A József Attila Múzeum Makó város múzeuma, gyűjtőterülete a makói járás tizenhat községére terjed ki.

A múzeum

A kiállítás Makó történetét mutatja be az újjátelepüléstől (1699) a rendszerváltásig, tehát gyakorlatilag a város elmúlt 300 évét látogatóbarát környezetben, érintőképernyős számítógépes terminálokkal. Kialakítottak három enteriőrt: egy apátfalvi tisztaszobát festett bútorokkal, fehér hímzéses párnákkal, felvetett ággyal és tükrös szentképekkel, a sarokban búbos kemencével; egy reformkori nemesi szalont, ahol a földeáki Návay család bútorait és arcképeit állították ki, a látogatókat pedig 19. századi muzsika fogadja; és egy polgári ebédlőt, aminek berendezése Espersit János lakásának, az Espersit-háznak dísze volt. Ez utóbbiban alföldi festők képeit helyezték a falakra, a korabeli gramofonból Karády Katalin előadásában a kor slágerei, az ismert háborús dalok szólnak.

A három évszázadot bemutató kiállításon megtekinthetőek a 16. században és a Rákóczi-szabadságharcban használt osztrák tiszti sponton, két alabárd egy csontberakásos balkáni puska, egy dragonyos sisak, és egy-egy katonai térkép 1695-ből és 1696-ból; a reformáció városi elterjedését szemléltető keresztelő kancsó és tál, úrasztalterítő, valamint Szikszai György makói prédikátor Keresztyén tanítások és imádságok című munkája; az újkori írásos dokumentumok közül a pozsonyi magyar kamara oklevele, Makó város pecsétje 1615-ből, Vertics József vármegyeház terve, valamint a Makó Mezeő Várossának Urbarioma című munka. Felvonultatja a reformkor és az 1848-as szabadságharc nagy alakjait, úgymint Návay Tamást és Dobsa Lajost. A dualizmus időszakából felvonultatja az infrastrukturális fejlesztéseket, a makói hagyma világhírűvé válását. Hollósy Kornélia opera-énekesnő egy időben a városban élt; a múzeumban megtekinthető hímzett tarsolya, valamint a róla készült rajzok. A kiállítás végül a 20. század bemutatásával zárul, különös figyelmet szentelve Makó híres szülötteinek, Pulitzer József sajtócézárnak és Galamb József konstruktőrnek. Fényképek segítségével megelevenednek az 1956-os forradalom és az 1970-es árvíz eseményei. A tárlat a rendszerváltás, és az első demokratikus választások helyi történéseivel zárul.

Megtekinthető a híres makói piac egy 20. századi életképe is, amivel a látogatók bepillanthatnak a térség földművelő és iparos lakóinak tárgyi világába. Korhű viseletekbe öltöztetett bábuk – pereces, kenyér-, kendő-, cserép-, és mézeskalácsárus kisbíró, vándorköszörűs, parasztgazda, valamint az újságárus bódéjával együtt – tekinthetők meg.

Történelmi arcképcsarnok

A kiállítás bemutatja Csanád és Torontál vármegyék ősgalériájának, képgyűjteményének legszebb darabjait is; a korábban a vármegyeháza közgyűlési termében, a főispáni szalonokban és az alispáni hivatalokban elhelyezett festményeket 1950-es években eltávolították és a múzeum raktárába szállították. Az 1980-as években elkezdődtek a restaurálási munkálatok, 2008 óta pedig egymás mellett láthatják az érdeklődők ezeket a hatalmas méretű, kvalitásos alkotásokat. A képeket megfestő művészek között olyan nagy nevek vannak, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, vagy Karlovszky Bertalan.

Skanzen

A múzeum udvarában kialakított skanzenben a látogatók betekintést nyerhetnek a hagymás ház belsejébe, ami Erdei Ferenc szülőházának rekonstruált mása. A konyhában a makói hagyma fajtát mutatják be, a helyiség belső részében, egy diorámában az egykori hagymapiacot villantja föl a kiállítás. A hátsó két helyiségben a sajátos makói hagymatermesztés munkamenete és eszközei tekinthetőek meg. A látogatók egyaránt megismerhetik a hagyományos, népi hagymatermesztés folyamatát, de a gépesített hagymaművelés technikáját is.

Az udvaron áll egy egysejtű, lapos tetejű putri, ami a Honvéd városrészben volt cigányputrik másolata, padlás nélküli, tapasztott viskó. Az udvari skanzen részeként látható a Papós - Szilágyi-féle asztalosműhely is; különlegessége a betűjellel ellátott, 130 darabos profilgyalu készlet, amely egész Magyarországon egyedülálló. Az 1990-ig működött műhelyben közel 1000 tárgyat állítottak ki. A kovács- és bognárműhelyt az 1960-as évekig használták; a kiállított tárgyak között fúrógép, fújtató, üllő-, kalapács, kerékgyártó szerszámok, fúrók és az inas ágya találhatóak. A tőle nem messze elhelyezett egy takaros, szántalpas búzáskas Apátfalváról való.

Időszaki kiállítások

A múzeum földszintjén változatos alkalmi kiállításokat rendeznek: a látogatók a közelmúltban megtekinthettek már egy, a moldvai csángók történetét és kultúráját bemutató tárlatot, egy Ford T-modellt is felvonultató veterán jármű kiállítást, és láthatták Jámborné Balog Tünde batikjait, valamint a zászló- és lobogókiállítást is.