Belvárosi katolikus templom (Szekszárd)

Építési adatok
Építése	1802–1805 (214 éves)
Elhelyezkedése
Belvárosi katolikus templom Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 20′ 60″, k. h. 18° 41′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 60″, k. h. 18° 41′ 55″térkép ▼

 

Szekszárd, a belvárosi katolikus templom belseje, a mennyezeten Jézus mennybemenetelével

Szekszárd műemlék belvárosi temploma a Béla király téren áll

Története

Elődje az 1794-es tűzvészben égett le. Az új katolikus templomhoz szükséges anyagiakat a helytartótanács, a megye és az uradalom teremtette elő. A pénz lassan gyűlt össze, de Szluha György plébános személyes közbenjárására maga Ferenc császár is adott 26 ezer forintot. Szluha állhatatosságának eredményeként az az időben megszokott kisebb, típusos épületeknél jóval nagyobb, egyedi benyomást keltő templomot építhettek. A közbeeső időszakban az istentiszteleteket a Szent János és Pál kápolnában, majd egy ideiglenes deszkatemplomban tartották.

Az új templomot az a Tallher (más írásmód szerint Thalherr) József (1730?-1807) tervezte, akinek Szekszárdon már állt két épülete, az 1785-ben emelt selyemfonoda és az 1802-ben felépült kórház (ma már egyik sincs meg). Az idős mester a templomot — némileg megkésett módon, valószínűleg a helyi ízlésnek engedve — egytornyos barokk homlokzattal tervezte, de szigorú vonalvezetése már némi klasszicizáló hajlandóságot is elárul. A hatalmas templom oldalhomlokzatai már jóval eredetibbek: a középrész lépcsős ugrásokkal, szinte kupolaszerűen kiemelkedik a templomtestből és kiszélesedik. Ennek az ügyes megoldásnak köszönhetően a hatalmas hajó oldalról nem hat nyomasztónak.

A templomot 1802 és 1805 között építette fel Schmidt Vencel helyi építőmester. Alapkövét 1802. május 27-én tették le, a tető 1803-ban került a helyére, és 1804-ben helyezték fel a tornyot fedő rézlemezeket. A következő év a belső munkálatokkal telt még el.

Először az 1880-as években, Graitz Ede vezetésével állították helyre. Ennek eredményeiről fénykép is maradt fenn, ezért tudjuk, hogy azóta a templom belső kinézetét több ponton jócskán átalakították.

1925-ben leégett a templom tetőszerkezete és tornya. Október 24-én három vásott gyerek a reggeli mise alatt felkúszott a padlásra denevért pörkölni (Más források szerint a gyerekek a toronyban élő galambokat akarták kifüstölni.[1]). A tető lángra kapott, a torony is kigyulladt, az egyetlen, a háborúban meghagyott harang is tönkrement.
A tűz és az oltás több falképet is károsított, ezért 1928-ban felújították, egyes képeit újakra cserélték. A munkálatokat Groh István iparművészeti tanár vezette, Diczenty László helyi építőmester végezte. Ekkor kapta a torony a mai sisakját, aminek terveihez Jászay Oszkár pesti mérnök a pesti ferences templomot vette mintául. A helyreállítást segítendő 200 ezer képeslapot nyomtattak a templom leégés előtt állapotáról, és ebből 80 ezret el is tudtak adni. Ez után a templom már közel állt mai állapotához.

Az utolsó külső és belső helyreállítás 1983–1992 között volt. A falképeket dr. Szabó Zoltán és Nagy Kálmán restaurálta. 1998-ban a felújították a templom márvány padozatát. A templom falán emléktábla hirdeti: „A templom külső és belső felújítása 1983. évben kezdődött és 1992. évben, szent László király Szekszárd város védőszentje szenttéavatásának 800.évfordulóján fejeződött be.”

Forrás: wikipédia