Kategória:
Életmód, Élet

Létrehozva:
2022-02-04 20:07:01

Cikk írója:
Kovács István


Klíma.


40-50 éve még tényleg alapvetően más volt a nyári időjárás. Természetesen régen is volt olyan kánikula, mint ma, de a légkondi piac szempontjából fontos eltérés, hogy ma már nagyon gyakori, hogy a nagy hőség nem egy-egy, vagy pár napig, hanem hetekig kitart, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző.

Minden épületnél és embernél van egy bizonyos tűréshatár, amelynek az átlépése meghozza a klíma iránti keresletet. Ha egy házat sorozatosan nem lehet még éjszaka sem szellőztetéssel visszahűteni a kezelhető szintre, akkor egy idő után a falak annyira átmelegednek, hogy bent a hőség elviselhetetlenebb lesz, és ez az a pont, amikor a lakosok felhívják a klímaszerelő céget

– mondja az elnök.

Amellett, hogy az egyszerűbb klímaberendezések árszintje a mindenkori átlagfizetéshez képest az utóbbi 10-15 évben már feltétlenül alacsonyabb, mint a hőskorban, a klíma iránti igényt az is erősíti, hogy az irodákban és az ipari létesítményekben már jóval korábban „szabvánnyá vált” a használata. A napközben kellemesre hűtött környezetben dolgozó embert már sokkal jobban zavarja, ha otthon hőségben kell lennie, ez is behúzza a vásárlókat.

A környezeti klímaváltozás szélsőségessé válása tehát legalább annyira hozzájárult ennek a piacnak a fellendüléséhez, mint az életszínvonal emelkedése, vagy a berendezések relatív árának mérséklődése. Ám ahogy Várkonyi Nándor mondja, a felmelegedés nem feltétlenül kedvez az iparágnak, illetve szerinte nincs is ilyen érdekellentét.

Ahogy haladunk a klímacélok felé, az építési szabályok folyamatosan szigorodnak, és olyan feltételeket írnak elő, amelyek egyre kisebb fajlagos légkondi teljesítményeket tesznek szükségessé.

Ez azt jelenti, hogy a klímaberendezések használata nem szorul vissza, sőt egyre általánosabbá válik, és ez növekedési potenciált ad az iparágnak, ám az egy négyzetméterre jutó beépített teljesítmény csökken.

Harminc év alatt a split klíma is sokat változott. Megjelent az inverteres technológia, ami fokozatmentesen változtathatja a kompresszor teljesítményét, így nem kell „padlógázon” mennie a klímának akkor, amikor a beltéri levegő már kellően lehűlt.

Vagy éppen felmelegedett, hiszen a klímákkal fűteni is lehet, ezért sokan választják ezt a megoldást lakásokba is, ahol gázkonvektorokat váltanak ki hűtő-fűtő klímákkal, két legyet ütve egy csapásra – az inverteres klíma pedig nagyjából harmadannyi elektromos áramot fogyaszt, mint egy hagyományos típus.


 

Az ezredforduló előtti években a zavarosban halászás egyik legkiválóbb terepe volt a klímaszerelői piac. Ekkoriban már erősen felfutóban volt a kereslet a háztartási légkondik iránt, a berendezések kezdtek egyre olcsóbbá válni, de egy ügyes szerelő még jókora profitot érhetett el, ha kézről-kézre adták a megrendelők. A légkondicionáló berendezések ugyanis akkoriban még mindig úgy éltek a köztudatban, mint prémium, majdhogynem luxus termékek, amelyek felszereléséhez egészen speciális szaktudásra van szükség.

Hogy mennyire luxuscikk volt, azt a Daikin, a mai piacvezető márka adatgyűjtése is alátámasztja: a rendszerváltás utáni egy-két évben jó ha tízezer légkondi működött a magyar lakóingatlanokban, hiszen egy jobb split klíma ára akkoriban is 150-200 000 forint volt, míg a KSH szerinti átlagkereset 1991-ben nem érte el a 18 000 forintot, vagyis mintegy 10-12 hónapig kellett dolgozni egyetlen klímáért.

A piac azonban akkoriban már nagy átalakulásban volt, a távol-keleti gyártók kezdték elönteni az országot a split klímákkal, és a termék Magyarországon is fordulóponthoz érkezett: az ipari és irodai ingatlanokban kötelező elem, a háztartások jelentős részében pedig megfizethetetlen luxusból rövid idő alatt tömegeszköz lett.

Az átmeneti időszakban azonban az ügyes szerelők mellett még nagyot kaszáltak az ügyeskedő szerelők is. Egy kéttagú szerelő páros rohamtempóban akár napi három klíma beszerelést is lezavarhatott, darabját 20-30 ezer forintos munkadíjért, vagyis az akkori értéket nézve gyakorlatilag jól megszedhette magát egy viszonylag egyszerű fizikai munkával, egy nap alatt megkeresve annyit, amennyiért egy átlagos fizetéssel rendelkező magyar egy hónapig dolgozott.

A szakmabeliek azt mesélik, volt olyan szerelőcsapat, amelyik vett egy kamionnyi olcsó kínai klímát, gyorsan szétdobta a megrendelők között, majd amikor a vevők sorra jelentkeztek a meghibásodások miatt, a szerelők kimentek, lecsavarták a falról a selejtet, és egy újat tettek a helyébe – és még így is megérte nekik. Az ügyfélkezelés és a javítás akkoriban nem fért bele a pénzszerzési tempóba.

Az egész piac egy igazi dzsungel volt, senki sem látta át a teljes helyzetet, és minőségi követelmények híján, illetve a jó ideig laza szabályozás következtében mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. A legjobb szakemberek a hűtőgépgyárból, illetve az egykori szocializmus-kori csőszereléssel foglalkozó vállalatok utódjából pattantak ki, a rendszerváltás környékén még a sokszor emlegetett módon: másodállásban, az állami cégnél szerzett tapasztalatot privatizálva.

Kezdetben nem is volt klímaszerelő képzés, így ilyen papír nem is kellett hozzá, nagyon sok minden múlt az autodidakta módon tanuló szakemberek lelkiismeretén.

A Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetsége (HKVSZ) idővel azzal kezdett rendet teremteni, hogy a megbízható minőségben dolgozó szerelőknek zöld kártyát adott, de ez a minősítés sokáig egyáltalán nem volt hivatalos és kötelező, csak önkéntes alapon működött

– mesélte nekem Várkonyi Nándor elnök-főtitkár.

Legalább 15-20 évig tartott az a ma már átmenetinek tekinthető időszak, amikor a klímaszerelés két, egymással párhuzamos alapvető változáson ment keresztül. A kezdeti szabályozatlanságot 2015-re fokozatosan felváltotta egy olyan rendszer, amelyben csak képesített szakemberek végezhetnek jogszerűen hűtőköri munkákat, és a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság minden egyes berendezés sorsát nyilvántartja, a feketén dolgozás pedig majdhogynem lehetetlen – illetve mára annyira bonyolulttá és kockázatossá vált, hogy általában nem éri meg.

A másik nagy változás, hogy ezzel párhuzamosan a légkondi elvesztette prémium jellegét, sőt egy bizonyos jövedelmi szint felett olyan természetes eszköze lett a háztartásoknak, mint a mosógép vagy a hűtő. Ma ugyanis nem kerül sokkal többe egy klíma, mint 30 évvel ezelőtt: nagyságrendileg 250 000 forintot kell leszurkolni egy split készülékért. Vagyis amíg az átlagkereset 2021-re a harminc évvel ezelőtti érték több mint húszszorosára, 411 000 forint fölé nőtt, addig a klíma ára három évtized alatt 20-30 százalékot (átlagosan évente 1 százalékot) emelkedett. Másképp nézve: ma egy átlagkeresetből élő bő kétheti munkabéréből vehet egy split légkondicionálót.

A kilencvenes évek első feléig azonban ez a piac szinte nem is létezett Magyarországon.

Kinyitottuk az ablakot, szellőztettünk, árnyékoltunk, én már nem is emlékszem, de egészen jól kibírtuk valahogy

– mondta Glász László, a japán Daikin hazai képviseletének akkori vezetője.

Az ősidőkben még voltak a szovjet gyártású, később a nyugati ablakklímák, valamint a mobilklímák, de utóbbiak például olyan hangosak voltak, hogy nem tudtak aludni tőlük az emberek, vagyis egy forró balatoni lángossütőbe elmentek, de otthon nem lehetett őket használni

– mondja Várkonyi Nándor.

Majd hozzáteszi, hogy 40-50 éve még tényleg alapvetően más volt a nyári időjárás. Természetesen régen is volt olyan kánikula, mint ma, de a légkondi piac szempontjából fontos eltérés, hogy ma már nagyon gyakori, hogy a nagy hőség nem egy-egy, vagy pár napig, hanem hetekig kitart, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző.

Minden épületnél és embernél van egy bizonyos tűréshatár, amelynek az átlépése meghozza a klíma iránti keresletet. Ha egy házat sorozatosan nem lehet még éjszaka sem szellőztetéssel visszahűteni a kezelhető szintre, akkor egy idő után a falak annyira átmelegednek, hogy bent a hőség elviselhetetlenebb lesz, és ez az a pont, amikor a lakosok felhívják a klímaszerelő céget

– mondja az elnök.

Amellett, hogy az egyszerűbb klímaberendezések árszintje a mindenkori átlagfizetéshez képest az utóbbi 10-15 évben már feltétlenül alacsonyabb, mint a hőskorban, a klíma iránti igényt az is erősíti, hogy az irodákban és az ipari létesítményekben már jóval korábban „szabvánnyá vált” a használata. A napközben kellemesre hűtött környezetben dolgozó embert már sokkal jobban zavarja, ha otthon hőségben kell lennie, ez is behúzza a vásárlókat.

A környezeti klímaváltozás szélsőségessé válása tehát legalább annyira hozzájárult ennek a piacnak a fellendüléséhez, mint az életszínvonal emelkedése, vagy a berendezések relatív árának mérséklődése. Ám ahogy Várkonyi Nándor mondja, a felmelegedés nem feltétlenül kedvez az iparágnak, illetve szerinte nincs is ilyen érdekellentét.

Ahogy haladunk a klímacélok felé, az építési szabályok folyamatosan szigorodnak, és olyan feltételeket írnak elő, amelyek egyre kisebb fajlagos légkondi teljesítményeket tesznek szükségessé

– mondja.

Ez azt jelenti, hogy a klímaberendezések használata nem szorul vissza, sőt egyre általánosabbá válik, és ez növekedési potenciált ad az iparágnak, ám az egy négyzetméterre jutó beépített teljesítmény csökken.

Harminc év alatt a split klíma is sokat változott. Megjelent az inverteres technológia, ami fokozatmentesen változtathatja a kompresszor teljesítményét, így nem kell „padlógázon” mennie a klímának akkor, amikor a beltéri levegő már kellően lehűlt.

Vagy éppen felmelegedett, hiszen a klímákkal fűteni is lehet, ezért sokan választják ezt a megoldást lakásokba is, ahol gázkonvektorokat váltanak ki hűtő-fűtő klímákkal, két legyet ütve egy csapásra – az inverteres klíma pedig nagyjából harmadannyi elektromos áramot fogyaszt, mint egy hagyományos típus

– teszi hozz Glász László.

 

Ugyancsak sokat változott a klímákban használt hűtőközeg is, a készülékekben most használt R32-es újgenerációs hűtőközeg környezetvédelmi szempontból sokkal jobbnak bizonyult elődeinél: nem ózonkárosító, mint például a korábban használt R22-es, energiahatékony, könnyen újrafelhasználható, és a GWP értéke (globális felmelegedésre gyakorolt hatása) egyharmada a légkondicionálóknál korábban leggyakrabban használtnak (R410A).

Van tere a növekedésnek, mert az új családi házak vagy akár társasházak építésekor még ma sem automatikus a klíma betervezése.

A társasházaknál gyakori taktika, hogy csak a klíma jövőbeni kiépítési lehetőségét tervezik bele az alaprajzba, aztán majd a lakók eldöntik, hogy élnek-e a lehetőséggel. Az egyedi családi házaknál pedig a klímaberendezés szinte mindig csak egy olyan extra kiegészítő, amely a sor végén áll, és kizárólag akkor tervezik meg, ha jut rá pénz

– mondja Várkonyi Nándor.

Ami viszont nem változik soha, az a piac szezonalitása. A klímákért akkor lódul meg a kereslet, amikor kitör a hőség, és hirtelen megcsappan, amikor a nagy meleg levonul.



Szezonális jellegük miatt nem mindegy, hogy mikor vásárol magának légkondicionálót az ember. Hogy mi a tökéletes időszak erre, az igény szerint változik, abban azonban a legtöbb tapasztalt otthontulajdonos egyetért, hogy nem szabad nyárig várni a klíma telepítéssel.

A legideálisabb időszak a vásárlásra és a telepítésre a tavasz, ráadásul több okból is, amelyekkel az alábbiakban külön-külön is szót ejtünk majd.

Kerülje el a nyári forgalmat (és árakat)

Ha azért van szüksége légkondiconálóra, hogy felülkerekedhessen a forróságon, akkor teljesen logikusnak tűnik egészen nyárig várni a klíma telepítéssel. Azonban aki már megkísérelt nyáron klímát venni, az tudja, hogy milyen kaotikus körülmények is jellemzők az év legmelegebb időszakára. Mindenki ilyenkor döbben rá, hogy mennyire nehezen viseli a forróságot. Ez azt jelenti, hogy a klímaszerelők gyakran hetekre előre be vannak táblázva.

Tavasszal sokkal kötetlenebb a helyzet, hiszen a legtöbbeknek ilyenkor még eszükbe sem jut a nyárra gondolni, tehát kisebb a forgalom és kevésbé elfoglaltak a szerelők is.

Egy másik fontos szempont, hogy a nyári kereslet az árakat is hajlamos feljebb emelni, és egy gyakran nem csak a készülékekre, hanem a klíma telepítés árára is vonatkozik. Tavasszal általában kevesebben érdeklődnek a légkondicionálók iránt, ami alacsonyabb árakat is jelent majd ebben az időszakban.

Hagyjon időt a választásra

Sokan csak akkor szembesülnek a klíma hiányával, amikor megérkezik a nyár első hőhulláma. Ilyenkor indul be igazán a klímaszerelők forgalma, és kezdenek el feljebb mászni a készülékek és szolgáltatások árai. Ilyenkor veszi kezdetét a rohanás is, és sokan kénytelenek minél hamarabb beszerezni azt az egységet, ami épp a készleten van – függetlenül attól, hogy megéri-e azt választani.

 

Aki azonban már tavasszal elkezd azon gondolkodni, hogy milyen új berendezést vásároljon, vagy melyik szolgáltatótól kérjen karbantartást meglévő egységeire, az sokkal tájékozottabb és gazdaságosabb döntéseket hozhat.

 

Nem muszáj tavaszig várni a vásárlással

Habár sok otthontulajdonos dönt úgy, hogy egyszerre vásárolja meg és telepítteti légkondicionálóját, ezeket legfeljebb kényelemből szokás egyszerre elintézni, de egyáltalán nem muszáj. Egyesek például már a tél végén megvásárolják új klímájukat, de csak valamikor a tavasz folyamán szereltetik be azt.

Ennek az a nagy előnye, hogy még kedvezőbb árakon lehet hozzájutni nagyszerű légkondicionálókhoz, de nem kell rögtön átalakítani az ember beosztását, hogy beleférjen a beszerelés. Arra ott lesz lényegében az egész tavasz.

Érdemes tehát odafigyelni az őszi és téli akciókra, élni a kedvezményes lehetőségekkel, majd tavasszal elvégezni a telepítést, hogy a légkondicionáló azonnal készen álljon a használatra.

Összegezve

Ha ismeri a klímapiac működését és hajlandó igazodni hozzá, akkor rengeteg kiváló ajánlat közül válogathat mind a készülékek, mind a telepítés és karbantartás árát illetően. A szezonon kívüli időszakok mindig jobbak, mint a szezonon belüli hónapok (ez általában a nyarat jelenti), hiszen a kereslet közvetlenül hat az árakra és a klímaszerelők beosztására is.

 

 

 

HelyiVilága magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

 

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »