Kategória:
Cukiságok, Állati cukiságok

Cikk írója:
Szeged HelyiVilága


Vuk


 

Vuk (film)

 

 

Vuk, a kis róka és Karak
 
 

Vuk 1981-ben bemutatott magyar rajzfilm, amely Fekete István azonos című regényéből készült. Az animációs játékfilm rendezője Dargay Attila, producerei Budai György és Imre István. Forgatókönyvét Dargay Attila, Imre István és Tarbay Ede írták. Zenéjét Wolf Péter szerezte. A tévé- és mozifilm a Pannónia Filmstúdió gyártásában készült, a MOKÉP forgalmazásában jelent meg. Műfaja drámai kalandfilm. A címszereplő Vuk, a kis róka. Először 1981. április 19. és 20. között vetítették le négy rövidebb részben a televízióban, egy hosszabb egész estés filmként pedig 1981. december 10-én mutatták be a mozikban.

A rajzfilm története nagy vonalakban követi a regény történetét, néhol egyszerűsítve, máshol vidám jelenetekkel és motívumokkal kiegészítve azt. A Macskafogó (1986) mellett ez az egyik legszélesebb körben ismert és elismert magyar „rajzfilm-klasszikus”. A történetből készült hosszú filmváltozat és négy epizódos sorozatváltozat is, minimális különbségekkel. A rajzfilmnek 2008. április 17-ére készült el a folytatása, a Kis Vuk című 3D-s számítógépes animációs film, Gát György és Uzsák János rendezésében.

A rajzfilmet digitális változatban újították fel, amely 2017. június 22-én volt látható a mozikban. A felújításhoz kapcsolódóan az Uránia Nemzeti Filmszínházban tematikus Vuk-napot tartottak[2]

 

 

Rövid összefoglaló

A történet egy rókacsalád éjszakai jelenetével kezdődik. Vuk, a kis róka, Kag és Íny kicsinyei közül a legkíváncsibb, a legéletrevalóbb. Híres vadász nagyapja után Kag Vuknak nevezi el, mely a filmben annyit tesz: Vadászom, Utamból Kotródj! Egy alkalommal Vuk elcsavarog az otthonaként szolgáló odútól, és amikor visszatér, már nem találja ott a szüleit és a testvéreit: a Simabőrű Ember, a vadász és az embernek behódolt kutyája elpusztították az egész rókacsaládot. Vukot nagybátyja, Karak veszi magához, aki megtanítja a vadászat és a rókalét minden csínjára-bínjára.

A felnőtt Vuk ravasz rókává és kiváló vadásszá válik, a Simabőrű baromfiudvarába sem átall ellátogatni. Miután Karak odavész az őszi hajtóvadászatban, Vuk bosszút esküszik: csúffá teszi a Simabőrűt, és minden baromfiját elragadja. A két vadászkutya ébersége ellenére Vuk végül a legutolsó gúnárját is elcseni, s még az ott fogva tartott rókalányt is sikerül kiszabadítania ketrecéből. A rókalánnyal szép, nagy családot alapít, és együtt élnek tovább Karak tágas és biztonságos barlangjában.

Részletes cselekmény

Első jelenet

A kis róka és testvérei lefekvésre készülődnek az erdőben lévő otthonukban. Az elégedett szülők büszkén figyelik kicsinyeiket, különösen az egyik, ügyes kis kölyköt, akiről megállapítják, hogy az „öregapja vére van benne.” Róla is nevezik el Vuknak, mivel a jó szimatú, öreg róka, aki „első volt a nemzetségben”, azt szokta mondogatni: „Vadászom, utamból kotródj!” Amikor az apa, Kag, vadászni indul, Vuk a nyomába szegődik. Kag azonban hamar észreveszi, hogy az engedetlen Vuk követi, és ráparancsol, hogy azonnal induljon hazafelé.

Közben a közeli parasztgazdaságban Vahur, a házőrző kutya rábeszéli Mártont, a kakast, hogy hangos kukorékolásával csábítsa oda a rókát, abban a reményben, hogy elfogja. Kag azonban túljár Vahur eszén, és elviszi a kakast. Kag már nem tudja hazavinni a zsákmányát, mert a vadász, akit a rókák Simabőrűnek hívnak, nyomába szegődik, és nemcsak Kagot, hanem a rókacsaládot is bekeríti a kutyájával, és lelövi. Vuk, aki egész éjszaka békát kergetett, hajnalban indul csak hazafelé. Amikor megérkezik, üres barlangra talál. Éhesen, fáradtan várja vissza családját.

Második jelenet

Vukot a nagybátyja, Karak találja meg, és hazaviszi, hogy felnevelje. Hamarosan el is érik a hegytetőn lévő barlangot. Másnap reggelre Vuk kipihenten ébred fel, és nem hagyja az éjszakai vadászattól fáradt Karakot aludni. Karak elmagyarázza Vuknak, hogy a rókák nappal alszanak, és csak az éjszaka biztonságot hozó sötétjében vadásznak. Vuk azonban unatkozik, és miközben az arra mászó gyíkot kergeti, lepotyog a hegyről. A nap hátralévő részét azzal kell töltenie, hogy keservesen visszakapaszkodjon a hegytetőre.

Harmadik jelenet

Karak vadászni tanítja Vukot. Vuk sündisznót próbál fogni, de ízletes vacsora helyett csak orrába álló, fájdalmas tüskéket sikerül szereznie. Vadászútjukon egy macskával, egy bagollyal és néhány vaddisznóval is találkoznak, de vacsorára való zsákmányra nem akadnak. Karak és Vuk a „Simabőrű” házához is eljutnak. Karak figyelmezteti Vukot, hogy sohase menjen a veszedelmes vadász környékére, aki „villámló bottal” és szolgalelkű kutyákkal jár és „gyilkolja a szabad népet”. Amikor Vuk megtudja, hogy a Simabőrű pusztította el a családját, fogadalmat tesz, hogy egy napon még bosszút áll.

Mikor Karak megengedi, hogy Vuk egyedül induljon békázni, a kisróka talál egy vadkacsát, és sikerül is elfognia. Sut, a tépett farkú róka is éppen arra jár, és a rókakölyök zsákmányára feni a fogát. Vuk vakmerően szembeszáll Suttal, és mielőtt baja eshetne, színre lép Karak, aki „első a rókák között”, és tekintélyénél fogva elzavarja Sutot, aki ezután Karakot szidja, majd a vízbe esik.

Negyedik jelenet

Idővel Vuk testben és tapasztalatban is szépen gyarapodik. Karakkal a hűvös nyári szállásukra költöznek. Vuk egy nap Karak intése ellenére a Simabőrű háza körül kóborol. A ház körüli felfedező útja során leterít egy pávakakast, majd rátalál egy ketrecben fogva tartott rókalányra, aki addig könyörög, amíg Vuk meg nem ígéri, hogy Karakkal még aznap este visszajönnek és kiszabadítják.

Bár Karak nem szívesen megy a Simabőrű házához, Vuk rábeszéli, hogy együtt szabadítsák ki a rókalányt. A viharos este miatt a vadász beviszi a kutyákat a házba. Vuk és Karak megpróbálják kiásni a ketrec alját, de amikor ez nem sikerül, Vuk a dombtetőn lévő szekér kerekét ássa ki, és utána Karakkal együtt nekigurítják a nehéz kocsit a ketrecnek, amely betöri a rácsokat, erre a vadász azt hiszi, hogy a villám csapott be.

Ötödik jelenet

A fogságból kiszabadult rókalány úgy dönt, hogy Vukkal és Karakkal marad. A fárasztó és veszedelmes éjszaka után békésen alszanak el az illatos nyári mezőn.

Másnap reggel a rókák ijedten ébrednek fel a traktorok hangjára. Karak az erdő felé akar menekülni, de Vuk felderíti a környéket, és észreveszi, hogy a vadász az erdő szélén vár rájuk a kutyáival. A rókák kis csapata az egyetlen kiutat választja, a traktorok felé menekül el. Az erdei rejtekhelyükön elbújva Karak kijelenti, hogy Vuk már készen áll arra, hogy a maga útját járja, de Vuk úgy dönt, hogy inkább Karakkal és a rókalánnyal marad.

Ahogy a tavasz nyárba fordul, úgy fordul a nyár őszbe. Az erdő lakóit nagy zaj veri fel. A vadászok újra hajtják a vadakat: a fürjek, a nyulak, a szarvasok és a rókák ijedten menekülnek. A rókák hiába rejtőznek egy bokorban, a levelek már lehullottak, és a bokor nem ad már igazi védelmet. Karak, az öreg róka feláldozza magát a fiatalokért: kitör, és maga után csalja az üldözőket. Ezalatt az egyik vadász rálő, és félholtan zuhan a szakadékba. Este lesz, mire Vuk és a rókalány rátalál a haldokló Karakra, aki arra kéri őket, hogy maradjanak együtt. „A rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia!” – mondja, majd kimúlik. Ezután Vuk, most már felnőtt fejjel, megerősíti korábbi fogadalmát, hogy Karak és a családja pusztulásáért bosszút fog állni.

A környék kutyái újra összegyűlnek, és kárörvendően szapulják Vahurt és Fickót, akiket Vuk megint bolonddá tett. A Simabőrű pedig, amikor a felesége kéri a kamrában őrzött tojásokat, felfedezi, hogy azoknak csak az összetört héjuk maradt, és a kopasznyakú tyúkjai, de még a kacsái is hiányoznak a ketrecből.

Hatodik jelenet

Csak két gúnár marad, akik a présháznál addig itták a cefrét, amíg alaposan le nem részegedtek. A Simabőrű magához hívja Vahurt és Fickót, és megparancsolja, hogy őrizzék a megmaradt libákat. A pajtában rejtőzködő Vuk mindent elkövet annak érdekében, hogy a kutyák figyelmét elterelje, csontot és diót dobál eléjük, majd lisztet borít a fejükre, és a nagy zűrzavarban elmenekül az egyik libával. Vahur és Fickó a gazdájuk dühétől tartva az erdőbe bujdosnak.

A szomszédos kutyák megint Vahuron és Fickón mulatnak, a vadász pedig, megelégelve, hogy Vuk mindig túljár az eszén, csapdát állít az erdőben, amiben a másik libát tálalja megsütve. A kiéhezett Vahur és Fickó a pecsenye szagát megérezve belelépnek a csapdába. Ugatásukat hallva a gazda azt hiszi, hogy végre sikerült a rókát elfognia, szalad is az erdőbe, de saját csapdájába esik bele, és megsérül a lába.

A tél után újra eljön a tavasz. Vuk és párja, a rókalány, Karak biztonságos és tágas barlangjában boldogan élnek. Elégedetten veszik szemügyre népes családjukat. Az egyik kölyök szemesebb is, ügyesebb is mint a többi, ő hasonlít a leginkább az apjára, így hát el is nevezik Vuknak. A mese teljes kört ír le.

Szereplők

 

Hang
Mesélő Bitskey Tibor
Vuk (gyerek korában) (róka) Pogány Judit
Kisrókák (Vuk testvérei)
Vuk (felnőtt korában) Gyabronka József
Karak, a bölcs róka (Vuk nagybátyja) Csákányi László
Íny (Vuk anyja) Földi Teri
Kag (Vuk apja) Szabó Gyula
Csele, a rókalány (Vuk barátnője) Kútvölgyi Erzsébet
Pista bácsi, a Simabőrű ember (vadász) Koltai Róbert
Vahúr, a vadászkutya (rövidszőrű vizsla) Szabó Sándor
Fickó, a vadászkutya (szálkásszőrű tacskó) Márton András
Szú, a sün
Füttyös, a rigó
Részeges libák (lúd) Haumann Péter
Maros Gábor
Sut, a farkatlan róka Benedek Miklós
Rá, a szürke varjú Bodrogi Gyula
Nyaú, a macska Czigány Judit
Tyúkok (Márton feleségei)
Hú, a fülesbagoly Szabó Ottó
Unka, a béka Horváth Gyula
Márton, a tarajos kakas Zenthe Ferenc
Komondor Füzessy Ottó
Csúsz, a gyík Verebély Iván
A Simabőrű felesége Győri Ilona
Hajtók Cserhalmi György
Horkai János
Szoó György
Pletykás kutyák Benkóczy Zoltán
Farkas Antal
Füzessy Ottó
Horkai János
Somogyvári Pál

 
 

Gyártás

A figurák először 1972-ben tűntek fel egy képregényben, a Füles rejtvényújságban. A film 1980–81-ben készült a Magyar Televízió megrendelésére a Pannónia Filmstúdióban először négyrészes (kb. 20 perces) sorozatként, majd ebből állt össze játékfilmmé. Magyarországon 1981 és 1989 között 2,5 millióval növekedett a nézettségek száma. 2011-es árakon számolva 600 millió forintba került.[3]

  • Rendezte és tervezte: Dargay Attila
  • Írta: Dargay Attila, Imre István, Tarbay Ede
  • Dramaturg: Bálint Ágnes
  • Zenéjét szerezte: Wolf Péter
  • Dalszöveg: Szenes Iván
  • Énekhang: Maros Gábor[4]
  • Operatőr: Henrik Irén
  • Hangmérnök: Bársony Péter
  • Hangasszisztens: Zsebényi Béla
  • Vágó: Czipauer János, Hap Magda
  • Háttér: N. Csathó Gizella
  • Mozdulatterv: Bakai Piroska, Dékány Ferenc, Füzesi Zsuzsa, Radvány Zsuzsa
  • Rajzolták: Bajnóczky Mária, Balogh János, Bangó Gabriella, Janotyik Frigyes, Fülöp Márta, Ézsöl János, Gyarmathy Ildikó, Kovács Magda, Körmöci Judit, Kulcsár Katalin, Losonczy Árpád, Molnár Eszter, Petényi Katalin, Sostarics Yvette, Varga Péterné, Vertetics Anikó, Zákányi Edit, Zsolnai Ágnes
  • Színes technika: György Erzsébet
  • Gyártásvezető: Bende Zsófi
  • Produkciós vezető: Budai György, Imre István

Készítette a Pannónia Filmstúdió

Forrás:wikipédia

 

 

 

HelyiVilága magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »