Dr. Mosonyi Emil Budapest, 1910. november 10. – Singen, 2009. április 24. Mosonyi Emil a vízépítés számos szakterületének, de elsősorban a vízerő-hasznosításnak nemzetközileg elismert szakértője volt. Mosonyi Emil a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1929-34 közt folytatott tanulmányait általános mérnöki diplomával zárta. 1939-ben a Magyar Mezőgazdasági Akadémia oklevelét szerezte meg, a Budapesti Műszaki Egyetem 1947-ben elfogadta mérnökdoktori értekezését. A Budapesti Műszaki Egyetem, ahol 1934-36. között tanársegéd volt, 1950-ben nevezte ki magántanárrá. 1936-ban lépett tervező mérnökként az Országos Öntözésügyi Hivatal szolgálatába. 1942-48 között a Vízerőügyi Hivatal vezetője. 1948-64 között több vezető munkakört töltött be az Országos Vízügyi Hivatalban. Mosonyi Emil könyvei és cikkei több nyelven is megjelentek. Fő műve a Vízerő-hasznosítás magyar-, német-, angol-, legutóbb kínai nyelven jelent meg. Több mint 200 szakcikket írt. Tiszteletbeli professzor címmel tüntette ki több egyetem: a Wisconsin-Milwaukee Egyetem 1975-ben, a Müncheni Műszaki Egyetem 1976-ban, a Liege-i Egyetem 1980-ban, és a Northwestern Egyetem (USA) 1982-ben. Kiemelkedő tudományos munkásságát Magyarországon 1953-ban a Kossuth Díjjal, az Egyesült Államokban az Országos Tudományos Alapítvány "Külföldi Tudós" tagságával, Franciaországban a Vermeil Éremmel (Párizs, 1973.), Ausztriában a Bécsi Műszaki Egyetem a Prechtl lovag éremmel ismerték el. 2002 júniusában, a 4. Nemzetközi Vízügyi Szimpóziumon dr. Mosonyinak Pérez de Cuéllar, az ENSZ volt főtitkára, a "Nagydíjat" s az ezt jelképező szobrocskát adta át.