Kategória:
Helyi történetek, Helyi történetek

Cikk írója:
Tábiné Alapi Erzsébet


Eger ostroma


 
Eger ostroma (1552)
várvédő harc a török hadsereg ellen
 
Eger ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalomnak abban az évben a Magyar Királyság területén folytatott hadjáratának az utolsó hadieseménye volt, melyet az egri diadal elnevezéssel illet a magyar történelemtudomány és a nemzet emlékezete. Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. Ez a végvárrendszer hatékonyan működött és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán törökök hódítási kísérleteinek.
 
Eger ostroma 1552-ben
 
Eger ostroma 1552-ben. Vízkelety Béla műve Franz Kollarž litográfiája alapján
Konfliktus
Habsburg–török háború (1550–58)
Időpont
1552. szeptember 9. – október 17.
Helyszín
Eger, Magyar Királyság (ma Magyarország)
Eredmény
Magyar győzelem, a várat sikeresen megtartották és visszaverték a támadást
Szemben álló felek
Armoiries Hongrie ancien.svg Magyar Királyság Ottoman flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Dobó István Kara Ahmed szerdár
Hadim Ali budai pasa
Szokoli Mehmed beglerbég
Szemben álló erők
2100 önkéntes és zsoldos 30-40 000
Veszteségek
megközelítőleg 500 várvédő
 
 
A török hódítás a Magyar Királyság területén a 16. században
A „Nagy” és „Dicsőséges” I. Szulejmán szultán a ruméliai (európai) haderőt vetette be a pártharcoktól megosztott Magyar Királyság ellen. Az egyesített török seregek, ősszel a közeledő tél előtt szokatlanul későn, 1552. szeptember 9-én kezdték el ostromolni Eger várát és azonnal erős tüzérségi tűzzel próbáltak rést ütni a falakon.
 
Az egri várban kis létszámú, többségében magyar várvédő katona állt szemben a szultán hadseregével. A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett, míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két egyesült török sereggel.  Az új évezred történelmi kutatásai alapján a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt,[6] ennek ellenére még így is veszedelmes túlerőt jelentett harcedzettségével és fegyverzetével. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát. Pauler Gyula szerint a török hadsereg 140 ágyúval lövette a várat, és a védők 24 ágyúval védekeztek, míg a többszörös török létszámfölénnyel szemben 2364 magyar várvédő nézett farkasszemet. A törökök azonban 1552. október 17-én a hadiszezon lejártával befejezték az ostromot. A védősereg a túlerővel szemben, ötheti ostromban védte meg a várat és az idő haladtával, a betegségekkel, a közeledő hideg időjárás a török ostromlókat visszavonulásra kényszerítette.
 
Ha időben sikerült volna a törököknek a várat birtokba venniük, akkor elvághatták volna egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Mivel Egert nem tudták bevenni, az északi hadi út fenyegetettsége felszabadult, és a felvidéki gazdag bányavárosok is megmenekültek egy későbbi török támadástól. Továbbá ez a magyar győzelem azt a politikai eredményt is hozta, hogy sikerült 1596-ig megállítani a további oszmán hódítást a Magyar Királyság ellen.
 
Történelmi előzmények
II. Lajos magyar király portréja. Sógora, Ferdinánd osztrák főherceg, a későbbi magyar uralkodó, már a mohácsi vereséget megelőzően is támogatást nyújtott Lajosnak a törökök elleni védekezéshez. A magyar trón megszerzése a 15. századtól a Habsburgok egyik legfontosabb célja volt.
 
Abraham Ortelius magyar településeket ábrázoló földrajzi térképe a Magyar Királyság területéről, amelyen Wolfgang Lazius 1556-ban felmért adatait és térképének tévedéseit, hibáit igyekezett kiigazítani.
1526. augusztus 29-én a magyar király II. Lajos is odaveszett a mohácsi csatában, akinek azonban törvényes utódja nem volt. 1526. december 17-én a magyar és cseh rendek Ferdinándot választották királyuknak. Ez a választás azonban csak a Cseh Királyságban volt egyöntetűen támogatott, Magyarországon két részre szakadt a nemesség. A megüresedett trónra az ország urai két királyt választottak: a katolikus arisztokrata párt Habsburg Ferdinándot, a zömmel protestáns köznemesek pedig Szapolyai Jánost. Emiatt trónviszály lépett fel Ferdinánd, Ausztria uralkodó főhercege és Szapolyai között, amit polgárháború is tetézett. Ez kedvezett a terjeszkedő Oszmán Birodalomnak. Szapolyai idővel rájött, hogy országlása a török expanziót segíti elő, így 1538-ban Váradon titokban békét kötött korábbi, a bécsi udvarban székelő vetélytársával. Ez a szerződés azt jelentette, hogy Ferdinándra száll a Szapolyai uralma alá tartozó keleti országrész, akkor is, ha Szapolyainak fia születik.
 
János királynak 1540. július 7-én fiú utóda született, és ez okot adott neki arra, hogy felbontsa a Ferdinánddal megkötött egyezményt. Ferdinánd fegyverrel akart érvényt szerezni jogainak, s közel 30 000 fős sereget küldött Buda ostromára. 1541-ben a törökök segítségével az időközben, 1540 júliusában elhunyt I. János választott királyhoz hű pártnak sikerült visszavernie Ferdinánd csapatait. Kedvező alkalom volt ez I. Szulejmán számára, hiszen ha elfoglalja a magyar fővárost, meg tudja akadályozni a Magyar Királyság újraegyesítését.
 
Buda bevételével a Magyar Királyság három részre szakadt.
 
Searchtool right.svg Lásd még: Magyar belháború (1526–38)
A hódítás során a török politika kihasználta a vallási vitákat is, ezért a protestánsokat pártolta, mert a katolicizmusban és a római pápában látták legelszántabb ellenségeiket.
 
 
A három részre szakadt Magyar Királyság 1550-ben
A szultán Jagelló Izabella magyar királynét kicsiny gyermekével és gyámjával, Fráter György esztergomi érsekkel Erdélybe száműzte, és Erdélyhez hozzákapcsolták a Tiszántúlt, valamint a Temesközt is.
 
A „Királyi Magyarországot” Habsburg Ferdinánd birtokolta, a középső országrészeket I. Szulejmán hódoltatta, a „Keleti Magyar Királyságot” és Erdélyt a Részekkel pedig az elhunyt Szapolyai János gyermeke, János Zsigmond irányította, bár ő csak névlegesen volt a királyi hatalom birtokosa, mert a politikai hatalom Fráter György erdélyi helytartó kezében összpontosult.
 
1551-ben Ferdinánd és Fráter György megpróbálták egyesíteni a Magyar Királyságot. Az 1549-es nyírbátori szerződés alapján Fráter György helytartó átadta Erdélyt a Habsburgoknak.
 
 
1551. december 17. Martinuzzi Fráter György meggyilkolása (17. századi metszet)
Az Erdély és a „Részek” átadására vonatkozó szerződés értelmében 1551 júniusában Giovanni Battista Castaldo vezetésével 7000 zsoldos hatolt be az átadott országrészek és Erdély átvételére. Izabella királyné azonban ragaszkodott a hatalomhoz, és csak a fegyveres túlerő hatására mondott le Erdélyről és fia, János Zsigmond trónigényéről. Fráter György diplomáciai manővereivel gyanút ébresztett a bécsi udvari körökben, így 1551. december 17-én őt, a bíborost, erdélyi vajdát, a három részre szakadt Magyarország keleti felének vezetőjét, az Erdélyi Fejedelemség megszervezőjét, Castaldo katonái Ferdinánd tudtával és beleegyezésével meggyilkolták.[16] Mivel Martinuzzi György magas rangú egyházi személy volt, bíborosi rangot viselt, Bécs és III. Gyula pápa között igen komoly bonyodalmak keletkeztek.[17] A pápai szentszék végül fölmentette a gyilkosokat Fráter György meggyilkolásának vádja alól. Fráter György (Utyeszenovics Martinuzzi Georgius) testét a gyulafehérvári székesegyházban temették el. Sírfelirata: Omnibus moriendum (Mindenkinek halandó).
 
Az 1552-es török hadjárat
Okai
1551 tavaszán a török birtokában Pécs, Fehérvár, Esztergom, Vác, Nógrád, Hatvan és Szeged magyar végvárai voltak. Az 1551. évi hódító hadjárat során Temesvárnál és Lippánál vereséget szenvedtek a törökök Fráter Györgytől, és emiatt a szultán megharagudott.[20] Ezzel az 1547-es Drinápolyban kötött békének(wd) vége szakadt.
Fráter György ámítgatta a szultánt – valójában csak időt akart nyerni –, Erdéllyel kapcsolatban, majd végül átadta a már 1003 óta a Magyar Királyság uralma alatt lévő Erdélyt és a keleti országrészeket Habsburg Ferdinánd magyar királynak. Ezért a szultán becsapva érezte magát.
A török veszély miatt, I. Ferdinánd utasítására, 1550–51-ben, a régi szolnoki földvár helyén Szolnokot új városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), gyenge várát megerősítették. Élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Ez az új erősség nem illett a török terveibe.
Stratégiai céljai
Kiterjeszteni a Budára vezető hadiutat kelet felé a Tiszán túlra, nyugat és észak felé. Ezáltal Buda török uralma biztonságosabbá válna. Az újonnan meghódított várakat, erősségeket a Budai vilajet védőgyűrűjéhez csatolnák.
Nagyobb rést ütni a nyugati országrész és az Erdélyi Fejedelemség közé.
Közelebb kerülni az északi országrészhez, a Felvidékhez és azok fontos útjaihoz, amihez Eger kulcsfontossággal bírt.
A török szultán nem tűrte, hogy a katolikus Habsburg király elorozza tőle vazallus tartományát, Erdélyt. Egyszer és mindenkorra el akarta fojtani a magyar és osztrák országegyesítési kísérleteket.
A hadjárat fő eseményei Szerkesztés
 
A török terjeszkedése Magyarországon 1552-ben
I. Szulejmán szultán mindezekért újabb hódító hadsereget küldött a politikailag megosztott Magyar Királyság ellen. Hadseregének főparancsnoka a Konstantinápolyból induló Kara Ahmed pasa a teljhatalmú szerdár[22] volt. további parancsnokok pedig a horvát származású Szokoli Mehmed (Sokolović) ruméliai beglerbég és egy másik kisebb török hadtesttel pedig Hadim Ali a budai pasa indult útnak Budáról.
 
A török seregek elől elmenekültek Ferdinánd magyar király rosszul fizetett zsoldoskatonái, és a magyar lakosság is. Több magyar várat védelem nélkül a sorsukra hagytak. Ahmed seregének célja a Temes-vidék megszerzése volt, míg Hadim Alinak Hont és Nógrád várait kellett elfoglalnia, így biztosítva az utat a gazdag felvidéki bányavárosok felé. A hadjárat során elfoglalták Temesvárt, Veszprémet, Szécsényt, Hollókőt, Bujákot, Lippát, Lugost, Karánsebest, Drégelyt és több kisebb erősséget. Hadim Ali pasa Buda felől, Ahmed vezír pedig Erdély felől vonult fel. A két sereg Szolnok alatt egyesült, majd a szolnoki várat is elfoglalta, és Felső-Magyarország kapuja, Eger ellen fordult.[23]
 
Eger stratégiai jelentősége
Felkészülés a török támadásra
Az egri ostrom korában élt történelmi személyiségek
Az egri vár védőinek létszáma
Az ostromló török hadsereg létszáma
Eger ostromának közvetlen előkészületei
Eger ostroma
 
Tinódi Lantos Sebestyén krónikájának egy lapja
 
A 16. század végi Eger várának leghitelesebb ábrázolása, részlet Georg Houfnagel holland rézmetsző színezett metszetéről. A metszet 1588. október 8-a, a szikszói csata után készült
Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.
 
 
Szeptember 9.
 
Egy egri lovas különítmény harcba keveredett Abonynál a törökökkel. Három katona közül csak egynek sikerült visszajutnia a várba, ahol jelentette Dobónak, hogy a török had már csak néhány kilométerre van Egertől. Az ostrom kezdetén Dobó István várkapitány egy levelet kapott[55] a török sereg vezérétől Ahmed pasától, a vár átadására.
 
„ …felszólítalak és figyelmeztetlek benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek, Szolimánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok fel Eger várát. Ha ezt megteszitek, megteszem, hogy … a régi királyok idejében élvezett szabadsággal és javaitok birtoklásával éljetek. Ha azonban makacsul és hajthatatlanul kitartotok a vár védelmében, nemcsak vagyonotokat, hanem azokkal együtt gyermekeiteket, végül saját életeteket is… el fogjátok veszíteni. ”
– Ahmed pasa levele (részlet)[56]
Istvánffy Miklós költő, humanista történetíró szerint Ahmed ezt a levelet 1552. szeptember 5-én küldte el, amikor már az Egerhez egészen közel fekvő Tihamérhoz (ma Eger Tihamér nevű városrésze) érkezett.
 
Dobó a pasa üzenetének kézhez vétele után vasra verette a levelet hozót és megeskette a védőket, hogy a megadás szót ki sem ejtik a szájukon, és akár életük árán is megakadályozzák Eger elvesztét. Viszontválaszként a vár fokára két kopja között egy fekete koporsót függesztetett fel, jelezvén a törököknek, hogy csak az életük árán győzhetnek.
 
Dobó esküje
 
Esküszöm az egy élő Istenre - hangzott az ünnepi mormolás.
 
- ...hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!”
 
– Gárdonyi Géza: Egri csillagok (részlet))
 
„ …amikor a törökök a várost és a várat egyszerre ostrom alá fogták, a város hamarosan elesett. Amikor magában a várban is megfogyatkozott a védők száma, a várkapitány olyan fogadalmat vett ki a hős védőktől, hogy inkább együtt halnak meg, de Eger a töröknek soha át nem adják. Szolimán végül is nem tudta bevenni Eger várát. ”
– Bél Mátyás Eger és Heves megye történetírója
 
Szeptember 10.
 
Eger védői
Szeptember 11.
 
Hadim Ali budai pasa megérkezett a vár alá, és az ágyúi beállításaihoz próbatüzelést tartott.
 
Szeptember 13.
 
Megérkezett a török had fő ereje Kara Ahmed pasa és Szokoli Mehmed pasa vezetésével, majd körülzárták a várat, ezt követően a vártemplom tornyait akarták először lerombolni, hogy a várvédők ne lássák a török csapatmozgásokat a vár tornyából.
 
Szeptember 17.
 
A török sereg 1552. szeptember 17-én kezdte ágyúzni az Egri várat. Tizenkét napon át szakadatlanul ágyúzták a vár falait.
 
Szeptember 29.
 
Szeptember 29-én egy ádáz rohammal elfoglaltak egy tornyot. Ekkor Dobó István megparancsolta a védőknek, hogy a tornyot rombolják le a vár saját ágyúival.
 
„ Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek. Többek között egy asszony a leányával együtt ott volt a bástyán harcoló férje mellett. Amikor a férfi puskagolyótól eltalálva holtan összerogyott, nem temette el az asszony addig, amíg bosszút nem állt érte. Felkapta férje kardját és pajzsát, rövidesen három törököt levágott… Egy másik asszony követ vitt a fején, hogy az ellenségre dobja, de fejét szétlőtték. Ekkor a leánya kapta fel az édesanyja vérétől pirosló követ és a mélybe zúdította. Két török halt szörnyet, másik kettő pedig megsebesült. ”
– Hieronymus Ortelius (1543–1614) egykorú német krónikaíró beszámolójából
A újra és újra felszólították a védőket, hogyha az ekkorra már rommá lőtt várat átadják nekik, akkor békésen eltávozhatnak és nem esik bántódásuk. Ennek hatására Hegedűs István hadnagy vezetésével egy kisebb csoport árulást készített elő, amiről a várkapitány tudomást szerzett. Hegedűst kötél általi halálra ítélte, társainak pedig levágatta a füleiket.
 
Szólla Hegedős István feleinek:
Dobó Istvántúl ostrompénzt kérnének,
Ha nem adna, várból ők kimennének,
Mert nám az terekök jót beszéllének.
 
Azt hamar Dobó, Mecskei megtudák,
Az több hadnagyokat hamar hívaták,
Hegedős Istvánt hívaták, megfogák,
Csöpögeték, erősen megvallaták.
 
Parancsolának, hogy felakasztanák,
Vár piacán három fát állatának,
Nyelve vallása szerént felakaszták.
Az párttartók fülöket mind lecsapák.
 
– Tinódi Lantos Sebestyén: Eger vár viadaljáról való ének história (részlet)
 
Október 4.
 
A várban lévő székesegyház sekrestyéjében tárolt lőportartalék nagy része felrobbant, nagy károkat okozott a várvédőknek, amit a törökök azonnal kihasználtak és újabb támadást indítottak a vár ellen. A törökök a vár leggyengébb pontjait támadták, azaz a Föld-bástya, a Tömlöc bástya, a Bolyki-bástya, illetve az Ó-kapu ellen intéztek ádáz rohamokat. Bornemissza Gergely királyi kapitány által kitalált és híressé vált „tüzes kerék” ekkor lépett működésbe. Óriási kerekekbe puskákat illesztett és ezzel komoly emberveszteséget okozott a rohamozó ellenség soraiban.
 
Lám, sok köveket vártákra hordnak,
Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak.
Aranyas zászlóját Ali basának
Hősek bényerék, igen vigadának.
 
Nagy viadal kinn Bolyki-tornyánál,
Vala öldöklés sivalkodásval,
Belöl az hősek nagy bátorságval
Ők nem gondolnak sebbel és halálval.
 
Az Gergel deák kezén seb esék,
Zoltai István es sebbe esék,
Az Figedinek foga kiesék,
Sok jámbor vitéz hulla, sebben esék
 
Október 12.
 
Dobó a levelet Bécsbe küldi Vas Miklóssal, csatolva egy másik levelet, hogy Oláh Imre egri püspök járjon közbe a királynál a katonai segítségnyújtás ügyében.[60] Az 1552-es év ősze már korán fagyokat hozott, a törökök számára egyre kedvezőtlenebbé vált a helyzet, az éhségtől és a járványoktól is szenvedő, fogyatkozó létszámú oszmán sereg ideje egyre fogyott. Ali és Ahmed pasa általános támadást indított a falak ellen, de a kora reggeltől késő éjszakáig tartó küzdelem újra csak a törökök kudarcával zárult. A magyar katonák felülmúlták fegyverzetükkel ellenfeleiket, a rohamozó törököknek csak pajzsuk és a meztelen kardjuk volt, míg a védőket erős páncél védte és a hosszú lándzsáik és puskáik hatékonyabbá tette őket. A magyarok eltökélt vitézsége győzött a fásult törökök ellen.
 
Október 13.
 
A rémült török katonákat kivont karddal kellett rohamra kergetniük a tisztjeiknek, egyszerre több bástyát és kaput támadtak, de a várvédők sikeresen visszaverték ezeket a támadásokat és nagy veszteségeket okoztak a törököknek. Ahmed pasa és Szokoli Mehmed, a török sereg vezérei, kénytelenek voltak visszavonulót fújni.
 
A nagy veszteségek miatt körülbelül három napig a halottak elszállításával foglalkoztak. A nem reguláris erők harci kedve már napok óta csak csökkent, nehezen tudták harcra bírni őket, ennek ellenére a két fővezér még egy általános rohamot akart. A kemény harcot követően a magyarok már elég fáradtak voltak, ezért a török seregnek megnőtt most az esélye a vár elfoglalására. Ámde már nemcsak a szedett-vetett csapatok, hanem a janicsárok sem voltak hajlandóak tovább harcolni, egyenest meg is tagadták az agáktól jövő parancsokat. Ez már a további török harci műveleteket végképp lehetetlenné tette és az irregulárisok a janicsárok nélkül végképp nem voltak hajlandóak harcolni.
 
Október 17.
 
Az ostromló, Kara Ahmed és Szokoli Mehmed a seregével 1552. október 17-én vonult el az egri vár alól, Ali budai pasa csak másnap 18-án követte őket a csapataival.
 
„ "A vár alatt elesett vértanúknak nincsen száma. Negyven napig tartott a harc, de elfoglalása könnyű szerrel nem volt lehetséges, mert bástyáinak ormai az égig érnek, falának alapja a tengerben van, védői a szerencsétlenség elhárításában tökéletes mesterek, fortély és hadicsel dolgában serények valának, továbbá rendkívül nehezen hozzáférhető és párját ritkító vár. Isten végzéséből bekövetkezvén a téli évszak és a hideg idő, a beállott esőzés és havazás miatt eltűnt a nyugalom és türelem; az élelmiszerekben való szükség aggasztotta a sereget, a hidegség megzavarta a jószágok nyugalmát. Minthogy a vár elfoglalása az isteni végzésben más időre volt meghatározva: jobbnak és célszerűbbnek tartották, ha a vár alól elvonulnak s felhagynak a vívással és harccal." ”
– Dzselálzáde Musztafa pasa, a szultán magas rangú hivatalnoka, költő és történetíró.
Egyes források szerint 400-500 hősiesen harcoló magyar várvédő vesztette életét az ostrom következtében. A törökök irreguláris katonái annyira csüggedtek és lehangoltak voltak, hogy minél hamarabb el akarták hagyni a vár környékét, ezért igen sokan hátrahagyták a poggyászukat. Az ostromzár feloldása után ezeket a hátramaradt holmikat a várbeliek mint behordták a várba és elosztották maguk között. Nagyon sok értékes eszköz, fegyver, sátor, ruha, ló, miegymás került az egriek kezére. A törököknél, hogyha egy-egy ostrom, vagy csata balul végződött gyakran okozott morális válságot, az 1529-es bécsi ostromot követően a keresztény várőrség eredményes védekezését követően sok török irreguláris kedveszegetten, zsákmány nélkül, saját ingóságait hátrahagyva hagyta el a császárvárost. Mind Bécs, mind Eger alatt nagyon lankadt volt még a reguláris janicsár és szpáhi csapatoknak is a harci kedve. Előbbi esetében viszont Szulejmán szultán, hogy a sereg szétesését meggátolja megjutalmazta az amúgy végsőkig kitartó reguláris vitézeket, nehogy a csüggedtség teljesen aláássa őket.
 
A diadal kiváltotta a keresztény világ csodálatát, az egriek hősiességét dicsőítették és Dobó Istvánt a "kereszténység Herkulese"-ként emlegették egész Európában.
 
Október 19.
 
"E kemény ostrom a mindenható Isten végtelen és kimondhatatlan könyörülete folytán tegnap véget ért.[66]" Dobó István és társai levele Nádasdy Tamás nádorhoz.
Dobó és hős társai, a heroikus küzdelem és a védők szempontjából nagy diadalnak tekinthető ostrom után, 1552. október 19-én Eger várából levelet küldtek Nádasdy Tamás nádornak a Magyar Királyság legfőbb méltóságának:
 
„ Tekintetes és Nagyságos urunk ajánljuk legkészségesebb szolgálatunkat. Mióta vette ostrom alá a kereszténység ellensége, a török, ezt az egri várat, bizonyosan tudja Tekintetességed. A kemény ostrom a mindenható Isten legfőbb és kimondhatatlan kegyelme folytán a tegnapi napon megszünt. Az ostrom alatt Isten segélyével hűségünket és buzgalmunkat Ő felsége legkegyelmesebb urunk s annyira sujtott szegény országunk védelmére, a velünk levő katonák nem csekély küzdelmével, az ő vérök s a mienk ontásával, továbbá az ellenségben okozott kártétellel, a mennyire lehetett, kimutatni igyekeztünk. Minthogy azonban a vár annyira le van rombolva, hogy a földdel szinte egyenlőnek mondható és inkább nyílt mezőhez, mintsem várhoz hasonlít, azon felől minden szükségesben hiányt szenvedünk, amint erről Ő felségéhez is elég bőven írtunk, s a következő nemes férfiak: V. J., I. Gy. stb. mint megbizottaink, fogják még némelyekről kimerítőbben tájékoztatni; igen kérjük Tekintetességedet, hogy küldötteink szavainak és elbeszélésének hitelt adni s odahatni méltóztassék, hogy Ő Felsége elé bocsáttatván, kegyelmes kihallgatást nyerjenek és jóakaró válaszszal minél előbb visszatérhessenek: hogy Ő Felsége ezt a várat, amely oly közel van a török végvárhoz, megújított erős őrséggel hadi és egyéb felszereléssel úgy fogja ellátni, hogy az ellenség által megvívhatatlan legyen. Isten tartsa meg Tekintetességedet és Nagyságodat sokáig szerencsésen!
Eger várából, október 19-én, az Urnak 1552-ik esztendejében.
 
Dobó István, Mekchey István, Pethő Gáspár, Gergely deák, Zolthay István”
 
– Dobó István és társai levele Nádasdy Tamás nádorhoz. (Országos levéltár)
Ám az Egerbeliek közben víg ünnepet ülnek,
mint aki megszületett újra az ostrom után.
S mint aki végre sötét tömlöcből megszabadulva
vágyja a napfény lágy, életadó melegét,
úgy vágyott az Egerbeli, hogy meglássa a géták
elhagyatott sátrát, nézze kihűlt helyüket.
Tárul a várkapu, szétszélednek szerte a síkon,
és a barátainak mind mutogatja : „No, nézd,
itt Ali vert sátrat, de amott meg a nagynevü Ahmed,
gyakran e helyről lőtt ágyugolyót a török,
máskor az ostromlók a rohamra emitt gyülekeztek,
ott alakították bősz haditerveiket.
 
Forrás: Wikipédia

 

 

 

HelyiVilága magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »