Település:
Somogy megye, Zamárdi

Létrehozva:
2019-11-10 13:06:20


Avarkori temető

Az egykori Pannónia keleti felében a VI. század végén, a VII. század elején alakultak ki a Kelet-Dunántúli típusú temetők (Budakalász, Csákberény, Kölked-Fekete-kapu, Környe, Zamárdi, stb.) Ezek az avar temetők az átlagosnál gazdagabbak az Avar Kaganátus keleti felében lévőknél, nagy mennyiségű germán típusú tárgyat tartalmaznak, Bizánchoz köthető leletkörük széles, itáliai eredetű tárgyak is előfordulnak bennük, s nem utolsó sorban egy sajátos leletcsoport: II. germán állatstílussal díszített készítmények jellemzik őket. Valamennyi közül kiemelkedik a Balaton déli partján lévő zamárdi avar temető.

A temető első sírjai 1972-ben kerültek elő. Bakay Kornél 34 sírt tárt fel, melynek anyagát közölte is. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 1980. óta másfél évtizede folytatja a temető feltárását. Az ásatás konzultánsa Bóna István egyetemi professzor (ELTE)

A lelőhely a Balaton déli partján, a Tihanyi félszigettel átellenben, a római kori Ságvár (Tricciana)-tól alig 12 km-re fekszik. A temető mérete grandiózus, egy nagy kiterjedésű ellipszis (kb. 400 m x 200 m), amelynek eddig 2365 sírját tártuk fel. (kb. 25.000 m2-nyi területet). A temető kalkulált lélekszáma a feltártnak a kétszerese lehetett, a feltárásra váró sírokat (kb. 25000 m2-t) kiskertek szőlői, gyümölcsösei, TSZ szőlő védik.

A temetőtől K-re egy nagy kiterjedésű, már az 50-es években ismert „salakmező” található, ahol egy kb. 200 m x 150 méternyi területen vasolvasztó kohók voltak. Leletmentés során feltárásra kerültek kohó- és településmaradványok. A kohók az archeomágneses vizsgálatok alapján a VIII. századra datálhatok. A temetőtől D-re, másfél km-re egyhonfoglalás kori temetőt szántottak ki a 70-es években.

Az avar temető eddig feltárt sírjait 100 %-ban kifosztották, ennek ellenére a sírrablók által meghagyott leletanyag csodálatos gazdagságot és sokszínűséget mutat. A leletanyag összetétele, minősége rangos közösségre utal. A leletekben a VII. századi Európa anyagi műveltsége tükröződik. Bizánc gazdag ornamentikája, Itáliai összecsukható vasszékei, nyugati típusú övveretek, üvegedények, bronz tál és bronz kancsó, a Merovingok országaiból ismert viseletek, stb.

Az avarok hittek a halál utáni életben. Halottaikat illő módon – azaz a közösségben betöltött szerepüknek, rangjuknak megfelelően – felkészítették a hosszú útra. Díszövét felkötötték, fegyvereit s egyéb készségeit mellé helyezték. A díszöv a sztyeppéi lovas népek rangjelző szimbóluma. Az avarkor korai szakaszában több övtípus volt divatban. A zamárdi avar temető sírjaiban megtaláljuk a bizánci típusú öveket, a meroving szerkezetű öveket, és a későavar korszak griffes-indás öveit. Ezeken kívül előfordulnak a Nyugat-Európában divatos vas övgarnitúrák ezüst berakással, italo-langobárd nagygömbös bronz öweretek, valamint olyan övdíszek, melyek analógiáit szintén Itáliából ismerjük.

A zamárdi közösség gazdagságára utal, hogy közel 100 harcost temettek el lovával együtt. A korai és kései temetkezések esetében azonos a lovas temetkezések rítusa. A gazdát Ny-K-i tájolású sírgödörbe temették, lovát pedig a halott lábához, vele egyvonalban, külön sírgödörbe, felszerszámozva. A lóváz lerogyasztott helyzetben, felszerszámozva nyugszik. Szájában általában ott találjuk a zablát , a vázmaradványon a kantár és a. farhám díszeit, koponyája mellett a lándzsát, amellyel ledöfték. Az avar harcmodor fontos kellékét, akengyelt a váz két oldalán találjuk. A nyerget is sírba helyezhették, de ezt csak altkor észleljük, ha a fanyerget csont vagy fémborítás díszítette. A korai lószerszámdíszek vékony ezüst lemezből készültek, belsejüket ólommal töltötték ki.

A VII. századi lovas temetkezésekből gazdagon aranyozott bronz lószerszámdíszek kerültek elő, a rablás miatt ritkán az eredeti helyükön. A lovas sírokban előfordul csont botvégis.

A női viselet fontos elemei voltak a színes gyöngynyakékek. Színpompás gyöngysoraik magas fokú esztétikai érzékről tanúskodnak. A korai korszak dudoros, szemes gyöngyei iparművészeti remekek. Későbbiekben formailag is anyagukban és színvilágukban is változnak a gyöngysorok. A VII. századi kettő skúp alakú gyöngyök után a gerezdéit üveggyöngyök, a dinnyemag alakú üveggyöngyök, s a csurgatott díszítésű pasztagyöngyök divatja válik uralkodóvá. A zamárdi temetőben gyakori viseleti darab a bronz huzalból készült nyakperec, rajta gyakran kis henger alakú tokkal, bullával. Nem ritka a különböző tárgyak amulettként való viselése, pl. nyakláncon átfúrt római bronz érme, vagy sárgaréz delfin egy bőrszíjra felkötve, vagy római kori bronz fibula ugyancsak bőrszíjon viselve a bal oldalon.

A karperec a koraavar sírokban ritkább, a későavaroknál gyakrabban előforduló ékszer. Előfordul zárt, csuklós szerkezetű, lemezes karperec – legszebb példányai a II. germán fogazásos állatstílussal díszített 517-518. számú sír karperecei. Későbbiekben ugyanez a forma poncolt díszítéssel fordul elő. A griffes-indás népességnél az öntött bronz, poncolt karperec nyitott végekkel tömegcikknek számít. A női sírok jellegzetes leletei a vaskulcsok, csont tűtartók, (néha vasból vagy bronzból készült tűtartók), az orsógombok, s a kétnyelű vas vágószerszám. Női és leányka sírokban fordul elő az öntött bronz csörgő’ is, gyakran emberarc ábrázolással. A női sírok fülbevalói egyre nagyobban lesznek, az aranyat az ezüst váltja fel, majd bronzból készülnek a korai formát utánzó darabok.

A temető egyik különálló későavar sírcsoportjában kerek öntött bronz véreteken a nagyszentmiklósi kincs szárnyas-koronás oroszlánját látjuk viszont, amely a 2. és 7. számú korsón látható, alátámasztja a kincs későavar készítési idejét.

A temető É-i és D-i szelete nincs feltárva. Az eddig feltárt leletanyag egy negyede restaurált, a kb. 600 sír fém anyagának munkálatait Vámosi Lajosné fémrestaurátor végezte 1980-tól napjainkig. Az 5 db tausírozott vasszék Horváth Péter fémrestaurátor munkája, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap 1.700.000 Ft-os támogatása tett lehetővé. Ennek a támogatásnak köszönhető, hogy bemutathatjuk az 5 db tausírozott vasszéket, valamint a II. germán állatstílussal díszített leletek egy részét. A temető kerámia anyagát Marton Klára és Nagy Ágnes restaurátorok gondozták. A fa szelence rekonstrukcióját Brúder Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa készítette.

A leletanyag restauráltatása, rajzoltatása, fényképeztetése, a csontanyag feldolgozása, stb. elképzelhetetlen külső anyagi támogatás nélkül. Az ásató közalapítványt szeretne létrehozni a hatalmas leletanyag pusztulástól való megmentésére, s a feldolgozáshoz szükséges feladatok elvégzésére.

Az 1980-tól 1997-ig tartó feltárásokat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 1,2 M Ft-tal, Zamárdi Önkormányzata 8 M Ft-tal támogatta. A temető még feltáratlan részeit a teljes mértékű régészeti védettség talán megőrzi az utókor számára.

 

Forrás: zamardi.hu