A szigetvári vár alapjainak lerakását a XIV. század végén kezdték el. Jelenlegi formáját az ostromok utáni felújítások során, a XIX. század végére érte el.

Szigetvár várvédője hős, Zrínyi Miklós korábban horvát bán, királyi tárnokmester, Dunántúli Főkapitány volt a vár leghíresebb kapitánya. Zrínyi a régi, híres 
horvát Subics nemzetség leszármazottja volt, akinek ősei is fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. 1566 augusztusában hatalmas, százezer főt 
meghaladó számú török sereg érkezett a vár falai alá Szulejmán szultán vezetésével. 

A védők – magyarok és horvátok, mindössze 2.500 fő - az ostrom alatt végsőkig kitartottak. Helytállásuk megrendítette a világhódító szultánt és seregét. 
Szulejmán szultán szeptember 7. napra virradó éjjel meghalt a török táborban, melyet azonban a vezérkar jól megfontolt érdekből elhallgatott a harcok és 
járványok alatt igencsak meggyengült hadsereg elől. Végül a védők maroknyi csapata az égő Belső-Várból szeptember 8-án hajnalban végső kitörést hajtott 
végre Zrínyi Miklós vezetésével, melyben csaknem utolsó emberig hősi halált haltak. Ez a gesztus a hitért vívott harc, a hűség és a becsület példája lett minden kor számára.

Az esemény katonai jelentősége, hogy bár elesett a vár, de annak teljes pusztulása után jutott csak, az ostromlók nagy kárával török kézre. A török sereg
vesztesége saját bevallásuk szerint 30.000 elitkatona volt számos névtelen mellett. Habár így egy kisebb országrész jutott a török kezére, de a további
terjeszkedésnek a harcok véget vetettek, melyet a Habsburg –Oszmán fél között 1567-ben megkötött, 25 évig tartós drinápolyi béke pecsételt meg.
A nagy szultán halála pedig az Oszmán birodalom „aranykorának” végét is jelentette.

Szigetvár várvédője hős, Zrínyi Miklós korábban horvát bán, királyi tárnokmester, Dunántúli Főkapitány volt a vár leghíresebb kapitánya. Zrínyi a régi, híres horvát Subics nemzetség leszármazottja volt, akinek ősei is fontos szerepet játszottak a magyar történelemben. 1566 augusztusában hatalmas, százezer főt meghaladó számú török sereg érkezett a vár falai alá Szulejmán szultán vezetésével. A védők – magyarok és horvátok, mindössze 2.500 fő - az ostrom alatt végsőkig kitartottak. Helytállásuk megrendítette a világhódító szultánt és seregét. Szulejmán szultán szeptember 7. napra virradó éjjel meghalt a török táborban, melyet azonban a vezérkar jól megfontolt érdekből elhallgatott a harcok és járványok alatt igencsak meggyengült hadsereg elől. Végül a védők maroknyi csapata az égő Belső-Várból szeptember 8-án hajnalban végső kitörést hajtott végre Zrínyi Miklós vezetésével, melyben csaknem utolsó emberig hősi halált haltak. Ez a gesztus a hitért vívott harc, a hűség és a becsület példája lett minden kor számára.