Mezőtúri Városháza története

„Mezőtúr központja a századfordulóra olyan stílusos és grandiózus épületekkel gazdagodott, mint az Úri Kaszinó, a vasútállomás, a Bazár, az új Református Gimnázium vagy a Nemzeti Szálló, ráadásul a Kossuth tér rendezése is már a tervek között szerepelt, így egyre sürgetőbbé vált az igény egy új, funkcióját teljes mértékben betöltő, de látványában a megújuló, megszépülő városhoz kapcsolódó városháza megépítésére. Az 1726-ban átadott városháza, mely szintén az 1892-től Kossuth térnek nevezett korábbi Piac téren állt, stílusában sem illett már szűkebb környezetéhez és a hivatalok sem fértek el benne. Minden bizonnyal ezen tényezőkön túl az is sokat segített az ügynek, hogy az új városháza megépítésének ötlete megegyezett dr. Spett Ernő polgármester városszépítő terveivel.

A város sokat köszönhet dr. Spett Ernőnek, aki két ízben is betöltötte a polgármesteri tisztséget: elsőként 1905 és 1910, majd pedig 1921 és 1939 között. Az ő nevéhez fűződik a városháza felépítésén túl az egységes házszámozás bevezetése Mezőtúron (1927), a sporttelep létrehozása, az Erzsébet liget és a Kossuth tér rendezése, a posta, a villanytelep és a vágóhíd megépítése, bevezetése. Joggal mondhatjuk tehát, hogy Mezőtúr 20. századi történetének egyik legfontosabb alakjáról beszélünk. Ilyen körülmények között írták ki 1913-ban a mezőtúri városháza tervpályázatát, melyre számos (41), igen figyelemreméltó pályamű érkezett. A kiírás a Hortobágy-Berettyó és a Piac tér közötti területen határozta meg a leendő épület helyét. A pályázat legfontosabb kikötései között szerepelt, hogy az épület U alakban helyezkedjen el a kijelölt területen, két szinten. Komplex tervekkel kellett készülniük a versenyzőknek, hiszen a pályázat azt is előírja, hogy a tervezőnek olyan rajzokat kell készítenie, amely a piactér szabályozását is magában foglalja, ahová rövidesen egy Kossuth-szobrot is szándékozik helyezni a város. Hogy milyen stílusú lesz a leendő városháza, azt a kiírás nagyvonalúan a tervezőkre bízta.

A pályázatokról az 1914. január 19–21. között összeülő bizottsági gyűlés hozott döntést. A bizottság több, figyelemreméltó megoldást kínáló pályázatot is kiemelt a Magyar Építőművészet hasábjain. A nyertes „A tanács” jeligével beérkezett anyag lett, amely Spiegel Frigyes és Englerth Károly terveit tartalmazta.

A pályázatok elbírálását és a győztesek kihirdetését követően logikus lépés lett volna az építés megkezdése, de ez az I. világháború, majd a forradalmak és a pénzügyi összeomlás miatt egyelőre nem történhetett meg. Csak a ’20-as évek második felére jutott el odáig a város, hogy népszövetségi kölcsönből finanszírozni tudta az új városháza megépítését. Spiegel és Englerth ekkoriban „Magyarországon nem voltak feltalálhatók”, ezért a költségvetést nem ők, hanem a második díjat elnyerő Sebestyén Artúr és Bánlaky Géza készítették el. Sebestyén és Bánlaky felszólítást kapott a várostól arra is, hogy a költségek redukálása érdekében kissé átalakítsa az eredeti terveket. Kétségtelen, hogy e két építész átalakításai jelentősen hozzájárultak a mai városháza végső képének kialakulásához, de méltatlan módon csak az ő nevüket hirdeti az épület falán emléktábla, elfeledkezve Spiegel Frigyes és Englerth Károly munkájáról.

Bár a tervpályázat a mai napig rendelkezésünkre áll, magáról az építkezésről rendkívül keveset tudunk. Ennek oka a II. világháború pusztításaiban rejlik. 1944-ben ugyanis, mikor a város lakói ismét, immár harmadszorra is menekülni kényszerültek, a mezőtúri iratanyagot a vezetőség tehervagonokba pakoltatta és elszállíttatta. A szerelvény Párkányig jutott, további sorsáról semmit nem tudunk. Állítólag egy bombatalálat érte, és így semmisült meg többek között a város teljes Horthy-kori iratanyaga, de ez nem bizonyított tény. Az viszont sajnos egyértelmű, hogy Mezőtúr két világháború közötti iratai nyomtalanul eltűntek, így sajnos a helytörténészek is csupán a városi folyóiratokban (főként a Mezőtúri Újságban) fellelhető cikkek alapján tudták rekonstruálni a városháza építéstörténetének egyes részleteit.”