Az Esztergomban járót a török harcokat követően rendkívül elszomorító kép fogadta. Eltűnt az egykor zajos piaci nyüzsgés, helyette templomok és lakóházak romjait, beszakadt középkori pincéket, omladozó városfalakat találhatott az idegen. A Lőrinc kapu kőből történő újjáépítését csak 1717-ben határozta el a város. A mai Széchenyi tér első jelentős építkezése Bottyán Jánosé volt, aki 1698-ban fölépíttette az akkor még földszintes palotát. Az épületet 1698-ban I. Lipót nemesi kúriává nyilvánította. Bottyán 1704-ben átállt Rákóczi oldalára. A várparancsnok, Kuklander ekkor elfogatta, házát és egyéb javait lefoglalta. Bottyán megszökött és mindvégig kitartva Rákóczi mellett sikeresen kamatoztatta számos csatában hősiességét és haditudományát. A szabadságharc alatt Esztergom két hónapig volt ostromgyűrűben.  A végére mindössze 157 ház maradt a városban, amelyből mindössze 6 volt kőház, s ebből csak egy kétszintes, a mai városháza. A közgyűlés már 1714-ben határozatot hozott, hogy a városháza előtti téren a polgárok házaikat és boltjaikat egységesen építsék fel és fazsindellyel fedjék be. Az 1720-as évek elejére a királyi város négy fertálya már lakott volt, s megkezdődött a Széchenyi tér beépülése is. A Duna közelsége miatt a tér arculatát befolyásolta, hogy a 19. század folyamán több jelentős árvíz is pusztított a városban. Az 1809-es illetve 1830-as árvizet követően az „évszázad árvize” az 1838 márciusában pusztító jeges ár volt, melynek során víz alá került az egész tér. Hasonlóan nagy ár pusztított 1876-ban is. A 19. század második felében érzékelhették az első igazán látványos változást a tér lakói. Az 1860-as években két emeletes házzal is bővült a tér. Mindkét épület kivitelezője Prokopp János volt. A tér 3-as számú házát Bisiczky János jómódú vaskereskedő lakta. A romantikus stílusban emelt épület a tér egyik dísze, ékessége lett. 1862-re felépült a Takarékpénztár új, klasszicista épülete a Széchenyi tér 21. szám alatt. A következő telek és ház, amely kifejezetten közcélokat szolgált a Széchenyi tér 26. szám alatt épült. Ezt a korábban többnyire zsidó kereskedők lakta épületet az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank vette meg, az elbontás után 1881. június 13-án megtörtént az alapkő letétele, majd felépült az emeletes székház. A századforduló nagy építkezései közül a legmutatósabb az 1900 és 1903 között épült járásbírósági palota. 1900. augusztus 14-én a régi Szentháromság szobor helyére új került, a napjainkban is látható szoboregyüttes, Kiss György szobrászművész alkotása. E látványos építkezések befejezése után megoldódott a tér rendezése is. Az iszap- és sártengert aszfalt burkolat váltotta fel, a pislákoló petróleum majd acetilén lámpákat pedig villanyvilágításra, ívlámpákra cserélték. A szilárd burkolat és a kivilágítás kedvezett annak, hogy a városlakók esténként korzónak használják a teret. Ez a korzó biztosította a társadalmi életet is. A hangulatot fokozta a katonazenekar vasárnaponként, a déli órákban ismétlődő koncertje. A tér vége, Zsiga Zsigmond gyógyszertára és a Rudolf-féle ház (Széchenyi tér 25 és 23) volt a kiindulópontja a Bécs- Esztergom-Buda postakocsi járatnak, amely utast és postát egyaránt szállított. A 20. században látványos változások már nem történtek a téren. Elsősorban az üzletek portáljai változtak, ahogy a tulajdonosok cserélődtek. A II. világháború alatt a 8-as számú ház rongálódott meg és szorult újjáépítésre. A 20. század viszonylagos stagnálása után napjainkban folyik a tér egészében történő megújítása.

Forrás Esztergom honlapja, Varga Péter Dénes írása