
Utóbbi megvalósítására a tanároknak országszerte és iskolánként sematikus előírásokat kellett teljesíteniük, miközben a szakigazgatási szervek képviselői, ellenőrei gyakorta "rászabadultak" a tanítási órákra és a tanári munka elbírálásának legfőbb tényezője lett a központi intézkedések ("ukázok") maradéktalan végrehajtása.

Az intézmény vezetésének folyamatában hamarosan belső gondok jelentkeztek. A hovatovább megnyilvánuló elégedetlenkedések, közben pedig az egyre jobban kiütköző öntörvényű "személyi törekvések" feszültségeket gerjesztettek.
A kinevezett és választott vezetők közötti munkakapcsolatokban az egyébként kívánatos és szabályos ügymenethez nélkülözhetetlen harmónia az 1976/77. tanévre visszafordíthatatlanul szétbomlott. A rendellenességek egyes esetekben morálisan kedvezőtlenül hatottak a tanár-diák viszonyra is...
A tényeket részletesen rögzítették az illetékes szervek vizsgálatai, egyszersmind a testület előtt határozatilag is vázolták a megújulás célravezető módozatait.
1977. június 30-án nyugdíjazás révén megszűnt az iskola első és eddigi igazgatójának (1964 - 1977) vezetői megbízatása.

1977 - 1992

1977. július 1-én lépett munkába az intézmény újonnan kinevezett igazgatója: biológia-kémia szakos, okleveles középiskolai tanára az iskolának. Kinevezését megelőzően két éven át a Belkereskedelmi Minisztérium és a Veszprém megyei Tanács közös megbízása alapján az élelmiszer-áruismeret tantárgy országos vezető szakfelügyelőjeként látta el feladatait a főhatóság felügyelete alá tartozó valamennyi vendéglátóipari szakközép- és szakmunkásképző iskolában.
Egyebekben a pedagógiai-lélektan tudományában végzett munkássága révén "summa cum laude" szigorlatot tett és bölcsészdoktorrá avatták a Szegedi Tudományegyetemen (1976).

A szaktanári és szakoktatói állomány munkájának megerősítésére hamarosan nyolc új személy alkalmazásával bővült a pedagógus testület.
1977 szeptemberére (1969-hez képest) a testület személyi állománya új főállású pedagógusok alkalmazása révén több mint kétszeresére nőtt, a tanulók és hallgatók együttes száma pedig hat és félszázról jóval kilencszáz fölé emelkedett a harminc osztálycsoportban.

Az 1977/1978. tanévtől a keszthelyi intézmény fejlődésének magasabb pályára állítása iránti széleskörű igény minden területen az eddiginél szervezettebb, szakszerűbb és magasabb fordulatszámú munkatempót követelt az iskola vezetőjétől, felnőtt dolgozóitól és tanulóitól. Kivel-kivel el kellett fogadtatni a közösségben vállalt szerepköre szerint és a maga tudati szintjén, hogy a nevelés tervszerű-, célirányos-, személyiségfejlesztő folyamat s ennek elemi előfeltétele a rend (figyelembe véve, hogy a közösség fejlettsége mit bír el) és a rendezett egységet alkotó követelményrendszer.
Mindezekről az alapkérdésekről az igazgató 1977. november 20-án (vasárnap!) adott tájékoztatást a szülők számára. Az igazgató javaslatára a tantestület tagjai vállalták a vasárnap délelőtti rendezvényen a megjelenést. A vasárnapi időpont mellett jelentős pedagógiai érvek sorakoztak: a heti hatnapos tanítási hét és a felnőtt dolgozók hasonló időtartamú lekötöttsége a munkában; a tanulók 81%-a nem volt keszthelyi illetőségű; az iskola székhelyére esetenként nagyobb távolságból kellett utaznia a szülőknek (az iskola beiskolázási körzete öt megyére terjedt ki) s ezt jobban tudták szervezni munkaszünetes napra. Megjelent szülők (gondviselők) négyötöde. Ez alkalommal megismerhették az iskola rövid és hosszú távú terveit, legfőképpen pedig az intézmény vezetésének folyamatában meghatározó szerepet játszó felfogást, miszerint: gyermekeik, tanulóink egyidejűleg alanyai és tárgyai is a nevelésnek s ebben az összefüggésben a "szülői háznak" és az iskolának időnként és szükség szerint egyeztetnie kell a növendékek érdekében.

1977 decemberében a pedagógus testület és a diákság jelenlétében szoboravató ünnepség zajlott az iskola udvarán. A szobor: "Leány a hallal". A szabadtéri műalkotás a korábbi években valahol egy udvaron kallódott Budapesten. Bár az iskola létesítésének árában a szobor is benne foglaltatott, "előkerítésére" és a rendeltetési helyre történő szállítására annyi sok esztendő eltelte után eredményt hozó lépések csak ekkor történtek.

"Iskolánk, a keszthelyi VSZK gazdagodott Osváth Mára szobrászművész alkotásával. A mai naptól ez a műalkotás "köszönti" az iskolába érkezőket s azt jelzi, hogy itt az ifjúság féltője, gondozója, tisztelője a kultúrának. Egyben figyelmeztet nemcsak intézményünk jellegére, hanem a képzés során a vendéglátással kapcsolatos feladatok magas színvonalú ellátására is." (Részlet az igazgató szoboravató ünnepi beszédéből 1977. december 3.)

A szaktanárok önzetlen irányító tevékenysége révén és jórészt társadalmi munkában 1978-ra megvalósult az iskola épülete körül a sportpályák rendszere.
A szakoktatók öntevékeny és mintaszerű együttműködése révén ugyancsak társadalmi összefogással az iskola udvarán kialakult a "szabadtéri tankonyha".

A célratörő munka során sok egyéb tényező is a figyelem középpontjába került: közösségi foglalkozások; kulturális tevékenység nemcsak az iskola, hanem a város életében; szociális munkában való cselekvő részvétel (az iskola közelében élő és életfenntartásukhoz fizikai segítséget igénylő idősebb emberek esetenkénti segítése); az iskola épületének és felszerelésének megóvásában és fejlesztésében való tevékeny tanári és tanulói közreműködés stb.

Nem tűrt halasztást az iskolaközösség számára a közvetlen célok kitűzése; a távlatok felvázolása; a feladatok ésszerű rangsorolása; az erők helyes összpontosítása.
Mindez a közösen megvitatott és elfogadott iskolai pedagógiai programban nyert kifejezést, miközben az eddig hiányzó, most első alkalommal megalkotott belső szabályzat az érdekeltek számára nyíltan rögzítette:
- az intézmény vezetésének folyamatában fontos szerepre hívatott vezetési
szervezet -"formális struktúra" -felépítését, benne a felelősségi köröket s a személyre szóló feladatokat;
- az ügykezelés rendjét;
- a rendszeres, következetes ellenőrzés módozatait.

Az intézmény számára távlatot nyújtott a középtávú (öt tanévre szóló) saját program.
Ebből néhány részlet:
- kollégium épületében egyes részlegek haladéktalan átépítése a tanulók védelme
és tanulmányi munkája elősegítése érdekében;
- az iskola biztonságának technikai megerősítése;
- szaktantermi rendszer (kémiai kabinet, nyelvi- és áruismereti labor) fejlesztése;
- az intézmény energiaközpontjának (kazánház) teljes felújítása;
- a testnevelés tárgyi feltételeinek javítása, eszközállomány gyarapítása;
- oktatási kabinet építése...
A fenti célkitűzések a tervezett időszakban maradéktalanul megvalósultak.

1978 júniusában az iskola igazgatója hivatalos értesítést kapott, hogy a szakmukásképzési alapra benyújtott pályázata (felterjesztve 1978. március 28-án) eredménnyel járt s az oktatási kabinet megépítésére elnyert összeg nyolcmillió forint.
A teljes befejezésig (1982) még szükségesnek mutatkozó pénzösszeg (meghaladta a húszmillió forintot s magában foglalta a berendezés árát is) átutalásáról példás következetességgel a Belkereskedelmi Minisztérium (Spilák Ferenc) és a SZÖVOSZ Oktatási Osztálya (Asztalos Miklósné) gondoskodott.
Gesztorként a keszthelyi ÁFÉSZ (Sáfár Károly elnök) járt el mindvégig megfontoltan és célratörően a kabinet megvalósítás érdekében.

Miként a tárgyi feltételek fejlesztésének programja, azonképpen az iskola fő rendeltetésének szolgálatában álló nevelési program sem tűrhette a "laissez faire" (had menjen minden a maga útján) stílust. A pedagógus munkájában elsősorban az emberi minőséget kívánta, nemkülönben a permanens önképzést szorgalmazta (magasabb képesítési fokozat megszerzése a tanároknál, szakoktatók szakmai- és pedagógiai képzése, nyelvszakos tanárok külföldi továbbképzése, a pedagógiai szakirodalom ismerete és művelése).

"Tedd kötelességedet, élj jogoddal!" Ez volt az iskolai diákparlament jelmondata.
A parlament a nagy nyilvánosság előtt azt bizonyította, hogy a pedagógus testület és a diákság saját feladatai dolgában és azok végrehajtásában nemcsak képes és kész egymással szót érteni, hanem a jövőben magasabb teljesítmény elérésére tud és akar vállalkozni.

"Tekergő és csak tessék-lássék módon tevékenykedő mindig akadhat ott, ahol közel ezerkétszáz ember dolgozik, de ok a mi intézményünkben (ha lennének) nem igen érezhetnék jól magukat, hangadókká sem válhatnának.
Azt valljuk, hogy a "lécet" mindenki számára a tőle joggal elvárható képességei alapján kell a megfelelő magasságba helyezni, mindenki a saját stílusával ugorhat, de teljesítményével meg kell győznie szándékáról és fejlődéséről környezetének tagjait, teljesítményének saját fejlődését és ezzel a köz előrehaladását kell szolgálnia.
Nem teheti azonban senki sem azt, hogy "nekifutó" stílusa ugyan szemre tetszetős, de átbújik a léc alatt, s oldalra állva, esetleg kritizálva azt figyeli, hogy mások verejtékezve hogyan teljesítik a magasságokat." (Ifjúsági parlament jegyzőkönyve 3. o. Részlet az igazgatói beszámolóból 1978. december 9. )

Az iskola munkaterve így fogalmazott:

"Folyamatossá kell tenni a számonkérést, a tanulók munkájának értékelését, tűrhetetlen az egy-két jegy alapján történő buktatás, de a "megszabadulás" reményében és a kudarc elleplezésére kettest adni nagyobb bűn, mint a buktatás."

pedagógiai program a testületi közösség fejlesztésére "vezérlő elvet" is tartalmazott:

"A pedagógusközösség hon áhított és szakértelemmel kialakított testületi tekintélyéből ne részesedhessen minden nevelő egyforma mértékben, saját személyiségének erényeitől, értékeitől és hibáitól függetlenül; mert a testületi tekintély nagy erő is, fordulhat hozzá segítségért és védelemért, aki gyenge, de senki sem engedheti meg, hogy a testületi tekintélyre a személytelenség bélyegét üssék." (Testületi jegyzőkönyv 1978. július 1.)

A megyei általános középiskolai felügyelet pedagógiai vizsgálati jegyzőkönyve az alábbiak szerint fogalmazott (1980. április 29.):
"Az intézményvezetés megújítása, a tárgyi feltételek fokozatos javítása, az üzemekkel való kapcsolatrendszer bővülése eredményeként javultak az iskola beiskolázási, oktatási eredményei. Az iskolába belépő idegenre kellemesen hat az iskola rendje és fegyelme. A nevelő-oktató munka irányítása egységesebbé, világosabbá és határozottabbá vált".

Az iskola igazgatója pedagógiai témakörökben (vezetéselmélet, szocializáció, személyiség és közösség, közösségi értékorientáció vizsgálata, sorsfordulók és pedagógia stb.) korábban már számos értekezés és díjnyertes pályázat írója, rendszeresen szerepelt megyei és magasabb oktatásügyi fórumok meghívott előadójaként (a Belkereskedelmi Minisztérium felkérésére az országos vezető szakfelügyelők továbbképző tanfolyamán, az Országos Pedagógiai Intézet meghívására a középiskolai igazgatók részére szervezett tanfolyami továbbképzésen).
A tantestület egyes tagjaiban is megkülönböztetett érdeklődés alakult ki a pedagógiai műhelymunka iránt. Szervezett módon jelentős pedagógiai- és szociológiai feladatok gyakorlati megvalósításához kezdett az osztályfőnöki munkaközösség a nevelési eredményvizsgálatok korszerűsítése érdekében. Mindez sok más tényezővel együtt előnyösen szolgálta az osztályfőnökök osztályközösségeket fejlesztő tevékenységét és ez utóbbira alapozhatóan a tanárok és szakoktatók sikeres munkáját az iskolaközösség erősítésében.

A pedagógiai szakszerűséget, szervezettséget és rendet szolgáló eme iskolaérdekű "befektetések" a nevelőmunka hatékonyságát szolgálták, mert a testület döntő részének megértő és támogató hozzájárulásával segítették az ifjúság nevelődését befolyásoló negatív külső hatások kiszűrését, vagy legalább azok kiegyenlítését.
Az iskolai élet eme vetületére országosan is felfigyeltek. Csontos Magda alapos helyszíni tájékozódás után elismeréssel és nagy részletességgel írt minderről az országos pedagógiai folyóiratban:

"A keszthelyi iskolában színvonalas a szakmai munka, a külső intézményekkel eredményes kapcsolattartás és élénk belső pedagógiai műhelymunka folyik." (Köznevelés, 1983. április 22.)

Az 1981/1982. tanév végén lejárt az eredetileg határozatlan időre szóló igazgatói kinevezés ötödik tanéve, mert a közben meghozott törvény (1978) alapján a középfokú intézmények igazgatóinak határozatlan időre szóló kinevezését öt tanévre érvényes kinevezéssel át kellett alakítani. Ennek következményeként 1982 augusztusában az iskolát fenntartó Keszthely Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága az igazgatót további öt tanévre (1987-ig) kinevezte eddigi munkakörébe.
1982 novemberében a megyei, immár nem "fenntartó" és nem "kinevező", hanem a szóhasználat szerint "közvetlen irányító" szakigazgatási szerv vezetője két munkatársát küldte a helyszínre, hogy az igazgató tevékenységére vonatkozóan egyetlen elmarasztaló véleményt közöljenek.
A városi vezető jelenlétében és irodájában az igazgatón kívül még öt személy (közöttük a két megyei küldött) volt jelen. Az elmarasztaló megállapítás így hangzott: "felesleges az a formai elem", amely az iskolában meghonosodott, hogy a pedagógus testület tanévnyitó értekezletének megkezdése előtt a tanári szobában elhangzik a magyar Himnusz, továbbá a tanévzáró értekezlet után a Szózat.
Az igazgató lakonikus válasza ez volt: "1977 óta, amióta ebben az iskolában én vagyok az igazgató � ez a gyakorlat. Amíg igazgató leszek, továbbra is ez marad."
Ez is maradt 1992-ig!
Az intézmény "iskolanapok" keretében ünnepelte alapításának huszadik évfordulóját (1984. november 22-24). A Zalai Hírlap így méltatta az eseményt november 24-i számában:

"Tegnap délután került sor Keszthelyen a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő vendéglátóipari szakközépiskola háromnapos programjának leglátványosabb eseményére, a Goldmark Károly Művelődési Központ színháztermében sorra került nyilvános bemutatkozásra. Dr. Horváth Zoltán az intézmény igazgatója köszöntötte a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönséget, közöttük a város párt-, állami és tömegszervezeteinek küldötteit. Külön üdvözölte a VSZK-val szakmai kapcsolatban álló ausztriai, fürstenfeldi vendéglátó iskola küldöttségét, majd rövid beszédben méltatta az elmúlt két évtized iskolatörténetét. A színpadon ezt követően egymást váltogatták a produkciók. A Sapszon Ferenc dirigálta budapesti Semmelweis-kórus műsora után az iskola amatőr művészei, táncosai, irodalmi összeállítással jelentkező tanulói, zenekara, akrobatikai csoportok mutatták be produkcióikat
A fergeteges sikert aratott bemutató zárásaként a Jánky Miklós testnevelő tanár által ez alkalomra szerzett VSZK-s induló közös eléneklése után a diákok által készített ételekből kiállítást tekinthették meg a vendégek."

A jubileumi évfordulóra az igazgató szerkesztésében, a testület tagjainak és a régi diákoknak közreműködésével, továbbá az iskola baráti körének támogatásával megjelent az intézmény történtét bemutató első Emlékkönyv. Több mint háromezer példányban, bevezetőben az igazgató köszöntőjével és pedagógiai értekezésével. Tiszteletpéldányként megkapták az iskola pedagógusai, tanulói, továbbá sokan mások.
A fentiekben már említett szakigazgatási szerv "illetékesének" megbízottja megint a helyszínre érkezett s az igazgatói munkaközösség értekezletén napirenden kívül szólásra emelkedett. Nem zavartatta magát attól, hogy ezen helyen és ebben a körben kompetenciával egyáltalán nem rendelkezett. Az Emlékkönyv megjelenésére utalva a nyilvánosság előtt közölte az igazgatóval főnöke egy mondatos üzenetét: � "Nem kértél tőlünk engedélyt, várhatod a fegyelmit!" (Tudni való, hogy akkoriban már nem volt érvényben az a korábbi miniszteri utasítás, hogy ilyen jellegű irodalmi kiadvány előállítására az iskoláknak engedélyt kell kérniük.)
Az igazgató a nyilvánosság előtt nyomban válaszolt ugyancsak egy mondattal: � "Várom a fegyelmit, az iskola no még nagyobbra vele!" � majd a teremben lévők derültsége közben átnyújtott egy tiszteletpéldányt a továbbiakban már néma küldöncnek.
A megígért fegyelmiről soha többé nem esett szó.

Számos külföldi szakiskolával kialakított cserekapcsolat révén a tanulók képzése tanáraik és szakoktatóik vezetésével hamarosan és egyre gyakrabban kiegészült az országhatáron túli tapasztalatszerzés ("világlátás") lehetőségeivel.

"Két külföldi delegációt is fogadott a napokban a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskola kollektívája. Az immár két éve tartó együttműködés keretében, a kölcsönös tapasztalatcsere látogatások negyedik állomásaként az ausztriai Duna-menti város, Krems vendéglátóipari szakközépiskolájának 37 tagú küldöttsége érkezett (április 27) három napra a keszthelyi partner iskolához." (Zalai Hírlap 1988. április 29.)

Április 28-án az osztrák tanulók "Wachauer Abend"-je (Wachaui Est) impozáns környezetben (Hévízen) népes közönség számára nyújtott mély élményt a vendéglátás művészetéből.
Színes folklór-műsoruk nagy közönségsikerrel idézte a népi hagyományokat. Mindehhez járult a VSZK tanulóinak szakmai gyakorlati bemutatója és kulturális műsora. A diákok tanulmányi ismereteik közös fejlesztése közben baráti kapcsolatokat is erosítettek s a keszthelyi diákok élo német nyelvtudása is gyarapodott.
A vendégek között jelen voltak az esten Mag. Heinz Boyer, a testvériskola igazgatója vezetésével a külföldről érkezett szakközépiskolai igazgatók és tanárok küldöttsége (Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Belgium). Ok a tanulói program befejeztével kétnapos "minikongresszus" keretében igen hasznos tanácskozást folytattak Keszthelyen a VSZK tanáraival és szakoktatóival az idegenforgalom és vendéglátás időszerű kérdéseiről, a tanulók szakmai képzéséről.
A minikongresszus üdvözlésére és zárására Bécsből az Oktatási Minisztérium képviselőjeként megjelent Oberrat Mag. Walter Bernhard úr.

1987. június 8-án a tanári testület titkos szavazással bizalmat szavazott az igazgatónak s ezután Keszthely Város Tanácsa (immár a harmadik ötéves vezetői ciklusra, 1992. júliusa 31-ig) a megbízást az igazgatói teendők ellátására megadta.

1988 májusában Siegfried Ludwig úr, az alsó-ausztriai tartományi kormányküldöttség vezetője Zala megyébe látogatott és a megye vezetőjénél üdvözölte a keszthelyi vendéglátóipari szakközépiskola és az osztrák iskolák közötti eddigi együttműködést. Szorgalmazta a kapcsolatok további bővítését. Tárgyalásuk kölcsönös egyetértéssel és érdemi eredménnyel zárult.
Tudnivaló, hogy ebben az időben a magyar állampolgárok "nyugatra" utazását hivatalosan még számos adminisztrációs kötöttség határozta meg (nehezítette). Közben tapasztalni kellett a szakigazgatási szerv egyik "korifeusának" magánszorgalomból vállalt közbeavatkozó, végül titokban nem maradó "jóindulatát" is: akadályozandó az illetékes államhatalmi szervnél akár a nemes oktatási-képzési célok teljesülését is. Ekkoriban azonban már szánalmat keltően sovány eredménnyel tehette mindezt (Ludwig úr látogatása után!).

1988 szeptemberében Kasnyik Györgyné tanárnő vezetésével az iskola negyvennégy tagú (tanár-szakoktató 12, diák 32) küldöttsége utazott Semmeringbe három napra.
Szeptember 23-án a "Balatoner Abend" rendezvényen mutatták be dicséretes szakmai tudásukat, a tizenhat tagú tanulói tánccsoport pedig nagy sikerrel szerepelt a házigazdák és a népes vendégsereg elismerő tapsa közepette
Az ünnepi estnek és vacsorának a fennállása századik évfordulójára készülő és ezen alkalomra már teljesen felújított híres Panhans Hotel adott helyet.
A semmeringi vezetők és a keszthelyi iskola igazgatója ezen alkalommal a szakmai képzés érdekében a kölcsönös tanulócsere jövőbeli lehetőségeit is megtárgyalta.

1988 októberében (16-17) Szegeden zajlott a Kereskedelmi Szakoktatási Konferencia munkája. A konferencián nagy hangsúlyt kapott a vendéglátóipari szakközépiskolai oktatásban az "integrált" képzés bevezetése a következő tanévtől kezdve. A részletekről az igazgató tájékoztatást tartott, majd 1989. december 8-án a tanári testület harminckilenc igen szavazattal hat tartózkodás mellett vállalkozott az "integrált képzés" bevezetésére.

1990 márciusában rendezte az iskola negyedszázados fennállására emlékező ünnepi műsorát. A Keszthelyi Hírlap április 20-i számában az alábbiakat írta:

"Előző számunkban már hírt adtunk a VSZK negyedszázados jubileumának remekbeszabott programjáról. Meggyőződhettünk róla, hogy az összeforrt nevelőtestület dr. Horváth Zoltán igazgató úr vezetésével nemcsak kitűnő szakembergárdát képez, de élenjáróként bizonyítja, hogy a nemzetközi kapcsolatok elengedhetetlenül szükségesek a vendéglátás terén is."

A jubileumra meghívott osztrák és nyugatnémet vendégek közül dr. Helmuth Brass (a városi hivatal igazgatója Kapfenbergben), Heinz Boyer (iskolaigazgató Semmeringben és Kremsben)), Herbert Marth (Fürstenfeld polgármesterének helyettese) és Gerhard Hitzl (szállodatulajdonos Fürstenfeldben) méltatta az iskoláink között fennálló szakmai és kulturális kapcsolatok jelentőségét.
A jelen levő Hermann Düringer (Semmering polgármestere) így szólt:

"Mint magaslati gyógyüdülő és téli üdülőhely polgármesterének szabadjon megemlítenem, hogy tartományunknak hat év óta van idegenforgalmi szakközépiskolája. Csak üdvözölni tudjuk, hogy a mi iskolánk és a házigazda VSZK igazgatójának személyes kapcsolatán keresztül a barátság ápolása kiterjedt lakóközösségünkre is. Mondhatjuk, hogy a vendéglátóipari szakközépiskola garancia a nemzetközi idegenforgalomra, a nemzetközi barátságra."

1991-ben iskolán kívüli tényezők sok-sok akadékoskodása ellenére végre az intézmény eredeti szándéka szerint saját kezelésbe került a kilenc évvel korábban iskolai pályázat révén felépített oktatási kabinet (Juventus-Étterem), miután az eddig üzemeltető és használó cég teljesen kifosztott állapotban és nagy belső kártevések után kénytelen-kelletlen átadta az objektumot.
A felújítás és a berendezések pótlása érdekében az iskola igazgatója pályázat útján a MÜM Országos Képzési Tanácshoz fordult pénzügyi támogatásért s ennek eredménye, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium pénzügyi támogatása hamarosan lehetővé tette a szakképzési hely eme korszerű "fellegvárának" folyamatos és célirányos működését immár iskolai kezelésben.

A Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériuma (Kereskedelmi Minisztérium jogutóda) az iskola által benyújtott pályázatra tízmillió forintot utalt át, hogy 1991 őszére az intézmény saját "menza-konyhát" is építtessen.

A VSZK ezerháromszázharminc főt számláló közössége ebben az időszakban is képes volt megőrizni az intézmény korábbi rendjét és eredményes működését, miközben maradt erő tudatosan végrehajtott és a szolgáló beruházási tevékenységre is.
Pedig a társadalom szövetében és a politika bugyraiban köröskörül ellentmondások és indulatok fortyogtak.

"Mindenki jogállamról és demokráciáról beszél, miközben e vezető politikai erők rossznak tartják ugyan a régebben hozott törvényeket, de minimális egyetértés híján jobbat sem képesek alkotni. Ezért inkább eltűrik, hogy az önkormányzatok látványosan semmibe vegyék az érvényes jogrendet.
Egyre több tantestületet perzsel föl a politikai pótcselekvésként, kívülről fellobbantott vezetőválság lángja." (Népszabadság 1991. szeptember 6.)

"...az iskolavezetés és önkormányzatok konfliktusa a felszínen mint presztízsharc jelenik meg sok helyütt, amelyet az egyik fél igyekszik a szakmaiság-kontra-dilettantizmus összefüggéseiben értelmezni, míg a másik fél az új és a régi hatalom küzdelmeként állítja be ország-világ előtt." (Köznevelés 1991. szeptember 27.)

1991-ben kétszer figyelt fel a televízió (a keszthelyi januárban, a pécsi stúdió áprilisban) az iskola életére. Nem hívásra, maguktól jöttek!
Április 29-én a TV 2 is közvetítette A város kovásza címmel a keszthelyi forgatás képeit és hanganyagát. Nagy elismeréssel szóltak az intézmény munkájáról.

Az 1991/92. tanévben a rendes korú tanulók számára öt-, a levelező tagozatos- és tanfolyami hallgatók esetében pedig hat-, összesen tizenegy képzési irányban folyt a pedagógiai tevékenység.
Több mint negyven osztálycsoportban (több mint tíz különböző óraterv szerint, számos ketté- és háromfelé ágazással az elméleti és gyakorlati tantárgyakban, sok vállalat több tucatnyi tanulói munkahelyével szakmai kapcsolatot tartva) tervszerűen és rendben zajlott az iskola szilárd, fluktuációtól mentes és nagy munkabírású pedagógus testületének munkája.
Ez utóbbi bizonyította, hogy végül a magyar társadalmi rendszer megváltozásához (1990) is elvezető folyamatokban, a sűrűn cserélődő iskolafenntartóknak és irányítóknak némely esetben saját intézményeikre, némelykor egymásra irányított kereszttűzében is helyt tud állni és példát mutatni az az iskola, amelyik a �kerítésen� belüli, ám egyben kisugárzó tartalmi munkájának megkülönböztető jegyei révén nem fogékony a kerítésén kívül fellobbanó (fellobbantott) válságlángokra.

Az 1990/91. tanév értékeléséről az igazgató szavai alapján az alábbiak szerint tett említést a testületi értekezlet jegyzőkönyve:

"A testület ebben a tanévben is erejéhez mérten helytállt, többen pedig messze átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Nem utolsó sorban ezért volt képes az iskola vezetősége "levezényelni" egy párját ritkító, oktatás-nevelés- képzés ügyét szolgáló gazdasági fejlesztési folyamatot.
Szembetűnő e területen, hogy az önfinanszírozást (az iskolafenntartó ezt mindig messzemenően javasolta, egyben meg is követelte) szinte példa nélkül álló mértékben megvalósító iskola irányában elismerés nem érkezett..."

Az önkormányzat vezetőinek aláírásával 1991 őszén az iskoláknak küldött, egymást követő két leiratban íme az alábbiak olvashatók.
Első leirat:
" A Képviselő-testület elrendeli, hogy ...az 1991. évi költségvetés terhére az intézményeknél jutalmazások..., beszerzések és felújítások nem tehetők."
Második leirat:
" A Képviselő-testület döntése értelmében az intézményeket alulfinanszírozzuk."
A záró mondat néhány szava önmagáért beszél:
" Eredményes munkát és jó együttműködést kívánok."

1969 és 1992 között Magyarországon öt kormány (Fock, Lázár, Grósz, Németh, Antall) követte egymást, az Antall- kormány rendszerváltozást is hozott (1990. május 22.)
Fenti kormányok idejében egymásután hét miniszter (Ilku, Polinszky, Pozsgay, Köpeczi, Czibere, Glatz, Andrásfalvy) irányította a főhatóságot.
A tárcát közben ketté is választották (1974). Vezetőik hivatalos elnevezése többször is változott: művelődésügyi-, kulturális,- művelődési és közoktatásügyi miniszter).
Az iskolának (iskoláknak) közben meg kellet élniük:
- az újak mindig koncepciókat (reformokat) hoztak �bornyújukban� és mindezt az iskolák nyakába zúdították;
- minden tekintetben túlszabályozták az iskolák életét;
- társadalmi kérdéseket a hivatalok előszeretettel zsugorították pedagógiai kérdésekké;
- a �fejkvóta� alapján az iskolának juttatott központi (kormányzati), mégis a fenntartók elosztó tevékenységére bízott költségvetési összegről ki-ki mondhatta sok, kevés, de az összegnek iskolához csorgatása nem volt más, mint egy nagy refinanszírozási folyamat, amelynek során a költségvetésben szereplő összeg minden három forintjából akár egy forintot el is lehetett venni.

A Belkereskedelmi Minisztérium az iskola szakmai főhatóságaként fungált és egy ideig iskolafenntartóként is szerepelt (1964 - 1976).
A szakmunkásképzés főhatósága a Munkaügyi Minisztérium volt.
Később az iskola számára meghatározó lett egymás után:
- a Veszprém megyei közvetlen irányítás és fenntartás (1976 - 1978);
- a Zala megyei közvetlen irányítás és fenntartás 1979-tól, majd csak a közvetlen irányítás, miután Keszthely város tanácsára, mint államigazgatási szervre ruházták az iskolafenntartói feladatokat (1980).
1991-ben az önkormányzatok vették át a tanácsi hatásköröket.

A keszthelyi iskola (VSZK) történetében a közvetlen minisztériumi fenntartás (Belker. Min.) jelentette a legtöbbet: ok alapították az iskolát, fenntartó tevékenységük mintaszerű volt, a közvetlen kapcsolatban pedig a szakszerűség és az emberi hang volt a jellemző.
A megyei tanácshoz való "lekerülés" (először Veszprémhez) az iskola számára anyagi tekintetben a korábbiakhoz képest megszorítást jelentett, de a művelődésügy illetékes megyei vezetőinek (Kapor Károly, Navrasics Tibor) embersége, képzettsége, szakértelme és a feladatok megoldásában vállalt pozitív szerepe elismerést érdemelt.
1979. január 1-én a megyehatárok megváltoztatásával a keszthelyi járást Veszprém megyéből Zala megyéhez csatolták. Utóbbi helyen ekkor Dr. Kovács Lajos volt a megyei művelődésügyi osztály vezetője. Középiskolában eltöltött tanári-igazgatói múltja alapján tapasztalt pedagógus, irodalmi vénája is közismert.
Osztályvezetőként számos esetben személyesen végzett keszthelyi látogatása és tájékozódása jelentette a kellő pedagógiai biztosítékot a fenntartásukba először került vendéglátóipari szakközépiskola "sajátszerűségének" megértésében és az ott folyó munka elfogulatlan értékelésében. Az utóbbi területen később lényegesen megváltoztak a körülmények, miután Dr. Kovács Lajos eltávozott a megyéből s a főiskola főigazgató-helyettesi székét foglalta el Szombathelyen (1982).

Az intézmény pedagógusai és felnőtt alkalmazottai 1992-ben bensőséges összejövetelen búcsúztak a nyugállományba készülő igazgatótól.
Részlet az igazgató elköszönő beszédéből:

"Érdemes volt a VSZK-ban pedagógusnak lenni. Érdemes volt évről-évre együtt kimunkálnunk az új célokat és távlatokat, megvalósításukkal pedig fejleszteni a tanulók személyiségét, egyszersmind ezzel szolgálva a jövőt. Köszönet érte a siker kovácsainak. Köszönet a nyugdíjas kollégáknak azért, hogy esetenként a kérő szóra készek voltak segíteni.
Köszönöm a sorsnak, hogy a keszthelyi iskola első szívdobbanásától tagja lehettem ennek a testületnek s az utóbbi tizenöt évben, mint �primus inter pares� önökkel dolgozhattam. Erőt és jó egészséget kívánok az intézmény minden dolgozójának! Eredményekben gazdag és sikeres éveket a VSZK-nak!"

1992 májusában a ballagási ünnepélyen az alábbi szavakkal köszönt el az igazgató az iskola "öregdiákjaitól":

"Kedves Ballagó diákok!
Az elmúlt évek embert-jellemet különösen megpróbáló társadalmi változásai közepette mi, magyar pedagógusok veletek együtt arra szövetkeztünk ebben az iskolában, hogy megőrizzük intézményünk emberséges békéjét s erőnkhöz képest jó eredménnyel tegyük a dolgunkat. Sikerült! Köszönet érte nektek, nevelőiteknek és szüleiteknek!
A búcsúzó diákokkal együtt magam is búcsúzom a keszthelyi iskolánktól, a VSZK-tól, ahol körülöttünk az egykoron magunk ültette bokrok és fák mostanra kiteljesedtek s e májusi napsugárözönben mintha ránk figyelnének, nekünk intenének.
A távozók azt kívánják, hogy a maradók haladják meg az elődök sikereit s virágozzék ez az intézet tagjai örömére, a város hasznára és hazánk üdvére.
Búcsúzó leányok, búcsúzó fiuk!
Életetek-sorsotok útjain vezéreljen benneteket nemes lelketek igaz emberségre, akaratotok az alkotó munkára, magyar szívetek szent hazánkhoz mindig hűségre, rendületlenül. Isten veletek!"

A változások évei...
új helyzetben az oktatás-nevelés programjai 1992-tól
Muszatics László

Az 1992. június 25-ei Képviselőtestületi döntés és a július 31-ei hivatalos munkakör átadási ceremóniát követően 1992. augusztus l-jén léptem be először a Keszthelyi VSZK-ba igazgatóként, napra pontosan 20 esztendőnyi ottani "pedagógus múlt" után. Voltak tapasztalataim, ismereteim, tudtam, mit vállalok.

Miként pályázatomban is jeleztem, a �rend jobb a káosznál, az alkotás a pusztításnál. Többre tartom a gyöngédséget az erőszaknál, a megbocsátást a vérbosszúnál�. Az augusztus 28-án tartott tanévnyitó nevelőtestületi értekezleten elsőként a minden értelmes emberi tevékenység alapvető feltételét jelentő REND megszilárdítását tűztük ki célul. "A tudás jobb a tudatlanságnál, az emberi rokonszenv értékesebb, mint az ideológiák".
Kiemelt feladatunkká tettük tehát a REND-ben az egyetemes emberi kultúra tervszerű és célirányos közvetítését, mint szolgálatot, mint nemes pedagógus-feladatot. El kell fogadnunk és a pedagógiai folyamat minden résztvevőjével el kell fogadtatnunk azon egyszerű tényt, hogy minden tevékenységünk középpontjában a gyermeknek, a tanulónak, az EMBERNEK kell állnia. Az ő személyiségére szabott pedagógiai módszereknek a nevelés-oktatás-képzés folyamatában az általánosan művelt, kreatív, megfelelő emberi tartással, szakmai képességekkel és készségekkel rendelkező, a munkaerőpiacon határozott elhelyezkedési esélyekkel induló, legalább egy idegen nyelven kommunikálni tudó, becsületes, tisztességes, hazáját szerető, magyar ember típusát kell megjeleníteniük. Feladatunk, amely nehezen közelíthető, mai világunkban elcsépeltnek is tűnhet: az alapvetően megkövetelhető emberi tulajdonságok, a tisztesség, a becsület, a tiszta erkölcs néha lejáratott, esetenként devalválódott használatának, értelmezésének új színt kell adni, át kell adni ezeket igazi jelentésükkel az ifjúságnak. Mindeközben el kell tudnunk határolódni minden szélsőségtől, bárhonnan is érkezzen, bármilyen célzattal. Meg kell valósítani magunkban és környezetünkben a demokráciát, az intelligens toleranciát, tudnunk kell a �szabadság� szó jelentését, becsülnünk, tisztelnünk kell egymás munkáját, mert ez így válik igazi csapatmunkává. Így tudjuk talán felrázni magunkat, lassan-lassan megfordítani "hitünket", megszerezni újra környezetünk, az emberi társadalom igazi elismerését, visszaszerezni iskolánk régi, jó hírnevét.

Megfelelő szakmai-pedagógiai előkészületek után 1990 őszén került bevezetésre kísérleti jelleggel - az egri mintát követendő - az integrált vendéglátóipari-idegenforgalmi szakképzés. Ennek első viharát, az ún. "szétválást" 1992 tavaszán értük meg, és még néhányszor később is "kísértett" a múlt. Arról volt ugyanis szó, hogy félévkor - megfelelő szintvizsgákat követő számítógépes rangsor alapján - a képzés lényegéből adódóan tantestületi döntés szerint általában 1 osztálynyi tanuló "csak" szakmunkásképző ágon folytathatta tanulmányait. A tanulók tehát másfél évig "versenyeztek". A teljesítmények alapján "helyezték" magukat a szakközépiskolai vagy szakmunkásképző ágra. Rá kellett döbbennünk, hogy az integrált képzés mindaddig modern és jó a szülők és a tanulók értékvilágában, amíg az ún. szétválás időszaka /1,5 év/ el nem jön. Abban a pillanatban embertelenné, igazságtalanná válik - maga a képzési forma, minden résztvevőjével egyetemben. Egymásra-mutogatás kezdődik, a sikertelen /?/ tanulók és szüleik bűnbakokat keresnek, visszaélésekről, provokálásról beszélnek. Összességében úgy vélem, jelenlegi szűkebb és tágabb társadalmi-politikai környezetünk még nem tudja ezt a formációt befogadni, képtelen tolerálni, hiányzik a bizalom a szülők részéről. Csak egyet felejtenek el: a képzés sajátosságairól, kísérleti jellegéről a beiskolázáskor részletes tájékoztatást kaptak, nem volt kötelező ide iratkozni. Valószínűleg abban bíztak, hogy a harmadik félév vége soha nem jön el, a megmérettetés elmarad...

A vázolt napi és lelki kellemetlenségeken túl rengeteg újat, jót hozott e képzési forma:
- "majdnem" megfelelt - már előzetesen - az 1993. évi oktatási törvény némely előírásának, hogy ti. az érettségi vizsga és a szakmai vizsga két külön "dolog" térben és időben egyaránt; (1993. júniusában volt iskolánkban utoljára nappali tagozaton érettségi-képesítő vizsga.)
- visszahozta az akkor jól hangzó vendéglátó technikus szakképesítést, vele együtt érkezett az ötéves képzési ido;
- kötelezővé tette a legalább alapfokú nyelvvizsgát - a technikusi képesítő vizsgára való bocsátás feltételeként - ezzel komoly lökést adott az idegennyelvek oly fontos oktatásának és a későbbi helyi nyelvvizsgáztatás létrejöttének;
- megújulásra késztette a pedagógus-társadalmat tartalmi és módszertani tekintetben egyaránt, így mindenképpen a MINŐSÉG irányában hatott;
- a szakma figyelmét az iskola felé irányította, hiszen komolyabb élő, üzemi hátteret igényelt, mint a korábbi, hagyományos képzés; (E tény egyébként az iskolához érkező támogatások összegében is jótékonyan jelentkezett!)
- a végzett technikusok munkaerőpiaci helyzete sokat javult - belföldön és külföldön egyaránt;
- A vendéglátó képzés mellett �becsempészte� a falak közé a klasszikus idegenforgalmi képzést (idegenforgalmi technikus, idegenvezető és hostess), javítva, stabilizálva ezzel az iskola piaci helyzetét az egyre nehezebbé váló "világban". Itt kell megjegyeznem, hogy Zala megyén belül folyamatosan nőtt a szakjellegű középiskolák száma. (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, majd Lenti). Megyén kívül hasonló tendencia érvényesült. (Ajka, Tapolca, Zánka, Kaposvár, Veszprém). E tények komoly odafigyelést igényeltek. Különös tekintettel a mindig jó normatív állami támogatást jelentő kollégiumi létszámra, férőhely-kihasználtságra. Ha a fentiekhez hozzátesszük még a gyereklétszám lassú, de biztos csökkenését, az 1995-ben határozottan jelentkező iskola-átadási hullámot (városok a megyéknek!), az integrált képzés "piacstabilizáló" szerepe még inkább felértékelődik.

A 90-es évek első fele tehát mindenek felett a stabilizálás, az iskolai image megszilárdítása jegyében telt. Részletek az 1993. február 10-én tartott nevelőtestületi értekezlet jegyzőkönyvéből:
" A vezetői tevékenység lényege a célratörés, az egyedi iskolastratégia kialakítása és követése. A menedzseri logika alapján, ha az iskola nem teljesíti stratégiai céljait, akkor rossz a vezető. A sikerhez biztonságosan és jó tempóban úgy lehet eljutni, hogy a vezető, vezetői kör feltárja és hasznosítja az intézmény összes - szellemi, fizikai, tárgyi, anyagi, pszichés és morális - erőforrását, és teljesítményét főként a szülők, tanulók produkciókkal szembeni elégedettségén, elégedetlenségén méri le. A menedzserszerű vezetés egyik jelentős mozzanata az "iskola-image" elemzése és megalkotása. Esetünkben arról a képzetről van szó, amely a vezetőkben, pedagógusokban, más munkatársakban, a tanulókban, szülőkben és a partnerekben alakul ki az iskoláról. Az image-képzés folyamatában külső tényezők-emberek kapcsolatba kerülnek intézményünkkel, velem, veletek; rajtam, rajtatok keresztül születik a képzet, az image /Fontos: modor, viselkedés, öltözködés, emberi minőség!/ A vezető, a vezetői kör az iskola működési stratégiáinak kidolgozásakor rendszerint valamilyen intézményi képzetből indul ki. Az irányíthatóság, mozgósíthatóság szempontjából az iskolai image-nak több rétege, dimenziója van. Csak a legfontosabbak: racionális, kollegiális, kapcsolati, politikai és kulturális kép. Intézményünkben is természetszerűleg egyének és csoportok érdekei ütköznek össze, ennek megfelelően frakciózások, alkufolyamatok, kompromisszumkötések, leszámolások, megegyezések játszódnak le. Az összefüggéseket kihasználó vezető ebben a tekintetben megkeresi és megérti az emberek - pedagógusok, szülők, tanulók - érdekeit, cselekvésindítékait, és igyekszik a helyzet nyereségét növelni, a veszteséget csökkenteni. A tudatos iskola-image kialakítása mindannyiunk érdeke és célja. Tisztességes munkával, minden cselekedetünkben az emberi minőséget követve, egymást nem lejáratva juthatunk olyan belső iskolai vezetésrendszerhez, amely egy jó image alapját jelentheti."

Mindezek tükrében, a REND, EMBERSÉG, MINŐSÉG szellemében tettük dolgunkat és következett az 1994. júniusi első új rendszerű érettségi vizsga, majd 1995. júniusában kirepültek az első "technikus-fecskék" - vendéglátó ágon, 1996-ban az első idegenforgalmi technikusok és idegenvezetők.
Közben megünnepeltük a VSZK� 30-at. Ennek kapcsán próbálkoztunk névadással, keresztelővel, de egyik sem sikerült, maradt a VSZK... Viszont volt egy fénypontja a nevezetes évfordulónak: a JUVENTUS komplexum átadása 1994. április 22-én.
Még 1994. júniusában úgy döntött a nevelőtestület, hogy - némi átalakítással - az integrált képzést a lehetséges határig folytatjuk. Az un. szétválást "lecsendesítettük", visszahoztuk a hagyományos szakmunkásképzést, egyszóval meghagytuk a képzés "feszültségmentes", progresszív oldalát. 1997-ben iskoláztunk be utoljára ilyen módon, hiszen közben megszületett az OKJ (Országos Képzési Jegyzék), elkészítettük 1997. őszén első Pedagógiai Programunkat, átmeneti óraterv szerint 5 éves OKJ-s vendéglátó technikusképzést indítottunk 1998-ban. Az iskola történetében először 9. osztályként külön idegenforgalmi irányban 35 tanuló kezdte meg tanulmányait ugyancsak 1998 őszén.
1995. februárjában sajátságosan az alábbiak szerint fogalmaztuk meg vágyainkat:
" Annak reményében végezzük napi munkánkat, hogy
1) a jelenlegi közoktatási-szakképzési helyzet a fejéről 1-2 év múlva a talpára áll;
2) valamennyien pedagógus lélekkel, és nem a kapott fizetés arányában törődünk a ránk bízott gyerekkel;
3) a saját magunk teremtette elfogadhatóbb munkahelyi légkört még tovább fogjuk és tudjuk finomítani;
4) méginkább képesek leszünk meghallani egymás hangját, megfogni egymás kezét;
5) mindenkinek van és lesz biztos megélhetése és egzisztenciája;"

Időközben megfogalmaztuk egyik lehetséges kitörési pontként a felsőfokú szakképzés meghonosítását iskolánkban.
Lehetoség nyílt 1995. tavaszán az akkor KVIF-el /Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, Budapest/ szerződve a vendéglátó menedzser un. post. sec. Félfőiskolai képzés megvásárlására 8 tanévre. Az iskolafenntartó önkormányzat is támogatta törekvéseinket, így 1995. őszén e képzéssel történelmet írhattunk. 1997. júniusában megtörtént az első vendéglátó menedzser oklevél kiállítása, az első teljes felvételi mentesség érvényesítése a KVIF Levelező Tagozatára a vendéglátó és szálloda szakon.
A korábban már említett iskola-átadási hullám 1995. tavaszán kulminált. Egy-egy rövid pillanatra még a szakmunkásképzés � különösen a kereskedelmi � léte is veszélybe került.
Részletek az 1994/95. tanév tanévzáró nevelőtestületi értekezletének jegyzőkönyvéből:
" Emlékezetes találkozás zajlott városi vezetőinkkel 1995. májusában. Mindezek közben - úgy vélem a testületi egység erősödött, amelyre egyébként soha sem volt akkora szükségünk, mint ma, most. Keszthely Város Képviselőtestülete 1995. május 11-i ülésén határozatot hozott arról, hogy kereskedelmi szakmunkásképzésre az 1996/97. tanévre már nem iskolázhatunk be I. osztályos tanulókat. Másnap reggel, a ballagási próba előtt, első reakcióként nem hivatalos, de �tartalmas� testületi megbeszélésre került sor. Mondanom sem kell, hogy ezen alkalmak minden esetben kemény pengeváltásos, sokszor könnyes, de mindig az emberség, a demokrácia és tisztesség talaján álló döntési helyzeteket, értekezleteket eredményeztek."
Végül Keszthely Város Önkormányzata Képviselő-testülete június 8-án iskolánk fenntartása, működtetése mellett döntött.
Széleskörű igényfelmérés és szakmai-pedagógiai előkészületek után terjesztettük fel igényünket az iskolafenntartó önkormányzathoz a
- szakközépiskolai sportosztály, valamint a
- szakmunkások szakközépiskolája 2 éves intenzív nappali tagozata
indítását illetően. A számunkra pozitív döntés után a sportosztály ma is nagy sikerrel "működik", a szakmunkások szakközépiskolája 2002-ben - magasabb jogszabályok kedvezőtlen változása miatt- megszűnt. (Reményeink szerint 2005-ben más formában újra indulni fog.)

Az átadási hullám elcsendesedett, iskolánk �Keszthely Város Vendéglátó, Idegenforgalmi, Kereskedelmi Szakképző Iskolája és Kollégiuma� lett. Rövidített névhasználatként - végre - legalizálhattuk a Keszthelyi VSZK elnevezést is.

A félfőiskolai képzés tapasztalataira építve - az emlékezetes 1997-es Kormányrendelet megjelenése után - azonnal munkához láttunk, megteremtendő az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (AIFSZ) VSZK-ban való meghonosításának lehetőségét vendéglátó szakmenedzser szakon. 1997 szeptemberében kezdetét vette ez az un. "imázsépítő", rangot adó, a tanulók számára adott tanulmányi eredmény elérése, a középfokú C típusú szakmai nyelvvizsga és a vendéglátó szakmenedzser oklevél megszerzése esetén teljes főiskolai felvételi mentességet, ill. az előírt modulok /tantárgyak/ főiskolai tanulmányokba való beszámítását /kredit pontok!/ biztosító, főiskolai képzési rendszerrel /gyakorlati jegy, kollokvium stb./ működő képzési forma hosszadalmas akkreditációs eljárása. Ennek sikeres volta révén, 1998 őszén a képzés az öt évre kapott miniszteri engedély alapján megkezdődhetett. 2003-ban már újabb öt évre kötöttünk együttműködési megállapodást a BGF KVIFK-el. A képzés azóta is sikerrel teljesít, hiszen közel ötvenen jutottak be általa az áhított vendéglátó és szálloda szakra.

Újabb kitörési pontként az 1998-ban indított idegenforgalmi osztály jobb kimeneti lehetőségének megteremtése céljából újabb akkreditációs eljárásba kezdtünk. Az idegenforgalmi szakmenedzser AIFSZ képzést (falusi turizmus szakirányt) céloztuk meg. Ez az akciónk is sikeres volt, 2002 szeptemberében tehát már 2 szakmában is rendelkeztünk az AIFSZ képzés jogával. Ma 4 osztályban, összesen átlagosan 125 tanuló vesz részt e képzési formában, ez a teljes tanulólétszám 17 %-a. Együttműködésünk e tekintetben a BGF KVIFK-el szoros és eredményes. Próbálkozásunk a vendéglátó és szálloda szakos főiskolai képzés keszthelyi meghonosítására velük sajnos nem járt sikerrel.
Ezt a törekvésünket pedig az iskolafenntartó is támogatta, pedagógiai programunk pedig 1997 őszén így "jegyzi":
" Vendéglátásban négyszintű (alap, közép, felsőfokú és főiskola), idegenforgalomban kétszintű (közép és felsőfokú), kereskedelemben kétszintű (alap és középfokú) képzés megvalósítása a cél a XXI. század első felére."

A sikertelen próbálkozások után a felsőoktatás integrációja révén a Veszprémi Egyetem helyi kara vállalta fel - szintén hosszas, eredményes, akkreditációs eljárás után - a vendéglátó és szálloda szakot. Ez kitörési pontot jelent a Nyugat-dunántúli térségnek, Keszthely Városának, a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karának és - a 2002 decemberében megkötött együttműködési megállapodás alapján - a Keszthelyi VSZK-nak is. Az első vendéglátó és szálloda szakos főiskolai hallgatók 2004. februárjában kezdték meg tanulmányaikat levelező tagozaton. Emlékezetes pillanatként éltem meg a tanévnyitón való részvételt, az első élelmianyag-ismeret előadást...
2004. szeptemberében - amikor Évkönyvünk megjelenik - már közel kétszáz vendéglátó főiskolás lesz Keszthelyen...

Időközben különböző jogszabályi változások miatt rendre át kellett írnunk Pedagógiai Programunkat. Szerencsére az öt éves vendéglátó technikusképzést meg tudtuk őrizni a különböző beszámítási lehetőségek (9-12. osztályokban szakmai orientáció, szakmacsoportos alapozó oktatás) miatt. A szakmunkásképzés - mai elnevezéssel már szakiskola - azonban jelentősen átalakult. Összességében 4 évessé vált, hiszen a szakképzés csak a 10. osztály után kezdődhet.
Ez a helyzet úgy tűnik tovább változik, hiszen a friss Szakmai és Vizsgakövetelmények kiadása miatt 2005-tol már 2 + 3 év alatt lehet 8. osztály után egy magyar fiatalból szakács, pincér, cukrász vagy kereskedő.
A szakmához, képzéshez valamelyest értő szakemberek szerint minden bizonnyal elhibázott döntésről van szó...

Jelenlegi és a közeli jövő képzési rendszerét e szerény írás melléklete tartalmazza.

Egy iskola tárgyi feltételeinek színvonala, a nevelés-oktatás-képzés "környezete" korunkban senki számára nem közömbös. A kultúrált környezet maga is nevel, a jó színvonalú eszközök, gépek, berendezések segítségével, megfelelő emberi, pedagógiai szakértelemmel, közreműködéssel még hatékonyabbá válhat az oktatás, képzés. A teljesség igénye nélkül néhány állomás az elmúlt 12 esztendőből:

- informatikai szaktantermek létrehozása, azok folyamatos frissítése;
- idegen nyelvi szaktanterem kialakítása;
- önálló íróasztal �jut� a VSZK minden pedagógusának;
- TV, videó kerül minden osztályterembe, zárt láncú rendszerrel, oktatástechnikusi szobával;
- megújul a kémia-élelmiszerismeret labor és az előkészítő;
- átadtuk új könyvtárunkat;
- néhány osztályteremmel bővültünk;
- a teljes tankonyhai, tanéttermi blokk modernizálása, a felszolgáló I. tanétterem bővítése befejeződött, alkalmassá vált a főiskolai gyakorlati képzés fogadására;
- a menza-étterem megújult;
- pont került az iskolai szárny külső nyílászáróinak teljes cseréjére;
- kényelmes és biztonságos parkolóhellyel rendelkezünk;

Külön illik szólni a 2003-as évről, hiszen tető került az iskolai szárnyra, mintegy 700 m2-el gyarapodtunk. 5 tanterem, egy zsibongó-elotér és egy 120 fő befogadására szolgáló előadóterem kialakítására nyílt ezzel lehetőség. Az Évkönyv olvasóinak figyelmébe ajánlom ama tényt, amely példaszerű: az iskolafenntartó, a szülők, a diákönkormányzat, a kivitelezők, az iskola felelős szakemberei /gazdasági vezető, gondnok, műszaki vezető, karbantartók/ önzetlen tenniakarását, kompromisszumképességét, minden elképzelést felülmúló összefogását, hiszen ez hozhatta létre a harmadik emeletet, a fejünk fölött a biztonságos tetőt. Ez az összefogás kell még az első emeleti 160 m2-es irodai blokk befejezéséhez is... Megtörtént az iskolai szárny külső színezése, a sárga-kék VSZK-s embléma színei onnan is visszaköszönnek.

Így, ezekkel a tettekkel köszöntötte a Keszthelyi VSZK 2004-et, az Európai Uniót.
Egyik első gyermekkori olvasmány-élményem az Egri csillagok volt. Annyira tetszett, hogy többször is elolvastam, bizonyos részeit pedig könyv nélkül is tudtam. Olyasmi jut most erről eszembe, hogy az "egri vár ereje nem a falakban van, hanem a védők lelkében". Egy iskola sem az épülettől, az eszközöktől az, ami; nem attól erős, vagy gyenge, hanem a tanulók, a pedagógusok "lelkétől", együttműködési készségüktől.
Amikor 1972 augusztusában beléptem a Keszthelyi VSZK-ba, még nem gondoltam, hogy 32 tanév után erről és így írhatok. Köszönöm a SORS-nak és minden "léleknek", hogy ez most így történhetett!

Keszthely, 2004. szeptember

Cím: Mártírok útja 1.

Telefon:  83/515-300

Forrás:  VSZK honlapja