A város közeli település vára

 Thury-vár

Várpalota főterén áll a sok véres ostromot túlélt várpalotai vár, más néven 

Palota vára vagy Thury-vár.

A vár története

A Székesfehérvártól Veszprémbe vezető fontos útvonaltól nem messze, a Bakony erdejében egy

csúcson a 13. században kis vár épült, melyet a rákövetkező században kelt oklevelek Bátorkő 

néven említenek.

A váracska a terepadottságok miatt nemigen volt bővíthető, így a környék birtokosai, az 

Újlaki család a 14. század második felében Bátorkőnél tágasabb, kényelmesebb lakóépületet emeltek

maguknak.

Az U alakú tömböt az északkeleti sarkán első formájában egy torony is erősítette, és az udvart fal zárta le.

1397-ben találkozunk először a nevével oklevélben, ahol „Palotaként” említik.

Az elnevezés pontosan fedte a valóságot, hiszen kúriánál nagyobb, várkastélynál, várnál kisebb, illetőleg

kevésbé erődített építmény volt. Újlaki Miklós 1445 előtt egy toronnyal erősítette, sőt külön kapuvédmű

és az északnyugati sarkon egy különálló kerek torony is épült.

Az 1445. évi országgyűlés törvényt hozott arról, hogy az Albert király uralkodása óta eltelt zavaros

időkben királyi engedély nélkül épült várakat tulajdonosaiknak le kell rombolniuk, különben hűtlenség

vádjába esnek, amely a kor legsúlyosabb bűne volt, és halálbüntetés járt érte.

Kivételt tettek azonban a szlavóniai várakkal, a török elleni védelem szempontja miatt, illetőleg öt

másik várral – köztük volt Palota is.

A szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várkastélyt 1524-ig – kihalásáig – uralták az Újlakiak, akik

a kor egyik legjelentősebb nagybirtokos famíliája voltak. 

Újlaki Lőrinc özvegye a pécsi püspök testvéréhez, az Egri csillagokból is ismert Móré Lászlóhoz 

ment feleségül.

Móré részt vett a mohácsi csatában is, és épségben hazakerült.

A kétes politikai helyzetet kihasználva – az országnak két királya is volt, miközben a legerősebb

potenciális ellenség is hazánk területén masírozott – valódi rablólovag módjára élt, a környéken

rabolt, gyilkolt, fosztogatott. 

Szapolyai János király 1533-ban sereget küldött ellene, amelyet szövetséges török csapatok, meg

mecenzéfi (aknakészítésben járatos) bányászok is erősítettek.

Móré bevárta a támadókat, és keményen ellenállt, bízott Palota falainak erősségében.

Az ostrom során azonban várnagya ágyúgolyótól elesett, a védők kitartása megrendült, ő pedig

gyerekeit hátrahagyva, pénze egy részét osztogatva további kitartásra buzdította katonáit, míg ő

egy kötélen leereszkedve a falról, a várig nyúló Bakonyerdőbe menekült.

Közben a bányászok aknát fúrtak a fal alá, amely a robbantástól részben ledőlt, ezzel a vár sorsa

megpecsételődött.

Móré sem élt sokáig szabadon, gyermekeivel együtt török fogságba került, majd az isztambuli 

Héttoronyban (Jedikula) halt meg Török Bálinttal és Maylád Istvánnal együtt.

Palota a Podmaniczkyak birtoka lett, akik a politikai helyzetnek megfelelően váltogatták pártállásukat 

I. Ferdinánd és János király között.

A törökök először 1543-ban – Székesfehérvár bevétele után – próbálkoztak a vár bevételével, de

kudarcot vallottak.

1549-ben Velicsán fehérvári bég kísérletezett – ismét sikertelenül.

Az 1552-es török hadjárat során (ekkor volt az egri vár híres, sikertelen ostroma, amikor a védőket 

Dobó István vezette, amiről bővebben az Egri csillagokban olvashatunk) török kézre került Veszprém is,

ezzel Palota az Észak-Dunántúl egyik legfontosabb végvárává lépett elő.

A törökök 1554-ben meglepetésszerű támadással próbálkoztak, ami részben sikerült is: benyomultak

a huszárvárba, és száz lovat illetve sok szerszámot zsákmányoltak.

A következő évben, 1555-ben megismételt támadást az éber palotaiak visszaverték.

1558-ban került a király kezébe a kulcsfontosságú erősség, első királyi kapitánya Thury György lett,

akiről Alystáli Márton a következőket írta: „vitéz és magyar módra termett vala”.

A törökök 1566-os hadjárata (ennek keretében került sor Szigetvár híres ostromára is, amelyről a 

Szigeti veszedelemben olvashatunk), vagyis a szultáni sereg magyar földre érkezése előtt 

Arszlán budai pasa önálló hadi vállalkozásba kezdett: a Fehérvár és Veszprém közötti összeköttetést

erősen akadályozó Palota már régóta szálka volt a törökök szemében, így ennek ostromával próbálkozott.

Palota négy saroktornyos várát ekkor már külső falöv védte, sarkain kis bástyákkal, keleti és déli

irányban a védelmet egy félkörös, illetve kör alakú nagy bástya is erősítette.

A várat ennek tetejében sánc övezte.

Fekvése azonban nem volt szerencsés, mert északról és keletről fölé magasodó dombokról jól

belőhető volt.

Thury az ostrom idején már országszerte ismert híres vitéz és félelmetes bajvívó volt, aki

nemcsak valamennyi török ellenfelét, hanem a Miksa király koronázása (1564) idején megjelent

nyugati lovagokat is legyőzte. A király aranysarkantyús vitézzé avatta.

A palotaiak félelmetes hírt szereztek maguknak a környező török végházak előtt, a Thury vezette

sikeres portyáikkal, amikre azért is rá voltak kényszerülve, mert a zsold kicsi volt, azt is késve

vagy sehogyan sem kapták meg. Hiába írt leveleket Thury, hiába fenyegetőzött lemondással –

az üres kincstárból nem volt mit kiutalni, hiába volt rá megismételt királyi parancs is.

Thury tervbe vette Fehérvár visszafoglalását is. 1565-ben sikerült megnyernie ötletéhez 

Salm győri főkapitányt is. Az alkalom kedvezőnek látszott, mert a várost alig néhány száz török

védte, és ezernyi magyar lakos pedig felajánlotta, hogy segít az őrség leverésében; Bécsben 

azonban teljesíthetetlen feltételekhez kötötték a tervet.

A következő esztendőben azonban Thury maga is védelembe szorult, mert az ostromsereg

megérkezett a vár alá.

1566. június 5-én megdördültek Arszlán pasa ágyúi, majd megkezdték a várárkok betöltését is,

hogy a réseket meg lehessen rohamozni.

A kápolna oldalán a keleti fal nagy darabon le is dőlt, a dombon sikeresen működő török

tüzérség jóvoltából.

A pasa szerencsére nem rendelt el rohamot, mert Thury két fogságba esett katonájától a

falon belüli erődítésekről megtévesztő információkat kapott.

Már tíz napja folyt az ostrom, mikor Thury - végveszélybe jutva - Bécsbe küldte felmentő seregért

két emberét.

A királyi udvarban kivételes gyorsasággal intézkedtek, de még ez sem lett volna elég, ha a 

Győr megerősítéséhez szükséges faanyagot szállító parasztszekerek felverte port, meg a

jelzőtüzeket a törökök nem a felmentő hadaknak tulajdonítják.

Már minden elő volt készítve a döntő rohamra, amikor katonái lázadása miatt Arszlán

kénytelen volt elvonulni a vár alól.

A felmentő sereg a törökök távozása után három nappal érkezett, és minden bizonnyal

elkéstek volna, ha a szerencse nem segíti ezúttal is Thuryt.

Arszlán pasát viszont kudarcáért a szultán kivégeztette.

Thury György az ostrom után felmentést kért és kapott a kapitányi tisztség alól, helyét a vár

élén öccse, Benedek foglalta el.

A törökök még 1567-ben is megkísérelték a vár ostromát, ám ekkor sem értek el sikert.

1573-ban erdődi Pálffy Tamás lett Palota kapitánya, és megindult a vár újjáépítése,

miközben győzelmes portyák egész sorát vezették a törökök ellen.

Azok ugyanis folyton Palota körül ólálkodtak, azt lesve, mikor csaphatnak le. Volt, hogy

mindössze harminc ember védte a várat, mégis sikerült megtartani.

A tizenöt éves háború kezdetén, 1593-ban került török kézre Palota. Ormándy Péter 

kapitánysága alatt vitézei hősiesen ellenálltak, majd a rommá lőtt falak között, reménytelen

helyzetben a tárgyalás útján való megadást választották.

A kivonulók többségét azonban a törökök –ígéretük ellenére – lemészárolták. 

Huszár Péter pápai kapitány ugyan a Palotára vonuló török helyőrséget megrohanta és nagy

zsákmányt szerzett, de ez a tényen már mit sem változtatott.

A vár török ostromainak mérlegét tekintve, többször kiváló teljesítményt nyújtott.

A rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű hadfelszerelés, élőerő és anyagi javak, illetve

a kedvezőtlen fekvése ellenére legkevesebb hat támadást állt ki, köztük a budai pasa ostromát is.

50 éven át biztosan magyar kézen volt, és a portyáikkal helyi jelentőségű támadásokra is képesek

voltak, noha Fehérvár visszavétele a bécsi udvar miatt meghiúsult.

Innentől kezdve a török hódítás maradék nagyjából száz évében sűrűn cserélt gazdát a vár.

1598-ban foglalta vissza egyesült erővel Pálffy Miklós (hadvezér, 1552–1600) és 

Adolf von Schwarzenberg, 1608-ban újra török kézen találjuk, és csak 1614-ben sikerül az

ismételt visszafoglalás. 1628–1660, majd 1669–1687 között is török zászlók lengtek Palota ormain. 

1687 novemberében szabadult fel véglegesen.

1702-ben a szükségtelenné vált erősség lerombolását elrendelte I. Lipót császár, de a

 Rákóczi-szabadságharc ebben megakadályozta.

A kuruc kézre került Palotát 1704-ben sikertelenül ostromolta Heister generális; az 

1707. évi ostrom során még a nők is harcoltak.

A Zichy család – 1650-től Palota földesura – barokk kastéllyá alakíttatta át a 18. században.

A négy saroktoronyból csak a két déli maradt meg a tetősík fölé emelkedve, mert a másikkettőt

a Rákóczi-szabadságharc bukása után Rabutin generális visszabontatta a palota tetőszintjéig.

A 20. század közepére a vár romossá vált.

Évtizedeken át tartó helyreállítási munkálatok következtek, melyekhez megelőző régészeti

feltárás is járult.

A várpalotai vár ma a város legnagyobb kulturális intézményének, a Thury-Vár Nonprofit Kft.-nek

a székhelyeként funkcionál,

továbbá helyet ad a Magyar Vegyészeti Múzeumnak és a 2007-ben Gróf Sztáray Antal Bányászati Múzeum

nevet felvett Bányászattörténeti Gyűjteménynek.

Emellett a 2010-es évek elején befejeződött felújítási és korszerűsítési munkálatoknak hála, ma már

kulturális és városi rendezvények, színházi előadások, koncertek, és konferenciák megtartására alkalmas

rendezvényközpont funkcióját is betölti.

A várat a Nemzeti Várprogram keretében folyamatosan újítják fel.

A várhoz kötődő hagyományok, mondák

A hagyomány szerint Mátyás király is járt itt az Újlaky család vendégeként.

Éppen ezért gyakran emlegetik az igazságos király barátja, a vár tulajdonosáról Újlaky-várnak is,

a török kor híres várvédő kapitánya nevéről elnevezett Thury-vár elnevezés mellett is.

A vár történetéhez szorosan kapcsolódik az a hiedelem is miszerint 1476. december 11-én Beatrix

a palotai várban készült fel a másnap Fehérváron Mátyás királlyal kötött esküvőjére és

királynői koronázására.

Fontos megemlíteni azt is, hogy Ulászló koronázásának megakadályozása végett a budai várból,

Palota várába hozták át a magyar koronát és koronázási jelvényeket, de Beatrix a Fekete Sereget

küldte a korona visszaszerzésére.

Mivel Corvin János nem akart áldozatok árán király lenni, átadta a koronát és ezzel lemondott a trónról.

A vár híresebb ostromai

• Palota ostroma (1533)
• Palota ostroma (1566)
• Palota ostroma (1593)

Kiállítások

A vár 2014/2015-ben befejeződő felújítása és látogatóbarát átalakítása óta számos állandó

és időszakos kiállításnak ad helyet a Magyar Vegyészeti Múzeum és a

Bányászattörténeti Gyűjtemény mellett.

Ezen állandó tárlatok közé tartozik a Vár - és Helytörténeti Múzeum, a Kínzóeszköz kiállítás,

a Népviseleti gyűjtemény és az Egyenruha-történeti tárlat is.

Időszakos kiállítások tekintetében leginkább nemzetközi szinten is ismert és elismert

művészek képzőművészeti alkotásait tekinthetik meg a látogatók (Pablo Picasso, Marc Chagall,

 Henri de Toulouse-Lautrec, stb.).

3.0 (CGBY-SA-3.0)