Nagybánya, 1901. április 18. – Budapest, 1975. március 3.

Németh László (teljes nevén: Németh László Károly, Kossuth-díjas magyar író, esszéista, drámaíró, műfordító, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Írói álneve: Lelkes László.

Édesapja, Németh József (1873–1946), a nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium tanára, édesanyja, Gaál Vilma (1879–1957), tisztviselő család gyermeke. 1901. június 2-án keresztelték.

Családjával 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költözött. A Medve utcai elemiben (1907–11) tanult, majd gimnáziumi tanulmányait a Bulyovszky utcai Kemény Zsigmond (1911–17) és a budai Toldy Ferenc Főreáliskolában (1917–19) végezte. Bölcsésznek készült, 1919-ben magyar–francia szakos bölcsészhallgató, de 1920 tavaszán átiratkozott az orvoskarra, ahol fogorvosi diplomát szerzett 1925-ben, s cselédkönyves orvos lett a Szent János Kórházban. Később fogorvosi rendelőt nyitott, majd iskolaorvos lett.

1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. Ez év telén tuberkulózisban megbetegedett. Olaszországban és Felsőgödön gyógyíttatta magát. Sok időt töltött felsőgödi házában, sok híres mű is ekkor keletkezett (pl. Emberi színjáték, Szerdai fogadónap és a Tanú ), ma a felsőgödi iskola viseli a nevét.

Forrás: Wikipedia