A Veres Péter út - Zsélyi A. u. - Újszász u. - Nógrádverőce utca által határolt terület, ahol sok, eredeti szépségében felújított épülete élvez védettséget,

Az Ómátyásföldi villanegyed a Veres Péter út - Zsélyi A. u. - Újszász u. - Nógrádverőce utca által határolt terület, ahol sok, eredeti szépségében felújított épülete élvez védettséget, például a Diósy-nyaraló a mai Pilóta utcában.

Mátyásföld területe a 19. század második felében vált érdekessé a pesti tehetős réteg számára, főleg 1888-tól, amikor elvezették idáig (majd 1911-ben Gödöllőig) a Keleti pályaudvarról a helyiérdekű vasutat, azaz a HÉV-et. Az egykori vadászterület (amit nagyon régóta Mátyás király vadászterületének gondolnak a helyiek, bár sajnos nem sok igazságtartalma van a helytörténész szerint) értéke így hipp-hopp hatalmasat nőtt és a kizárólag 600 négyszögölnél nagyobbra parcellázott telkek csak úgy vonzották az úri közönséget.

Különösen az 1887-ben megalakult  Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete munkájának köszönhetően. Ez az érdekszövetség nem csak a telekeladásokat szervezte meg, és kötelezett minden telekvásárlót a belépésre, borsos tagdíj megfizetésére, hanem megtervezte a település szerkezetét, utcák és azok teljes fásítását hajtatta végre, de még kötelező építészeti stílust és egyéb mást is meghatározott az alapító, Kunkel Imre vezetésével. A nyilvánvalóan a felsőbb réteg számára kialakított területen gomba módra szaporodtak a nyaralóvillák, arisztokraták, híres színészek, orvosok, gyárosok telepedtek meg itt nyaranként. 1898-ban azonban már 271 állandó lakost számláltak össze.

Ahogy szinte minden -1900 táján megkezdett- építkezés Ó-Mátyásföldön, ez a villa is a köztiszteletnek örvendő, korának egyik leghíresebb pesti építészéhez, Paulheim Józsefhez kapcsolódik a legendák szerint, habár korábbi munkái eltérő stílusa miatt ezt a mai napig vitatják. Az 1905-ben épült szecessziós palota ma is kitűnik a többi közül, igazán nem kell keresgélni az utcában. A szecesszió klasszikus stílusjegyei mind felismerhetők, például a csigavonalak, a növény- és állatminták vagy az íves nyílászárók. A felújítás aprólékossága pedig szerintem példaértékű. Halványsárga színe szépen illeszkedik a környék épületeihez, a kerítés eredeti, sarkon álló kapuját is csodásan felújították.

Eredeti tulajdonosa az az olasz szalámigyáros Dozzi család volt, amelynek első tagja –Giuseppe, magyarosan József, igen sokra vitte hazánkban. A szegény olasz családból származó József 1850 körül érkezett hazánkba szerencsét próbálni. Ő azonban többre vágyott az alkalmi kőműves munkáknál, amelyből akkoriban több tízezer olasz bevándorló és például ismerőse, Barba Nane is élt eleinte az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A házi olasz szalámi receptjéből üzletet indító Nane aztán bevette Józsefet a bizniszbe és nem mellesleg a recept örökösévé is tette azzal, hogy hozzáadta lányát. Megkezdték hát klasszikus olasz recept alapján a szalámi gyártását hazánkban. Az üzlet aztán olyan jól ment, hogy egy idő után a Pick és a Herz mellett a Dozzi szalámi számított a legjobbnak az országban. Az egyik 150 főt foglalkoztató üzem a közeli Rákospalotán volt, hát épp Dozzinak ne lett volna ezen a környéken nyaralója? Az államosítást az idős Dozzi már nem élte meg, ám az Urbanista cikkéből kiderült, hogy leszármazottai ma is Mátyásföldön élnek.