Látnivalók - HelyiVilaga.hu

Település:
Budapest, 11. kerület

Létrehozva:
2020-03-12 21:28:58

Kőérberki Szikes Rét Természetvédelmi Terület

1112. Budapest, Xl. Kerület

Kőérberki Szikes Rét Természetvédelmi Terület

A Kőérberki Szikes Rét Természetvédelmi Terület egy helyi jelentőségű természetvédelmi terület Budapesten, a XI. kerületének nyugati szélén, a Kőérberek városrészben. Védetté nyilvánításának éve 1982, akkori kiterjedése: 42,36 hektár volt, törzskönyvi száma 20/23/TT/82. Más adat szerint a kiterjedése 44,7 hektár. de lehet találkozni 21 hektáros adattal is. Egyedülálló természeti értéke a magyar fővárosnak, jelentősége kettős: egyrészt a Hunyadi János keserűvíz forrásainak védőterületéül szolgál, másrészt Budapest egyetlen szikes területe.

Kőérberki Szikes Rét Természetvédelmi Terület

Ország

Magyarország

Névadó

Kőérberek (negyed)

Alapítás ideje

1982

Kőérberki Szikes Rét Természetvédelmi Terület

Pozíció Budapest térképén

é. sz. 47° 27′ 20″, k. h. 18° 59′ 58″

Elhelyezkedése, megközelítése

A terület három különálló részből tevődik össze, melyeket forgalmas utak választanak el egymástól. Az egyes területrészeket a Kőérberki út, a Gyógyvíz utca, az Egér út és a Balatoni út felől lehet a legkönnyebben megközelíteni. Bár a terület be van kerítve, több helyen is be lehet jutni.

Csak engedéllyel látogatható!

Az itt található kutak között betonlapokból álló járdák vezetnek, más út, sőt ösvény sincs a réten. A Balatoni úton túl a rétek folytatódnak, de azok már nem esnek természetvédelmi oltalom alá.

Története

A mai Kőérberek területén 1862-ben fúratott kutat egy ottani birtokos gazda, de a kút vizét ihatatlanul keserűnek találta. Az illető a kellemetlen felfedezéséről egy alkalommal említést tett Saxlehner András (1815–1889) posztókereskedőnek, akinek szöget ütött a fejébe a dolog. Kíváncsiságtól hajtva megkérte a gazdát, hogy hozzon neki mintát a vízből, majd azt bevizsgáltatta egy patikus ismerősével. Saxlehner szimata nem csalt: a vizsgálat megállapítása szerint a víznek igen magas volt a magnéziumszulfát-tartalma, és hamar egyértelművé vált róla, hogy gyógyhatású – elsősorban emésztésjavító, hashajtásra alkalmas.

Saxlehner még abban az évben birtokot vásárolt a területen és 1863-tól megkezdte a Hunyadi János keserűvíz névre keresztelt gyógyvíz értékesítését, vállalkozásának rövidesen már 70 kútja működött egy közel 40 hektáros területen. 1874-ben négymillió palackot forgalmazott, de még jobban megugrott a termelése, miután 1886-ban szabadalmaztatott egy palacktöltő gépet. A nagy mennyiségű víz elszállításához a lovas kocsis megoldás már nem felelt meg, ezért 1888-ban vasútvonalat is kiépíttetett a körülbelül 2,5 kilométernyire lévő Kelenföldi pályaudvarig. 1913-ra így már 15,7 millió palack volt az éves termelése. A gyógyvíznek csak viszonylag kis hányada került idehaza értékesítésre, a termelés döntő többsége exportra, sőt tengerentúli exportra ment.

Az itteni víz értékét felismerve az illetékes hatóságok már a kezdeti időkben védőterületeket jelöltek ki a víznyerő helyek körül, és többé-kevésbé az akkor kijelölt védőzónák jelölik ki a terület hasznosításának és látogathatóságának korlátait azóta is.

A természetvédelmi oltalmat 1982-ben rendelték el a területre, ami jelenleg is csak a természetvédelmi szakhatóság engedélyével látogatható.

Földtana

Nem tisztázott, hogy a kőérberki szikes réten jelentkező szikesedés az ember által kiváltott, másodlagosan jelentkező jelenség, vagy természetes talajtani folyamat, de valószínűbbnek tűnik, hogy az utóbbi. A területen átlagosan egy méteres az iszapos, mocsaras öntéstalaj vastagsága, ami alatt vízzáró kiscelli agyagréteg található. Az agyagréteg fölött felgyűlő vizet talajvizet a talaj kapillárisai – a talajréteg vékonysága miatt – egészen akár a felszínig is képesek emelni. Ott viszont a víz magas sótartalma – amiben az alföldi szikes területekkel ellentétben nem dominál a nátrium, hanem vegyesen van benne jelen fő alkáli komponensként a magnéziummal – könnyen kiválik, ez eredményezi a talaj szikesedését. A sókiválás maximuma a területen nem mindenütt a felszínen jelentkezik, van, ahol mélyebben, a gyepet alkotó növények gyökérzónájában, de a jelenség mindenképpen azt vonja magával, hogy itt igazán csak a magas sótűrésű növényfajok tudnak megmaradni.

Élővilága

Növényzete

A terület növényvilágára jellemző az olyan halofita növényfajok előfordulása, amelyek elviselik a talajvíz magas, átlagosan 3 gramm/liter körüli sótartalmát, illetve képesek felszívni a vizet annak ilyen paraméterei mellett is. Megtalálhatók itt olyan sziki növényfajok, mint a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina), a sziki útifű (Plantago maritima), a magyar sóvirág (Limonium gmelinii subsp. hungaricum) és a sziki őszirózsa (Tripolium pannonicum subsp. pannonicum) is. Védett vagy Natura 2000-es növényfajok a területen: keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), mocsári kosbor (Anacamptis laxiflora) és nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale); nem védett, de fővárosi viszonylatban ritka növényfaj még a sziki pozdor (Scorzonera cana).

Mivel a terepfelszín nem egészen sík a területen, vannak magasabban és mélyebben fekvő részei és húzódik itt néhány árok is. A vizesárkok mellett több helyütt jöttek létre nádas foltok, a mélyebb részeken időszakosan víz alatt álló területrészek és mocsárrétek is megjelentek. Fásszárú növényzet a réten alig van, mivel a talaj jellegéből adódóan a fák nem igazán tudnak megtelepedni és szukcessziós folyamatokat beindítani. A rét északi részen azonban található egy kisebb nyáras, ez részben telepítés eredménye, részben spontán növekmény.

Állatvilága

A szinte háborítatlan körülmények miatt a gyep állatvilága gazdag, ami idevonzza a környék ragadozó madarait, mint az egerészölyveket (Buteo buteo) és a vörös vércséket (Falco tinnunculus), sőt telente megfigyelhető itt egy ragadozó életmódot folytató énekesmadár, a nagy őrgébics (Lanius excubitor) is.

Partimadarak közül gyakran megfigyelhető a sárszalonka (Gallinago gallinago) és a bíbic (Vanellus vanellus), utóbbi alkalomszerűen költ is itt. Az énekesmadarak közül szinte biztosan költ a területen a fekete rigó (Turdus merula), a fülemüle (Luscinia megarhynchos), a cigánycsuk (Saxicola torquata), a barátposzáta (Sylvia atricapilla), a kis poszáta (Sylvia curruca) és a mezei poszáta (Sylvia communis), a nádiposzáták közül az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a terület szélén álló nyárasban a sárgarigó (Oriolus oriolus).

Hüllők közül gyakori a vízisikló (Natrix natrix), kétéltűek közül a zöld levelibéka (Hyla arborea), a kecskebéka (Rana esculenta) és a zöld varangy (Bufo viridis).

Forrás:Wikipédia