A bagodi lovardában járunk, a délelőtti napsütés éles fényeivel érkezünk. Sasvári Sándor színművész-énekessel találkozunk. A Jászai-díjas művészről közismert, hogy színházi-zenei hivatása mellett lovakkal foglalkozik, saját nevelésűekkel pedig díjugratásban is versenyez.

Ez a szenvedély hozott ide Zalába a csömöri családi lovardából két lovat, Reverde Caffét, a kancát és fiát, az ötéves O. Apolló Argentínát, hiszen gazdájuk a zalaegerszegi színházban ezekben a hetekben játssza a Zrínyi 1566 című rockmusical címszerepét. Így nyílik lehetősége arra, hogy délelőttönként mintegy három órán át lovagolja őket, ami lónak és lovasnak a kikapcsolódás mellett természetesen munka is. Mindenkinek formában kell maradnia, a színpadi igénybevétel és a versenyek miatt is. Beszélgetőtársam szerényen és halkan mondja, az olimpia volna a cél, hiszen céloknak mindig kell lenniük az ember életében. (Ebben a sportban az életkor nem előny, nem hátrány.)

Sasvári Sándor szülővárosában, Budapesten, a IX. kerületi Mester utcában fertőződött meg a lovak szeretetével. Már négyévesen megbűvölték a lovas kocsik, ha mondjuk szódát vittek az utcájukban. Elhatározta, egyszer majd lesz saját lova, lovai, 1987-ben lett meg az első, Csibész. Sokszor elmondta, a lovak és a zene szeretete valószínűleg a génjeiben van, ráadás, hogy mindkettőhöz nagy tehetsége van. Külön szerencséje, hogy a szülei, akik a kor körülményei miatt nem tudtak művészi pályát befutni, mindenben támogatták, zenei elképzeléseit éppúgy, mint a lovassportot.

– A lónévadásnak vannak szabályai? – kérdezem hozzá nem értő amatőrként, amíg az istállóhoz érünk.

– Az apa kezdőbetűjét tartalmaznia kell a nevüknek – mondja, de szeme már a lovakat mustrálja, hogy vannak, miként telt nélküle az idejük. Az augusztus 20-án három fellépést is abszolváló Apollóval kezd, amiért annak mamája jól hallhatóan neheztel, de persze kivárja a sorát. Némi csutakolás, szerszámozás, közben a ló részéről egy kis dzsekikóstolgatás. Békés készülődés, pedig tudjuk, Apolló volt az, aki tavaly balesetet okozott a művésznek, emiatt az arcában több csont eltört. Mára nyoma sem látszik.

– Mit tudnak a lovak jobban, mint az ember, ha a mentális, érzelmi dolgokra gondolunk?

– Jó kérdés – dicsér meg. – Ha jól vannak tartva, kiegyensúlyozottak, nagyon sok szeretetet adnak vissza. Ha jól bánunk velük, fantasztikus élményben részesítenek, és én igyekszem ezt az érzést kihozni belőlük. Jól lehet velük kommunikálni, bár én nem vagyok suttogó, hagyományos módszerekkel nevelem, idomítom őket. A világhírű magyar szakember, Némethy Bertalan útmutatásai alapján dolgozom velük, edző vezetésével. Ez egy életen át tartó folyamat, főleg, ha saját tenyésztésűről van szó, amelyiknek én választottam ki az apját, anyját és a ke­zeim között született meg. Aztán egyszer csak eljutunk együtt a versenyre: ez mind rengeteg törődés, szeretet.

Ezzel jár a gyász is, Midnight nevű kedves lova 24 évesen ment el, emlékül róla nevezte el a lovas egyesületét. Sokat tanulunk, kiderül, volt a világon már olyan ló, amely 64 évig élt, de általában 25-30 évig élnek. Gondolnám, indul a Nemzeti Vágtán, de hárítja, az nem neki való.

A zene és az éneklés vizeire evezünk. Zeneiskola az alap, de már általános iskolában saját zenekart alapított, a hetvenes-nyolcvanas években szinte minden hazai nagy zenész csapatában basszusgitározott. Ezt tanulási szakasznak tartja, amivel a világot is járhatta.

– Mikor dőlt el, hogy könnyűzene? Hiszen a hangja komolyzenei karriert is feltételezhetett volna.

– Anyám szerette volna, hogy operaénekes legyek. Énekeltem természetesen operaáriákat, például a Traviatából. De a könnyebb műfaj jobban vonzott.

Nem mintha a musicalszerepek könnyűek lennének. Az Operaház fantomja címszereplőjeként több mint 800 előadáson van túl, maga a zeneszerző, Lloyd Webber adózott elismeréssel kitűnő hangjának, amikor Magyarországon járva megnézte a Madách Színház előadását. Ugyanitt látható a Mamma miában, korábban London is megismerhette baritonját a Dorian Gray című darabban, de énekelt a Nyomorultakban, valamint a Jézus Krisztus Szupersztárban nyújtott alakítása is emlékezetes. „Majdnem 61” címmel önálló esten is tapsolhattak neki mindazok, akik bejutottak tavaly a saját számokat is felvonultató koncertre.

Itt Zalaegerszegen ­Moravetz Levente Zrínyi 1566 című rock­musicaljének a főszerepét játssza, ami 11 éve van jelen folyamatosan a repertoárján, hiszen Szigetváron minden évben előadják a várban. A rendező több történelmi színműben is számít rá, mondhatni, összeszokott alkotótársak

FORRÁS: zaol.hu