Bezerédj István emlékművét Konrád Sándor szobrászművész formálta meg 1942-ben.

• Bezerédj István emlékművét Konrád Sándor szobrászművész formálta meg 1942-ben. A Béla téren áll, a Megyeháza kertjében.

A Szekszárdi Kaszinó választmánya 1896-ban döntötte el, hogy szobrot állít Bezerédj Istvánnak. A pénz nagyon lassan gyűlt, a döntő áttörést a Simontsits Elemér által 1903. február 14-én rendezett „vívóakadémia” hozta meg – ennek bevétele jelentősen hozzájárult a szoboralaphoz. Radnai Gyula szobrászművész egy félkör alakú építményben elhelyezendő mellszobrot tervezett, de ebből a különféle részletkérdések vitája miatt nem lett semmi. 1911-ben a Kaszinó választmánya Jankovich Gyula és Horvay Gyula szobrászművészekkel pályáztatta meg az újabb szobortervet. A megvalósítás ezúttal a háború miatt hiúsult meg, mivel az ezt követő inflációban az összegyűjtött pénz értékét vesztette.

1941-ben a százéves fennállását ünneplő Szekszárdi Kaszinónak sikerült elég támogatót találnia egy, az eredeti elképzelésnél szerényebb kivitelű mellszobor felállításához. A munkát egy helybeli fiatal szobrászművészre, Konrád Sándorra bízták. A szűkös anyagiak miatt ideiglenesen alumíniumból elkészített szobrot 1942-ben állították fel a Megyeháza bejárata elé (később sikerült bronzba önteni). Eredeti helyén 1970-ig állt, jelenlegi helyére több évi huzavona után került.

A talapzaton három dombormű látható:

• a középsőn Bezerédj István látható jobbágyai közt,
• a jobb oldalin Bezerédj István első felesége, Bezerédj Amália ül íróasztalánál, mellette kislánya, akinek a közkinccsé vált „Flóri könyve” című verses kötetét írta.
• a bal oldali domborművön Bezerédj második felesége, Bezerédj Etelka, Arany János „Jóságos özvegye” látható Deák Ferenccel, Arany Jánossal, Csengeri Antallal, Bartal Györggyel és Bezerédj Pállal – utóbbi a Deák által neki átnyújtott húsvéti cikket olvassa.

A domborműveket Bodnár István kis versei magyarázzák.

Forrás: wikipédia