Mikor volt Szentgrót első említése?


Település:
Zala megye, Zalaszentgrót

Kategória:
Helyi történetek, Helyi történetek

Létrehozva:
2019-11-02 07:59:36

Cikk írója:
Mészáros Magdolna2


Mikor volt Szentgrót első említése?

A kéziratot az akkori zalaszentgróti plébános állította össze korabeli történeti kiadványok és okmányok alapján. Nekem ugyan az eredeti, 1857-es kéziratot nem sikerült megtalálnom, de egy 1879-es másolatban rábukkantam a Zala Megyei Levéltár kéziratgyűjteményében. Az 1870-es évek közepén a vármegye vezetősége egy Zala vármegyei történelmi munkát szeretett volna készíteni, és ehhez kérdőíveket küldött ki a megye településeire. A kérdőíveket általában a települések papjai, tanítói töltötték ki. Zalaszentgrót esetében Koller Ignác plébános készítette el részletes történeti leírását a mezővárosról.

Koller Ignác történelmi ismertetőjében ezzel kezdi: „Sz(ent) Gróth m.(ező) város története 1857-ben össze írván, alább, az egész terjedelmében közöltetni fog.” A Sz. Gróth legrégebbi múltja címet viselő fejezet így kezdődik: Hazánk történelmében Sz. Gróth névvel már Sz. László királyunk idejében találkozunk. Ugyanis 1093-ban a kalocsai és a pécsi főpásztorok közt támadt, a megyei határokkal kapcsolatos viszályt rendező dokumentumban olvashatjuk először Szentgrót nevét Seruch névalakban. „Annál is inkább mivel Seruch hol igen könnyű Sz. Gróth nevet kiolvasni. Ezért bármi legyen, igaz méltán következtethetjük, hogy Sz. Gróth hazánk egyik legrégebbi helységei közül való és jóformán 1083 utáni legközelebbi évben alapítván nevét az ekkor canonisalt (szentté avatott) Sz. Gellért püspök és vértanú nevétől vette. Így megtisztelvén a dicső püspök és vértanú nevét, akarták helyrehozni azon méltatlanságot, mellet rajta ellenei elkövettek.”

Az egykori zalaszentgróti plébános Pray György (1723–1801) történetíró, jezsuita apátkanonok 1770-ben írt tanulmányát használta fel munkájához. Pray tanulmányában egy 1192 és 1195 között keletkezett magyar és latin nyelvű kódexet mutatott be. Az utókor később ezt a kézzel írt könyvet Pray-kódexnek nevezte el. A kódexben sok egyházi leírás található, fő nevezetessége a Halotti beszédnek nevezett szentbeszéd és könyörgés, amely a magyar nyelv első ismert összefüggő nyelvemléke. A fenti idézetből is látható, hogy az egykori plébános megpróbálta a maga korának színvonalán Szentgrót nevét a korai Árpád-korba visszavezetni. Munkájának jelentős eredménye volt, feltevését széles körben elfogadták, és a város 1983-ban még ünnepség keretében meg is emlékezett róla.

Fotó: Archív

A hivatalos történetírás Zalaszentgrót első ismert okleveles említésének az 1247-es évet fogadja el, amikor Dénes bán földekkel jutalmazza Szentgrót határában a türjei kolostort. A város nevének eredete a mai napig vitatott. Források hiányában a nyelvészet segítségével próbáltak az eredetre választ adni. A legvalószínűbb magyarázat szerint nevét egyházának középkori védőszentjéről, Szent Gellért vértanúról kapta. Érdekes, hogy amikor 1715 után a szentgróti plébániát újjászervezték, és az evangélikusoktól elvett templom helyén 1753–1758 között újat építettek, a templomot Árpád-házi Szent Imre tiszteletére szentelték. Valószínűleg azért, mert a templom építését támogató Batthyány Imrének köszönték meg a katolikus hívek a tetemes anyagi segítséget, Szent Imre herceg ugyanis Batthyány Imre névadó szentje volt. Szent Imre nevelője egykoron Szent Gellért volt. Így Szent Imre sok szállal kötődik Szent Gellérthez.

A város birtokosai között azonban a Szentgróti család nevével is gyakran találkozunk. A család a Türje nemzetség egyik ágát képviselte, és Szentgróton építette ki birtokközpontját. Szentgróti János 1456-ban Zala vármegye al­ispánja volt. A kérdés sokat foglalkoztatott, hogy a Szentgróti családról nevezték-e el a települést, vagy birtokközpontja után kapta-e a nevét. Erre a kérdésre talán sosem fogunk határozott választ kapni.

Kevesen tudják, hogy a történelmi Magyarországon létezett egy másik Szentgrót település is, az egykori Vas vármegye nyugati határán található Németszentgrót. A település 1920 óta Ausztriához tartozik, 1971-ben közigazgatásilag egyesítették Sóskútfalvával. A települést 1193-ban említik a források először Gerolt alakban. A középkorban népes mezőváros volt, lakói földműveléssel foglalkoztak. Főleg német származásúak lakták. Az újkorban Németszentgrót szintén a Batthyány család birtoka volt.

Forrás:zaol.hu