A kutatások szerint Promberger Keresztély barokk kori kastélyának helyén épült. Az új tulajdonos Sándor Antal báró fia, gróf Sándor Vince építtette föl a kastélyt mai formájában 1823-ban. Fia, Sándor Móricz házassága nyomán került a kastély a Metternich család birtokába. Feltehetően a kastély Hild József egy korai műve. Földszintes, a falu főútvonalán északra néző cour d’honneur-jének szárnyai az utca vonalára könyökölnek, középrésze klasszicista, a szárnyépületek empire kialakításúak. A díszudvar szélén íves nyílású kocsiáthajtók kapcsolják a melléképületeket a gazdagon tagozott központi épületrészhez, ami előtt négyoszlopos oromzat áll. Ma egyik részében iskola, a másikban mezőgazdasági üzem működik. A Sándor- és Metternich-Sándor család A slavniczai nemes és bajnai gróf Sándor-család Trencsén vármegyében (ma Szlovákia) honos család volt a XIV. századtól, ahol Slavnicza (maSzalonca) települést birtokolta, s ősi székhelyük még a XIX. század folyamán is a család birtokában volt. A XV. században Kaszai Bechich Tamás Sandrin nevű fiától eredt a „Sándor” név, amelyet 1517-ben Márton fia használt először slavniczai előnévvel (Sándor de Slavnicza). A XVII. század a család társadalmi és anyagi felemelkedésének időszaka. Sándor I. László két fia, Sándor III. János 1616-ban alnádor; II. László, pedig Nyitra vármegye alispánja volt. Bennük a Sándor-család két fő vonalra szakadt: János a striczei főág, László a későbbi grófi ág törzse lett. (A striczei főág János legifjabb fiában, I. Ferenc vonalán újabb ágra szakadt, amelyet luki ágnak is neveztek.) A XVII. században a Sándor-család több férfi tagját megyei és országos közhivatalokban, politikai szerepvállalással találjuk, vármegyei alispánok, országgyűlési követek stb. posztjait töltötték be. Az 1715. évi országgyűlésen Nyitra vármegye követe volt, s a határvizsgáló küldöttség tagja lett Sándor Menyhért (+1728), Sándor II. László unokája. Menyhért, a katonai pályán kezdő, majd – a kuruc időkben – rebellisnek számító, s Esztergom vármegyében letelepedett nemes befolyásos egyházi kapcsolata révén alispán lett, s 1716-ban bárói diplomát kapott. Esztergomban városi palotát Bajnán vadászkastélyt alakíttatott ki korábbi épített előzményekből. Első feleségétől, Gubasóczy Annától született fia, báró Sándor Mihály (+1773) a család birtokait a Komárom megyében Kömlőd megszerzésével 1743-ban terjesztette ki, s ő vásárolta meg Biát is. Mihály első neje 1743-ban Bossányi Helena, a második Bajthay Teréz volt, akitől többek között Antal fia született. Sándor Antal (1745–1801), aki Mária Terézia bécsi udvarában császári-királyi kamarás, a hétszemélyes tábla ülnökének méltóságát viselte, 1787-ben emelkedett grófi rangra. Gyarmatpusztán vadászkastélyt és kápolnát építtetett. Feleségétől loósi és hédervári gróf Viczay Esztertől született egyetlen fia, Vince. Sándor Vince (1767–1823) császári-királyi kamarás, a bajnai, biai, boti és rárói uradalmak örökös ura, 1802 januárjában vette át apjától a bajnai uradalom irányítását. A család esztergomi palotáját eladta, s 1803-06 között Pollack Mihály (1773–1855) tervei nyomán a bécsi Johann Aman (1765–1834) kivitelezésében építtetett a Budavárban új palotáját, 1823-ban pedig, feltételezhetően Hild József (1789–1867) tervei szerint Bián kastélyt. 1788-ban vette nőül muraszombati, széchyszigeti és szapári gróf Szapáry Mária Annát (*1769), akitől Vilma (*1801. 09. 05. – Bécs, 1864. 01. 20.) leánya (1823-tól tolnai gróf Festetics Albert (1786–1869) felesége) és Móric fia született meg. Sándor Móric (Bajna, *1805. 05. 23. – Bécs, 1878. 02. 23.) gróf a XIX. századi Magyarország egyik legkitűnőbb és legnevezetesebb lovarja, „az Ördöglovas” volt. A Bécs-Döblingben álló elmegyógyintézetben végződő élete legendáktól és merész kalandoktól színes, híre vakmerő lovas-, úszó- és vadászteljesítményei által maradt fenn. Gazdag könyvgyűjteményét a Széchényi Ferenc gróf által alapított Nemzeti Múzeum könyvtárának ajándékozta. Sándor Móric a biai Fáy-féle birtokot is megvette. Nejétől Metternich-Winneburg Kelemen herceg elsőszülött leányától, Leontine (Bécs, *1811. 06. 18. – Bécs, 1861. 11. 16.) hercegnőtől egyetlen leánya, Paulina (Bécs, *1836. 02. 26. – Bécs, 1921. 09. 28.) grófnő született.1 Az uradalmi központ hivatalos helyiségeiként használta a biai kastély(okat), s itt őrizték a híres Sándor-féle családi levéltárat, melynek oklevelei 1200-ig nyúlnak vissza. Ő 1856-ban ment feleségül nagybátyjához, édesanyja öccséhez, Metternich-Winneburg Richard (Bécs, *1829. 01. 07.–Bécs, 1895. 03. 01.) herceghez. Három leányuk született: Zsófia (1878-tól Oettingen-Oettingen und Oettingen-Spielberg Albrecht hercegné), Antoinette (1885-től Waldstein-Wartenberg György grófné) és Klementine hercegnők. Metternich-Winneburg Klementine (Bougival sur Paris, *1870. 06. 27. – Corvey bei Höxter, 1963. 10. 25.) hercegnő és édesanyja, Paulina grófnő 1897. június 4-től viselhették a „Metternich-Sándor” kettős családi nevet és az egyesített hercegi címert. Klementine hercegnő 1926-ban adoptálta legidősebb nővére, Zsófia hercegnő unokáját, Hohenlohe-Schillingsfürst-Ratibor und Corvey Ferenc Albert (Rauden, *1920. 10. 23.) herceget, aki ezután Metternich-Sándor Ratibor und Corvay Ferenc Albert néven vitte tovább a család Sándor-ágát. 1962-ben kötött házasságot Salm-Reifferscheidt-Krautheim und Dyck Izabella (Alfter, *1939. 02. 19.) grófnővel, akitől öt fia Bécsben született meg: Viktor (*1964. 03. 28.), Tasziló (*1965. 10. 23.), István (*1968. 07. 02.), Benedek (*1971. 01. 25.) és Fülöp (*1976. 05. 14.) Részlet a Sándor-Metternich kastély építészettörténeti kutatása című dokumentungyűjteményből (2008)