Az alsótanyai hitélet megszervezése:

Ahogyan az oktatás és a közigazgatás megszervezése is egyre indokoltabbá vált a tanyákon, úgy a hitélet, az anyakönyvezés és temetés kérdése is egyre égetőbb probléma lett a 19. század végére.

Ekkor ezeket a tevékenységeket az egyházak végezték, ezért a felmerülő nehézségeket Szeged városa mint kegyúr és – mivel a lakosság zömében katolikus vallású volt – a Csanádi Püspökség (amelynek központja ekkor Temesváron volt) közösen igyekezett orvosolni.

1880-as években az alsóvárosi pusztákon élők száma körülbelül 20.000 fő volt.

A liturgikus tevékenységek ellátását elsősorban az alsóvárosi ferencesek végezték ezen a területen.

Ezt nevezhetjük hagyományosnak is, hiszen ők még a török hódoltság alatt is működtek, tevékenységüket mélyen a török által megszállt területeken is kifejthették. Az 1840-es évektől kezdve kezdtek szervezni ún. missziós napokat, ami azt mutatja, hogy a hitéleti tevékenységek, misézés, nevelés nem rendszeres, inkább alkalomszerű volt.

Akinek dolga, kötelezettsége volt az egyházzal vagy misére akart menni, az Szegeden intézte el.

A gondokat az okozta, amikor a szállásokon majd a tanyákon élők egyre gyakrabban az egyszerűbb, praktikusabb megoldásokat választották.

A születések anyakönyvezésekor még Szegedre jártak ügyet intézni, de már a halottakat egyre gyakrabban a közelebb eső helységekbe vitték temetni: Horgosra, Szabadkára, esetleg Majsára. Az idegen törvényhatóságban lévő községekben temetett halottak és azok anyakönyvezése okozhatott bonyodalmakat – elsősorban a hagyatéki eljárások során merülhettek fel nehézségek, de zavart okozott a hadkötelesek ügyeinek intézésben is

. Másrészt a temetéshez kapcsolódó költségek is gyakran más egyházközségeknél kerültek kifizetésre, amit értelemszerűen nehezményeztek a szegedi plébániák, különösen az alsóvárosi. Pedig a tanyai lakosság viselkedése teljesen természetes volt.

Egészségügyi szempontból és anyagi áldozatok terén érthető, hogy aki csak tehette – és ha a családi szokások engedték –, törekedett a legközelebbi temetőben eltemetni a halottat.7 Sokáig úgy gondolták, ha sikerül állandó miséző helyeket kialakítani, ahova a ferencesek kijárnak, és a tanyai lakosság tud majd szentmisére járni, ez megoldja az anyakönyvezés kérdését és minden egyéb feladatot is Alsóváros lát majd el.

A hívek buzgósága mellett ez is oka volt a kápolnák terjedésének. Alsótanya első kápolnája a Lengyel kápolna volt (a mai Zákányszéken), majd a Kenyérváró dombon is épült egy.

A lakosság növekedése és az a tapasztalat, hogy egyre inkább állandó jelleggel élnek kint a tanyaiak, szükségessé tette egy ún. városrész létesítését a város mindkét tanyai területén (Alsóközponton és Felsőközponton egyaránt).

A város vezetése a létesítendő központokat először erőszakkal, rendeleti úton kívánta megteremteni, de ez nagy ellenállásba ütközött, és maga az egyház sem támogatta. Később úgy létesítették a központokat, hogy kijelölték a kápolna és a paplak 7 Pálfy Ferenc polgármester levele 6 helyét, emellett temetőt is létrehoztak.

Ezek után a lakosok ezek közelébe építették házaikat. Az ilyen módon, fokozatosan kialakuló alsótanyai központot végül 1892. május 16-án avatták fel, egyszerre a kápolna felszentelésével. Mivel a kápolnát az 1879-es nagy tiszai árvíz emlékére emelték, ezért az Őrzőangyalok tiszteletére szentelték8 .

Ez a folyamat valójában a tér szakralizációja törvényszerűségeinek felismerése volt. A keresztény vallások gyökereikben alapvetően helyhez kötöttek.

Ez a kismértékű térbeli mobilizáció szoros kötődéssel párosul az emberekben, ami a táj fokozott szakralizációjához vezet, szakrális környezetteremtő–környezetformáló tevékenységet eredményez.

Ezek az átformált vallásos rendeltetésű objektumok (templom, harangláb, temető, kereszt stb.) és a szakrális tartalommal telített környezet válik azután a vallásos kötődés táptalajává. Településszerkezet szempontjából elsősorban a templomnak van kiemelkedő szerepe, hiszen a templom közelében házzal rendelkezni komoly megtiszteltetést jelentett.

A hétköznapi, profán élet megszentelése az, ha a szent hely közvetlen közelében él valaki. Ezért az alsóvárosi tanyák esetében az első kápolna, majd a templom és a hozzá kapcsolódó létesítmények kijelölése elég volt ahhoz, hogy a Mórahalmi Kapitányság területén alakuljon ki az alsótanyai központ.

 Temető címe:   és a kitett kép forrása:  http://acenter.hu/Morahalmi-temeto-Morahalom-9934/