8790 Zalaszentgrót, Zala u. 1.

Az intézmény története

A Zala megyei gyógypedagógiai intézményhálózat kialakulásának egyik legjelentősebb állomása volt az 1950. október 15. napjával a zalaszentgróti Batthyány-kastélyban létesített – akkori nevén – Állami Gyógypedagógiai Intézmény. Koncz Dezső gyógypedagógus, egykori igazgató nevét 1995 tavaszán vette fel.

Az intézmény tartalmi és szervezeti fejlődése nyomon követhető a gyógypedagógiai nevelés-oktatásra, valamint a gyermekvédelemre vonatkozó jogszabályok tükrében. Az alapítástól az 1961. évi oktatási törvény megjelenéséig egységesen, súlyos értelmi fogyatékos gyermekek ellátása történt bentlakásos formában, országos beiskolázással. Ezt követően az értelmi fogyatékos tanulók differenciált oktatásának szükségességét figyelembe véve, külön tantervű kisegítő iskolaként működött az enyhe értelmi fogyatékosok számára, megyei beiskolázással. 1976-től, a Zala megyei gyógypedagógiai és gyermekvédelmi intézményhálózat átszervezésétől középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók nevelését-oktatását látta el foglalkoztató iskolaként, és az  iskolával közös igazgatásban az állami gondoskodásban lévő gyermekeket nevelőotthonként. Az 1985. évi oktatási törvény újabb fontos változást hozott az intézmény életébe: megtörtént az iskola megkülönböztető jelző nélküli általános iskolává minősítése, létrejött az alapfokú képzés folytatásaként a munkára felkészítő tagozat, valamint elkezdődött a 3-6 éves korú középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek óvodai fejlesztése. Erre az időszakra esett, 1984-1988 között az intézménynek helyet adó kastélyépület teljes rekonstrukciója, amellyel az abban az időben elvárt optimális elhelyezési feltételek megteremtődtek.

Az 1993. évi többször módosított közoktatási törvény kiemelt figyelmet fordít a fogyatékos gyermekekre, tanulókra. A pozitív diszkriminációt szolgáló kitételek, jogosultságok megfogalmazásával rendelkezik a speciális nevelési szükségletű gyermekek ellátásáról, biztosítva számukra a különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkoztatáshoz való jogot. A törvényi szabályozás zöld utat adott új oktatásszervezési formáknak, és tág lehetőséget biztosított a nevelő-oktató munka tartalmi megújításához. A jogszabállyal megteremtődött feltételek azt eredményezték, hogy a 90-es évek középétől az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció-rehabilitáció keretében különböző terápiás fejlesztések (gyógytestnevelés, logopédia, szenzoros integrációs terápia) valósulhattak meg.  2001-ben a munkára felkészítő tagozat szerepét átvette a készségfejlesztő speciális szakiskola, amely mára öt évfolyammal működik, biztosítva a középsúlyos értelmi fogyatékos fiatalok középfokú képzését, a társadalmi integrációra való felkészítését.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény alapelvként ismerte el a fogyatékossága miatt sajátos szükséglettel bíró gyermekek jogát az otthont nyújtó ellátásra. Ez a törvényi alapelv indokolta az intézményben elhelyezett állami gondoskodásban lévő gyermekek otthont nyújtó ellátásának megteremtését. A törvényi prioritásokat figyelembe véve 1998-ban kezdődött meg az átalakítás úgy, hogy a kastélyépületen kívül – pályázati forrásból és fenntartói finanszírozásból – kialakításra került kettő lakásotthon 16 gyermek számára. 2007-re a kastély épületen belül - szintén 16 gyermek elhelyezésére - kettő önálló lakótér létrehozásával az átalakítás teljes programja megvalósult.

A fentiekben vázolt tartalmi és szervezeti változások mellett feltétlenül meg kell említeni, hogy az alapítástól napjainkig az intézményben sikerült kialakítani egy szakmailag nagyon jól képzett, munkáját felelősséggel, gyermekszeretettel végző nevelőtestületet, melynek eredményes munkájához mindig hozzájárultak a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak is.

Az intézmény az elmúlt több mint fél évszázad alatt, és jelenleg is az értelmileg sérült gyermekek, fiatalok sajátos szükségletét, társadalmi elfogadottságát igyekezett szolgálni egyre szélesedő feladatrendszerrel.

Forrás:koncz-zgrot.sulinet.hu