Eredete

Az étel neve ellenére valójában nem a Hortobágyról származik, az 1958-as brüsszeli világkiállításra találta ki egy magyar szakács, nevét egyszerű marketingfogásként kapta a kifejezetten a kiállításra kreált összevágott borjúpörkölttel készített étek. Egyedi íze, könnyű elkészítése miatt hamar népszerű étellé vált. Egy hasonló recept már az 1930-as években is volt publikálva.

Készítése

Az étel két alapösszetevője a palacsinta és a pörkölt. A szokottnál lehetőleg kissé vastagabb, csak enyhén megsütött palacsintát szaft nélküli darált pörkölthússal töltik. A tölteléket ízlés szerint gyengébben, vagy erősebben fűszerezhetik. Fokhagyma, pirospaprika, paradicsompüré, bors, köménymag vagy egészen minimális mustár is adható hozzá. Alapvetően bármilyen pörköltből elkészíthető, legtöbbre a borjúpörköltből készítettet tartják.

A darált hússal töltött palacsintát az édes palacsintákkal ellentétben nem göngyölik, hanem táskaszerűen négyrét hajtják, pörköltszaftból és tejfölből készített habart mártással leöntik, majd lehetőleg sütőben felforrósítják. Tálalás előtt kevés tejföllel, pörköltszafttal és petrezselyemmel díszíthető, akár reszelt sajt is szórható rá. Egy adag általában két palacsintából áll.

Gyakorta maradék pörkölt felhasználása végett készítik, ami önmagában elfogadható, de amennyiben pörkölt helyett különféle maradékok összedarálásával és fűszerezésével készül, már nem korrekt gasztronómiai eljárás.

Forrás: Wikipédia