Szent Lőrinc-kápolna. Margó Tivadar u.-Cziffra György u. sarok. Fotó: Varga Máté

Grassalkovich (I.) Antal 1757-ben majorságot épített és hét családot telepített a lakatlan birtokra. A major a mai Szent Lőrinc-kápolna környékén, a Kele, a Margó Tivadar és a Cziffra György utcák találkozásánál állt. Valószínűleg 1762-ben épült fel a mai Pestszentlőrinc egyetlen műemlék jellegű épülete – a barokk stílusú Szent Lőrinc-kápolna – amely a major területén, a mai Margó Tivadar utca tengelyében áll. 1767-ben 38, 1786-ban már 58 család élt itt, ami kb. 300-350 főt jelentett. Ez a szám a 19. század második feléig nem változott jelentősen.

A súlyosan eladósodott Grassalkovich (III.) Antal 1799-ben a birtokot bérbe adta Mayerffy Xavér Ferencnek (róla kapta a nevét Ferihegy), aki mintagazdasággá fejlesztette az itt található bérleményét.[6] Meyerffy később az uradalom egy részét megvásárolta, a hagyományos gazdálkodás mellett komlótermesztéssel, szőlészettel és méhészettel is foglalkozott.

1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pesten és Budán, ebből az alkalomból tartottak katonai parádét Szent-Lőrinc-pusztán. I. Ferenc magyar király, I. Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz király a mai Gilice téren emelt kilátóból (gloriett) szemlélte a parádét. (A kilátó a második világháború során elpusztult, a nevét azonban őrzi a szomszédságában kialakult Gloriett-telep településrész).

Mayerffy halála után a Grassalkovich-birtokot leányágon öröklő gr. hédervári Viczay Károly szerezte meg, aki 1851-ben eladta azt báró Sina Simonnak. Fényes Elek 1851-es leírása szerint Puszta-Szent Lőrinc területe 6121 hold szántóföld, rét és legelő, valamint 319 hold erdő, vagyis körülbelül 37 km². Gazdaságából a birka-, ló- és szarvasmarha-tenyészést, a szőlőket és a sörházat emelte ki.

Sina Simon a birtokon 1860-ban iskolát építtetett, ahova a környező majorokból kocsikkal szállíttatta a gyerekeket. Az uradalom modernizálása azonban rengeteg pénzt igényelt volna, amit a befolyó bevételek nem tettek lehetővé, így a Sina család 1865-ben eladta a birtokot, és egy belga bankon keresztül Pusztaszentlőrinc felparcellázása mellett döntött.

Herrich Károly és felesége, Deák Szidónia

A területből először 300-500 holdas birtokokat adtak el, előbb az északi (mai Kispest) részen, majd a déli területekből Cséry Lajos 2600 (benne a majorsággal), Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1000, Herrich Károly mérnök és Rendessy Károly óbudai pékmester pedig néhány száz holdat vásárolt meg.

Forrás: hu.wikipedia.org