Település:
Csongrád megye, Szeged

Kategória:
Utazás, Élmények, beszámolók

Létrehozva:
2019-09-21 20:12:02

Cikk írója:
Halácsi Jenőné


Nagy Utazások

A kalandos életű Benyovszky Móricot politikai nyugtalansága vitte messzi földre száműzöttként került Kamcsatkára

Régi útleírások a Somogyi-könyvtár gyűjteményében

 

Az útazás örömei a’ visszaemlékezetben kedvesebbek; de még kétszereződnek,

ha azokat másokkal is közölhetjük.

Azt mondja egy 

Franczia Iró: „Mit ér egy szép vidéknek látása, ha nincs kinek mondhassuk :

 Mely szépez a’ Vidék!”

 Bölöni Farkas Sándor írta ezt

Kolozsvárott 1833-ban az ’Útazás Észak Amerikában’ előszavában.












Bölöni előtt is sok utazó érezte úgy, hogy meg kell osztania

az utazás során látottakat, az átélt élményeket másokkal

is, egyrészt azért, mert nem mindenki jut el

távoli tájakra, ismerhet meg egzotikus kultúrákat,

másrészt azért, hogy a későbbi utazók tanuljanak

az útleírásokban, úti beszámolókban

megörökített tapasztalatokból.

     A kiállítás emblémája Kolumbusz Kristóf hajóit

ábrázolja, a kiállítás mégsem a nagy földrajzi

felfedezések dokumentumait gyűjti egybe, hanem a

Somogyi-könyvtár gyűjteményében található régi

útleírásokból válogat.

     Miért is indultak távoli tájakra, idegen országokba e

munkák szerzői? Színes a kép akkor is, ha csak a magyar utazók közül válogatunk.

 

     Zalánkeményi Kakas István a török ellen kötendő szövetség érdekében II. Rudolf követeként indult a perzsa sahhoz

Ispahanba. Útja Szilézián, Lengyelországon, Litvánián át vezetett Oroszországba, Moszkvába, majd tovább Kazanyba, Asztrahanyba

és Perzsiába. A hosszú út alatt jegyzeteket készített. (Iter Persicum. Altenburg in Meissen, 1609)

     A jezsuita Éder Xavér Ferenc missziós szolgálatot vállalt Dél-Amerikában és töltött 16 évet a mojo indiánok között. Feljegyzéseit Descriptio provinciae Moxitarum in Regno Peruano címmel 1791-ben adták ki Budán, 1888-ban La Pazban spanyolul is megjelent, ma is idézett, fontos forrás.

     A kalandos életű Benyovszky Móricot politikai nyugtalansága vitte messzi földre; száműzöttként került Kamcsatkára, innen megszökve lett ’világutazó’, számos helyen megelőzte a nagy felfedezőket. Francia nyelven írt emlékiratai 1790-ben angolra fordítva Londonban jelentek meg először. (Gróf Benyovszky Móricz saját emlékiratai és útleírásai. Fordította Jókai Mór. Budapest, 1888)

     A dorozsmai születésű Jerney Jánost a magyarok őshazájának megtalálása vonzotta. (Jerney János’ keleti utazása a ’magyarok’ őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. Pest, 1851)

     Reguly Antalt a finnugor rokonság megfejtésének vágya vitte az Urálig. Nyelvészeti, etnográfiai kutatásai mellett hozzálátott Urál-vidék térképének kidolgozásához is, műve töredékben maradt. (A’ vogul föld és nép. Reguly Antal hagyományaiból. Pest, 1864)

     Vámbéry Ármin a török-magyar rokonságot kutatva Ázsiában vélte megtalálni a magyarok őshazáját. Az elismert orientalista dervisnek álcázva magát jutott el Teheránig. (Vámbéry: Vándorlásaim és élményeim Persiában.

Pest, 1867)

     Xantus János, sok más kortársához hasonlóan, az 1848-49-es

szabadságharc bukása után szökött külföldre, egészen Amerikáig.

Tengerész mérnökként Amerika és Ausztrália között fölfedezett 89

szigetet és zátonyt; addig ismeretlen madár- és növényfajtákat

határozott meg Ausztráliában is. Elismert tudósként kutatta

Amerikát. (Xántus: Utazás Kalifornia déli részeiben. Pest, 1860)

     Saját hazájának honismereti feltárása indította hosszas vándorlásra

 Hunfalvy Jánost és Orbán Balázst. (Hunfalvy: Magyarország és Erdély 

eredeti képekben. Darmstadt, 1856-1864; Orbán: A Székelyföld leirása.

Pest, 1863-1873)

    

 


Teleki Sámuel grófot a vadászszenvedély vitte Afrikába, expedíciója

közben felfedezte a Rudolf- és Stefánia-tavakat, valamint a

Teleki-vulkánt. (Höhnel: A Rudolf és Stefánia tavakhoz. Teleki

Sámuel gróf felfedező útja Kelet-Afrika egyenlitői vidékein 1887-1888-ban. Budapest, 1891)

     Prinz Gyulát a tudományos becsvágy vezette Ázsiába.

     Lehetne sorolni még az utazások célját: diplomáciai küldetéskereskedelem, régészeti, néprajzi, növény - és ásványtani kutatás és gyűjtés, tanulmányút, testi és lelki gyógyulás keresése, kalandvágy vagy egyszerű időtöltés. Mindre látható példa, ahogy szépirodalmi művek, képzelt utazások (Barthélemy, Holberg, Verne művei) is szerepelnek a kiállított anyagban.

     Az útleírás-gyűjtemény bővelkedik pazar kiállítású, gazdagon illusztrált, olykor kézzel színezett, értékes művészi metszetekkel ékesített kiadványokban. Athanas Kircher misszionáriusok leírásaiból összeállított ’China illustrata’-ként idézett művét a finoman cizellált rézmetszetek egzotikus képeskönyvvé varázsolják. Már hatalmas formátuma miatt is különleges Forray Iván Utazási albuma. A fiatal gróf 1842-ben tett itáliaiegyiptomi, máltai utazása során készített feljegyzéseit és festményeit halála után, 1859-ben adta közre díszes albumban a gyászoló édesanya.

     Az átfogó, utazás-történeti sorozatok közül kiemelkedik a Prévost abbé által angolból fordított, szerkesztett, 16 kötetes Histoire générale des voyages; az Albert-Montémont szerkesztette, 46 kötetes Bibliothéque universelle des voyages.

     A bevezetőből is kitűnik, hogy nem szigorúan földrajzi, utazástörténeti szakkiállítást láthat az érdeklődő, szélesebb, művelődéstörténeti panorámát nyújtanak a könyvek. Majdnem annyi fontos utazás, híresség hiányzik a válogatásból, mint amennyi szerepel. A cél az volt, hogy az utazás motivációjának sokrétűsége minél színesebben megmutatkozzék. A felfedező utak mellett így kerültek a tárlókba hittérítők útibeszámolói és néprajzi, nyelvészeti, botanikai tanulmányai. A magyar utazók között több kevésbé ismert személyiség és műve szerepel, kimaradt viszont sok, nemzetközi hírű tudós (így Stein Aurél,

Baktay Ervin is). Egymástól földrajzilag távoli kultúrák darabjai kerültek egymás mellé, azt szimbolizálandó, hogy épp a nagy

utazóknak, a jelentős felfedezőknek és az útleírásoknak köszönhetően egyre ’kisebb lett a világ’, a megismerés révén közelebb

 kerültek egymáshoz az eltérő kultúrák, mentalitások. Az ifjúság számára átírt tudományos művek (így Alexander von Humbolds Reisen

um die Welt und durch das Innere von Südamerika. Interessantes Lesebuch für die Jugend... Hamburg und Mainz, Vollmer, 1805) is

kerültek a tárlókba.

Hahn-Hahn grófnő

 


     Három nő képviseli a gyengébb nemet a híres utazók között: Hahn-Hahn grófnő, aki

kedvtelésből utazott; Lady Brassey, aki politikus férjével együtt a ’Sunbeam’ (Napsugár) vitorlás

fedélzetén földkörüli utat tett és Sass Flóra.

 

    

 A Somogyi-könyvtár Somogyi Károly (1811-1888) esztergomi kanonok 43 701 kötetes

könyvadományára épül. Az alapító nem volt nagy utazó, mindössze egy-egy, Németországba, ill. Rómába vezető, szolgálati útjáról és

egy pár hónapos római időzéséről vannak adatok. Mégis. Somogyi ’beutazta’ az egész Földet, hiszen gyűjteményében az egyik

leggazdagabb szak a földrajz és útleirás szak. A könyvekbe tett bejegyzései arról tanúskodnak, hogy elmélyülten olvasta és

tanulmányozta ezeket a műveket is. De azt is bejegyezte a kötetekbe, hogy milyen sokáig várt és milyen nagy árat fizetett, a

teljességükben már nem könnyen beszerezhető, nagy sorozatokért. (A 208 kötetes utazástörténeti folyóirat, a Nouvelles

Annales des Voyages 135., hiányzó kötetéért sokszoros árat fizetett, de megszerezte, mert így lett teljes a sorozat.)

     De nemcsak a vándorok és felfedezők utaztak, hanem egyes könyvek is kalandos utatjártak be az eltelt századok alatt. A XII. századi, középkori utazó és mesélő, Benjamin Tudelensis 1575-ben Antwerpenben kiadott, kivonatos útleírását néhány évtizeddel később Jacques Gaffarel (1601-1681) francia tudós használta, aki tinával kiegészítő megjegyzéseket, margináliákat írt a kötetbe. Gaffarel maga is világjáró volt, 30 éven át utazgatott. A keleti nyelvek és a kabbalisztikai tudományok jó ismerője volt. Később Richelieu könyvtárnoka lett, de erről az állásáról le kellett mondania, mert megírta és megjelentette a Curiosités inouyes sur la sculpture talismanique des Persans : Horoscope des Patriarches, et lecture des Estoille című (okkult) művet. A könyv később a bibliofil orosz nemes, Sobolewski tulajdonába került, aki egyébként Puskin és Miczkiewicz baráti körébe tartozott. Sobolewski nagy és becses könyvtárát 1870-ben bekövetkezett halála után 3 évvel Lipcsében elárverezték. A téka katalógusát, a könyveket szakcsoportokba osztva, megjelentették az árverésre. A kötetekbe exlibrist ragasztottak Sobolewski címerével és az EX BIBLIOTHECA SOBOLEWSKIANA felirattal. A gyűjtemény legértékesebb részét a földrajz és útleírás-irodalom képezte. Somogyi nem vett részt 1873. július 14-én az árverésen, de a Sobolewski könyvtár sok becses darabját megvásárolta az árverést lefolytató antikváriumtól, a List & Francke cégtől. Ezek egyike a Gaffarel bejegyzéseit is őrző Benjamin Tudelensis kiadás. Somogyi a Sobolewski exlibris mellé odaírta ceruzával: ’Nevezetes ! Gaffarel példánya!!’ Így kapcsol össze a kis kötet évszázadokat és kultúrákat, világutazókat, könyvgyűjtőket és olvasókat 1173-tól 1873-ig.

     Bár könyvtára gyarapításakor Somogyi a könyvek tartalmi értékét tartotta szem előtt, mégis igen sok valódi ritkaság is található közöttük. Ezek közül válogatott a kiállítás. Az ismertető, hasonlóan a válogatáshoz, nem törekedett teljességre, érdekességeket kívánt bemutatni szép képek kíséretében a kiállítás anyagából.

Szőkefalvi-Nagy Erzsébet