Halászbástya

A Halászbástya Budapest egyik legismertebb műemléke, amely a budai várban, Budapest I. kerületében található. A Halászbástya Dunával párhuzamos főhomlokzata mintegy 140 méter hosszúságú, amelyből a déli folyosószárny hossza mintegy 40 méter, az északié 65 méter, míg a díszes középső mellvédfal 35 méter hosszú. Csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják.

A régi budai várfalak helyén a Mátyás-templom átépítésével is megbízott Schulek Frigyes tervei alapján épült 1895 és 1902 között, neoromán stílusban. A neve arra utal, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte. 1947–48-ban Schulek Frigyes fia, Schulek János vezette a második világháborúban megrongálódott épületegyüttes helyreállítását. 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek, a Budai Várnegyed részeként.

Nevének eredete

Az épület a korábbi Halászok bástyája elnevezést feltehetőleg a budai városfalnak a halászok céhe őrizetére bízott szakaszáról kapta, de valószínűbb, hogy az alatta elterülő városrészről, a Halászvárosról nevezték el. A halászok árujukat már a középkorban is a Mátyás-templom melletti térségben lévő halpiacra vitték, ám a halászok céhe nemcsak a halak árusításával törődött, de szükség esetén tagjai vitézül védték a városfalat is.

Története

A bástya eredete

A Várhegy az Árpád-házi királyok idejében szálláshelyként és – a körülötte levő települések részére – védelmi beépítésként szolgált. A várhegyi település fejlődése IV. Béla király városfejlesztése nyomán vált jelentősebbé, de mint az ország közigazgatási központja, Mátyás király korában vált uralkodó jellegűvé. Védőműveit, bástyáit a középkorban és a török uralom idején megerősítették, ugyanakkor újra és újra megrongálódtak. Maga a várnegyed is jelentős átalakuláson ment keresztül az idők során. Mátyás fényes, virágzó budavári palotájából a mohácsi vészt követő török uralom sok mindent elpusztított, megszüntetett és átalakított a Várban is. A törökök nyomán érkező osztrák erők pedig Bécsből kormányoztak, ahol már az új divat, a barokk művészet dívott. Ennek a bécsi divatot követő építészeti hullámnak további épületek estek áldozatul, egyebek mellett a halászok bástyája közelében álló Mátyás-templom is.

A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült, követve az egykori bástya hajtogatott alaprajzi elrendezését. Ez a hajtogatott várfal-védelmi rendszerben a bástya vonala úgy törik meg, hogy az egyes szakaszok egymást oldaltűzzel védhetik. Ezt a szakaszt a Rákóczi-szabadságharc leverését követően építette az osztrák hadvezetőség, az akkor modernnek számító hadászati elveknek megfelelően. A kör alaprajzú „Híradás” torony helyén épült a mai Halászbástya északi, karéjos főtornya.

A Halászbástya állapota fokozatosan romlott egyes védműveinek felújításai és az osztrák átépítések ellenére is, hiszen a területet az osztrák hadvezetés mint hadászati erődítményt tartotta számon. A Halászbástyát sem a természet, sem a háborúk nem kímélték. A hegyről folyvást lezúduló csapadékvíz fellazította, kimosta a hegyoldalon lévő várfal és Híradásbástya alapjainak egy részét. Ugyanakkor az elmúlt háborúk emlékeként, számos része a golyó marta hézagok kőomlásainak jó-rossz helyreállításának nyomait viselte magán. Ugyanakkor a terület messze a város fölé emelkedik, városképi szempontból meghatározó jelentőségű volt. Az osztrák hadvezetés azonban nem volt hajlandó több pénzt áldozni a terület rendezésére annál, ami egy kiemeltebb erődítménynek kijár, így csupán az erődítési, várvédelmi munkákat végezték el. A Vár erődjellegét 1874-ben szüntették meg, amikor a hadügyminisztérium kimondta, hogy a Vár mint erődítmény nem felel meg az akkor korszerűnek tekintett követelményeknek. Innentől fogva ezen javítási munkálatok is elmaradtak. A főváros közben kiemelten kezelve az ügyet, már foglalkozott a terület megnyugtató rendezésével. A Pesti Szépészeti Bizottság már 1871-ben pályázatot írt ki az újonnan egyesített főváros szabályozási terveinek kidolgozására. A pályázat mindhárom díjazottja foglalkozott a Várhegy rendezésének kérdésével, és ezen belül több helyen kiemelt hangsúlyt kapott a Halászbástya is.

Felújítás

A Halászbástya a Mátyás-templom 1874–1896 közötti helyreállításával kapcsolatos építészeti és városrendezési feladatoknak köszönheti a megvalósítását. A középkori templomaink védelméért és állapotainak megújulásáért oly sokat tévő Schulek Frigyes, a Mátyás-templom körül végzett kutatási munkákról szóló összegzésében már felismerte, hogy a templom egykor pénz híján el nem készült elemeinek hiánya miatt, valamint a hadászati szempontokból kialakított különös és kissé nyomott arányai révén (nem lehetett támpontot nyújtó magas, égbenyúló tornya), meg kellene tartani a kiásás által elért alacsonyabb talajszintet, és a környezetet hozzá rendezni. A Mátyás-templom megújításának elkészülte után az a kérdés már elodázhatatlanná vált, hogy a környezetet rendbe hozzák és a templomhoz méltóvá tegyék. Az eredeti elképzeléseknek megfelelően, ezt a területet is az ezredéves évfordulóra kellett volna rendezni, és bár az erre vonatkozó terveit Schulek idejében elkészítette, amelyet a Főváros Közmunkák Tanácsának még 1894-ben véleményezésre is előterjesztettek, az építkezést végül csak 1899-ben kezdték és több részletben valósult meg. 1901-ben és 1902-ben készült el a déli és északi lépcső, de az egész Halászbástyát az építkezés teljes befejezését követően, 1905. október 9-én adták át a fővárosnak.

A felújított Halászbástya 2008 áprilisában

A Halászbástya részei

A lépcsők

Három szakaszból álló lépcsőzet épült meg, amelyet eredetileg Schulek a Duna partjáig akart levinni. A Halászbástya létrejöttéig a Várba egy hosszú szakaszon, csak a bástya déli falába szoruló, szűk és sötét, ún. Jezsuita-lépcsőn lehetett feljárni a Halászváros felől, amely jelentősebb, nagyobb forgalom részére alkalmatlan volt. Schulek megváltoztatta a feljáratot, a lépcsőt helyenként 8 méterre kiszélesítette, alsó kapuja hangsúlyos díszítést és stílusos oromzatot kapott, elhelyezve benne a bástya földmunkái során feltárt, román kori templomból származó, eredeti kőoroszlán domborművet. A gránitkőből készült egyszerű lépcsők téglaalapzaton helyezkednek el, és csupán a korlátokon alkalmazott, ún. tagozott, áttört formákkal kialakított, román stílusjegyeket magán viselő díszítést kapott. A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrát helyezték el. A főlépcső hét vezér szobra közül négyet Franz Graf Mikula (Mikula Ferenc 1861–1926) debreceni születésű, bécsi iskolázottságú szobrászművész faragott. Ugyancsak az ő munkája a Szent István szobor talapzata, oroszlánjai és reliefjei.

Az északi és déli bástyák, folyosók

Az északi és déli bástyákat, valamint a bástyaudvart képező folyosókat lent, a Bástyafokok között kétfelől csatlakozó lépcsőzet, fent, az udvarok szintjén pedig mellvédfal köti össze. Schulek egyik legnagyobb érdeme, hogy a Várhegynek ezt az alapvetően és eredendően hadi célokat szolgáló területét, békés sétánnyá és kilátó objektummá alakította át úgy, hogy a Várhegy építészetileg kevéssé jelentős szakasza, a Várhegy egyik jelentőségteljes építészeti egységét alkossa a mögöttes Mátyás-templom belekomponálásával. A templom eredendően, a bástya védművek felé hadicélokból zárt volt, túl magasra sem épülhetett, szintén hasonló okokból. Schulek élve a hadicélokat feloldó kormányrendelettel, építészeti szempontból megnyitotta a Duna és Pest felé a Halászbástyát, mégpedig úgy, hogy karéjszerűen közrefogta a templomtörzset és a két bástyatoronnyal lezárva kellő és méltóságteljes teret biztosított az épületegyüttesnek. A volt bástyafalak szegélyei mentén fedett folyosókat alakított ki, nyitott oszlopcsarnoksoron nyugvó boltozattal, amelyek felett olyan járható teraszt nyitott, amelyek sarkait ún. kúpos fedelű épületek (bástyák) díszítenek. Jelenleg ez a terület kilátóul szolgál. Északon többszintes, egymás fölé tagozódó torony magasodik, az ún. főtorony, amely alatti teraszon Előd és Álmos vezérek szobrai, mellettük címerpajzsot tartó oroszlán, valamint egy tátott szájú mitológiai lény, sárkány látható, a két alapítóvezér alakjával megegyező stílusban kifaragva. A Mátyás-templom szentélye előtti leszűkült területen húzódik a Halászbástya két folyosórendszerét összekötő, áttört szerkezetű díszes mellvédfal, amely lehetővé teszi a kilátást alulról a templomra. Az árkádszerűen áttört korlátfalat a középső lépcsőzet tengelyében erkély díszíti.

A Szent István szobor és a déli bástyaudvar

A műemlékegyüttes harmadik nagy egységét a déli bástyaudvar és a hozzátartozó országalapító, Szent István lovasszobra alkotja.

A Szent István szobor köré, Schulek eredeti elképzelése szerint fedett kupolacsarnok tartozott volna, ám költségvetési okok miatt egy szabadon álló szobor került elhelyezésre, a három oldalról folyosókkal zárt déli udvarrész közepén. A szobor elkészítésére Strobl Alajos szobrászművészt kérte fel, aki 1898-ban kezdte el a szobor mintázását és 1903-ban fejezte be. A szobor öntését és elhelyezését követően, annak ünnepélyes leleplezése 1906. május 21-én történt meg. Az avatás délelőttjén, a Mátyás-templomban ünnepi misét celebrált dr. Nemes Antal pápai prelátus és budavári plébános, majd a mise után kivonult mindenki a szobor köré, és Strobl Alajos intésére hullott le a lepel.

Strobl szobrához Schulek tervezte meg a neoromán stílusú alapzatot, aköré pedig az ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot, amelyet a déli bástyaudvar mértani középpontjában helyeztetett el. Az alapzat építményét, az eredetileg a csarnok falaira szánt freskók terveit felhasználó domborművek díszítik, amelyek István király uralkodásának egy-egy nevezetes mozzanatát örökítik meg: a koronázás jelenetét, a törvényhozás aktusának bevezetését, Bécs hódolatának ábrázolását (ez utóbbi a dualizmus korának afféle szükséges kitérőjeként), míg a hátsó és keleti oldalon a templomépítést jelképező jelenetsort láthatjuk, ahol Strobl a templomépítő alakjában, magát az idősödő Schulek mestert örökítette meg a szakállas, térdeplő, a templom modelljét István királynak bemutató építőmester alakjában.

Az északi toronycsoport helyére szánta eredetileg a Hét vezér szoborcsoportot, amelyet menet közben kiemeltek a tervből, majd módosításokkal és nagyszabású változtatásokkal valósult meg a mai Hősök terén.