Tata Evangélikus egyház közösség

A tatai evangélikusok életében a fordulópontot 1910 jelzi. Ekkor helyezték át tatai szolgálatra Jakus Imre kántortanítót. „Ez a végtelenül szerény és nagy ambíciójú hívőnk tanítói hivatásához mérten az evangélikus iskolás növendékeket maga oktatta hittanra, és ezen önzetlen cselekedete által intenzívebb hitéletet vitt a köztudatba” (Jegyzőkönyv 1927. nov. 6.) Sajnos az istentiszteleti élet majdnem a semmivel egyenlő. Évente egyszer tartanak evangélikus istentiszteletet, Szent István napján, a helyi református templomban. 1911-ben Dukavics László halála után Jakus Imrét választják meg hitoktató-gondnoknak, „ki lankadatlan szorgalommal fog hozzá az evangélikus hívek újbóli megkereséséhez.”
1924-ben dr. Kovács Sándor egyetemi tanár és missziói lelkész indítványára a Szend községben tartott egyházmegyei közgyűlésen Tata-tóváros Szendtől elszakadt, és önálló egyházzá alakult. Az egyházközség vezetését dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, a későbbi Dunáninneni Egyházkerület püspöke végezte. Az istentiszteleteket eleinte a református templomban tartották, később azonban – hogy a hívek egymást jobban megismerjék – a tóvárosi állami iskolában. (Jkv. 1927.) 

A gyülekezetnek két jól működő testvérgyülekezeti kapcsolata van. A finnországi Joenssu-i (Pielisensuu-i Gyülekezet, Karélia) barátság majd negyedszázados múltra tekint vissza. Sokat köszönhetnek nekik, lélekben s anyagi áldozatkészségben egyaránt. Másik testvérgyülekezet a luxemburgi Esch/Alzette-i Protestáns Gyülekezet. 13 éve tart ez a kapcsolat is. Velük együtt karitatív munkát is végeznek. Az elmúlt 10 évben minden esztendőben mintegy 2-2,5 tonna (ez 350-400 zsák!) ruhaneműt osztottak szét a gyülekezet aktivistái a városban – természetesen nem csak evangélikusoknak.

forrás: Reformációtól napjainkig