Az inuit eszkimók egyszerű módon tanítják meg a gyermekeknek a harag kezelését – ezért sose dühöngenek
A kezeletlen harag agressziót szül…
A mai nyugati társadalomban sajnos nem tanuljuk meg kezelni a negatív érzelmeket, így a haragot sem. Ezért sokan nem a legmegfelelőbb módon vezetik le. A harag legtöbbször agresszív, bántó, lekezelő, durva viselkedés formájában nyilvánul meg, ami romboló erő minden emberi kapcsolatban.
Az agresszió a modern társadalom szinte minden szférájában jelen van. Láthatjuk a politikusok vitáiban, a társadalmi konfliktusokban, az újságcikkekben, a Facebook kommentekben, és a családon belüli viselkedésben egyaránt. Egyesek ezt a korszakot a „harag korának” nevezik.
A másik véglet az érzelmi elfojtás, amikor a haragot nem adjuk ki magunkból, – nem mondjuk el, ha bánt valami – belül azonban őrlődünk, forrongunk. Ez sem jó, mert a magunkba zárt harag önmagunk ellen fordul: többek között gyomorfekély és reflux kialakulásához is vezethet. Akkor mi a valódi magoldás…?
Mitől olyan békések az inuit eszkimók – meg lehet ezt tanulni?
Erre a kérdésre kereste a választ Jean Briggs híres antropológus, aki az 1960-as években ellátogatott a távoli sarkvidékre, és 17 hónapon keresztül együtt élt az észak-kanadai inuit eszkimókkal.
„Az eszkimó közösségben felismertem, hogy mennyire rosszul kezeltem eddig a haragot. Hozzájuk képest egy eszement dühöngő voltam” – mondta.
„Sokkal durvább és kevésbé figyelmes volt a viselkedésem és a kommunikációm is” – mesélte. Korábban jellemző volt rám, hogy napi szinten felhúztam magam valamin, megsértődtem, dühöngtem – ezek mind olyasmik, amiket az eszkimók soha nem tettek. Ők minden helyzetben higgadtak maradtak…
Az inuitok soha nem dühöngenek vagy kiabálnak egymással
Briggs az észak-kanadai eszkimók között eltöltött idő alatt például soha nem látott olyat, hogy egy szülő leszidta volna a gyermekét. Ezekről a meglepő tapasztalatairól könyvet is írt „Soha haragban” (Never in Anger) címmel.
„Megdöbbentő volt a számomra, hogy mennyire nyugodt és kiegyensúlyozott volt mindenki. Hatalmas volt a kontraszt a saját normálisként elfogadott és megszokott, indulatos viselkedésemmel szemben.”
Az érzelmek feletti önuralom értéknek számít az eszkimóknál – az érettség alapvető jele
„Az eszkimók szemében fontos érték a negatív érzelmek feletti önuralom, ezért már egészen kicsi korban higgadtságra tanítják a gyermeket” – írja Biggs a könyvében.
Amikor valaki képes nehéz körülmények között is megőrizni a higgadtságát, azt nagyra értékelik és az érettség jelének tekintik.
A gyerekek a nehéz körülményekre való higgadt reagálást a szüleiktől tanulták. Az eszkimók erre egy egyszerű és bevált technikát alkalmaznak.
Kimutatják a fájdalmat, de ingerültség és düh nélkül…
Briggs egy inuit anyát kért arra, hogy meséljék el neki ezt a nevelési technikát.
Amikor egy inuit kisgyerek valami olyasmit csinál, ami mondjuk fájdalmat okoz, a szülei nem ordítanak rá haragosan, nem emelik fel a hangjukat, nem szidják le, egyszerűen csak elmondják neki nyugodt hangon, hogy ez fáj. A gyerek cselekedetének valódi következményét szemléltetik: a fájdalmat.
Egy egyszerű szülői technikának köszönhetően az inuit eszkimó gyerekek sosem dühöngenek vagy hisztiznek. Az észak-kanadai eszkimók különösen békés társadalomban élnek.
A sarkvidéki régióban – Grönland, Kanada és Alaszka területén – élnek az inuit eszkimók. Különösen békés társadalmukat Jean Briggs antropológus kutatta, aki 17 hónapon át él közöttük, írja az mnn.com.
A kezeletlen harag agressziót szül…
A mai nyugati társadalomban sajnos nem tanuljuk meg kezelni a negatív érzelmeket, így a haragot sem. Ezért sokan nem a legmegfelelőbb módon vezetik le. A harag legtöbbször agresszív, bántó, lekezelő, durva viselkedés formájában nyilvánul meg, ami romboló erő minden emberi kapcsolatban.
Az agresszió a modern társadalom szinte minden szférájában jelen van. Láthatjuk a politikusok vitáiban, a társadalmi konfliktusokban, az újságcikkekben, a Facebook kommentekben, és a családon belüli viselkedésben egyaránt. Egyesek ezt a korszakot a „harag korának” nevezik.
A másik véglet az érzelmi elfojtás, amikor a haragot nem adjuk ki magunkból, – nem mondjuk el, ha bánt valami – belül azonban őrlődünk, forrongunk. Ez sem jó, mert a magunkba zárt harag önmagunk ellen fordul: többek között gyomorfekély és reflux kialakulásához is vezethet. Akkor mi a valódi magoldás…?
Mitől olyan békések az inuit eszkimók – meg lehet ezt tanulni?
Erre a kérdésre kereste a választ Jean Briggs híres antropológus, aki az 1960-as években ellátogatott a távoli sarkvidékre, és 17 hónapon keresztül együtt élt az észak-kanadai inuit eszkimókkal.
„Az eszkimó közösségben felismertem, hogy mennyire rosszul kezeltem eddig a haragot. Hozzájuk képest egy eszement dühöngő voltam” – mondta.
„Sokkal durvább és kevésbé figyelmes volt a viselkedésem és a kommunikációm is” – mesélte. Korábban jellemző volt rám, hogy napi szinten felhúztam magam valamin, megsértődtem, dühöngtem – ezek mind olyasmik, amiket az eszkimók soha nem tettek. Ők minden helyzetben higgadtak maradtak…”
Az inuitok soha nem dühöngenek vagy kiabálnak egymással
Briggs az észak-kanadai eszkimók között eltöltött idő alatt például soha nem látott olyat, hogy egy szülő leszidta volna a gyermekét. Ezekről a meglepő tapasztalatairól könyvet is írt „Soha haragban” (Never in Anger) címmel.
„Megdöbbentő volt a számomra, hogy mennyire nyugodt és kiegyensúlyozott volt mindenki. Hatalmas volt a kontraszt a saját normálisként elfogadott és megszokott, indulatos viselkedésemmel szemben.”
Az érzelmek feletti önuralom értéknek számít az eszkimóknál – az érettség alapvető jele
„Az eszkimók szemében fontos érték a negatív érzelmek feletti önuralom, ezért már egészen kicsi korban higgadtságra tanítják a gyermeket” – írja Biggs a könyvében.
Amikor valaki képes nehéz körülmények között is megőrizni a higgadtságát, azt nagyra értékelik és az érettség jelének tekintik.
A gyerekek a nehéz körülményekre való higgadt reagálást a szüleiktől tanulták. Az eszkimók erre egy egyszerű és bevált technikát alkalmaznak.
Kimutatják a fájdalmat, de ingerültség és düh nélkül…
Briggs egy inuit anyát kért arra, hogy meséljék el neki ezt a nevelési technikát.
Amikor egy inuit kisgyerek valami olyasmit csinál, ami mondjuk fájdalmat okoz, a szülei nem ordítanak rá haragosan, nem emelik fel a hangjukat, nem szidják le, egyszerűen csak elmondják neki nyugodt hangon, hogy ez fáj. A gyerek cselekedetének valódi következményét szemléltetik: a fájdalmat.
„Soha ne kiabálj a gyerekkel!”
Évtizedekkel később Michaeleen Doucleff író szintén ellátogatott az Észak-kanadai inuit közösségbe, hogy ezt a szülői bölcsességet kutassa. „Elsősorban az érdekelt, hogyan tanítják meg a gyermekeknek az érzelmi higgadtság megőrzését”- mondta.
Kutatása során Doucleff felfedezett egy alapvető szülői mentalitást, amit minden családban betartottak. Ez az aranyszabály pedig így hangzik: „Soha ne kiabálj egy kisgyerekkel!”
Az inuit közösségekben tudatosan gyakorolták ezt a módszert. A szülők tényleg nem kiabálnak a gyerekekkel.
Ez egy ördögi kör…
A kiabálás ugyanis szerintük csak arra jó, hogy a gyermek megtanulja, hogyan kell kiabálni a másikkal egy problémás szituációban.
“Ha valaki kiabál vagy durván bánik egy gyerekkel, az csak arra jó, hogy a gyermek is eltanulja ezt a viselkedést. Ez egy ördögi kör.”
Úgy tűnik, hogy az inuitok már rég megtanulták ezt a leckét, és sikerült megszakítaniuk ezt az állandó körforgást.
„Az inuit közösségekben a hagyományos szülői viselkedés hihetetlenül kedves és szelíd” – írja Doucleff. „Az eszkimók a legkedvesebb szülők a világon!”
És, milyen gyermekeket nevel ki ez a szelíd társadalom? Úgy tűnik, hogy az inuitoknak sikerült felépíteniük egy elképesztően békés közösséget a sarkvidéki mostoha életkörülmények, a durva éghajlati viszonyok és szűkös erőforrások ellenére…
„Ezek az emberek békében élnek önmagukkal és másokkal. Talán azért, mert ez a társadalom a kedvességet tanítja mindenek felett…”
Forrás:impressmagazin.hu
HelyiVilága magazin ajánló
Helyi látnivalók
Helyi Programok / események
További helyi programok / események »
Helyi szolgáltatók