Szegeden nagy hagyományokra tekint vissza a fűszerpaprika termesztése és feldolgozása. Napjainkban is sokat termelnek belőle.

A szegedi paprikáról

Szeged élelmiszeriparának egyik ágazata a nagy hagyományokra visszatekintő szegedi fűszerpaprika, mert termesztéséhez hazánkban leginkább a Dél-Magyarország éghajlata, és a Tisza-Maros torkolatvidékének humuszos talaja kedvez. Gazdasági szempontból a paprika az 1890-es években tört az élre Szeged gazdasági életében. A korábban mellékesen termelt fűszerpaprika jelentősége a XIX század közepétől fokozatosan nőtt. Főterményként ültették már a földeken. Gőzmalmok létesültek, termesztő csoportok alakultak, felvásárló cégek jelentek meg és a feldolgozás is sokrétű iparággá alakult. Kialakult a paprikatermelők, kikészítők, malmosok rendje. Ugrásszerűen gyarapodott a Szeged környéki termőterületek száma ezzel párhuzamosan. Az első világháború előtti utolsó békeévben például már - minőségtől függően - 400-800 korona tiszta jövedelmet hozott egy hold paprika. Kialakult a feldolgozás technológiai szabálya is. Rájöttek, hogy a fűszerpaprikának a titka nem csupán a jó minőségű termőföld, hanem a leszedés utáni szárítás folyamata is jelentősen befolyásolja a minőséget, ugyanis a paprikában lévő színt adó kapszantin tartalom a fűszerpaprika beérésétől, és leszedésétől számított hat héten keresztül zajló aszalás során megkétszereződik. A szárítás nyomán e mellett megnövekszik a paprika természetes növényi só tartalma, a különböző szerves enzimek a többféle nemes olaj tartalommal együtt, és nem elhanyagolható benne a sokat emlegetett C-vitamin is, amely együttesen biztosítják a szegedi fűszerpaprika ízét, aromájának erejét, illatát, színét. Az iparág jelentőségét mutatja, hogy 1920-ban az akkori állam gazdasági minisztériuma a paprika minőségének ellenőrzésére bevizsgáló intézetet állított fel. 1934-ben magát a termelést szabályozta rendeletekkel, amikor az ős szegedi paprika termelő földeket, a kalocsaiakkal együtt zárt kertekké nyilvánította. Megszabta termőföld nagyságát, és a rajta termelhető paprika mennyiségét is. Ez rangot adott a szegedi fűszerpaprika termelésnek külföldön és idehaza egyaránt. 1936-ban pedig az értékesítést is szabályozta a kijelölt szövetkezeti felvásárlással. Az őrölt paprika felvásárlását, értékesítését, sőt export értékesítését is erre a rendszerre súlypontozta az állam (Hangya Szövetkezet).1942-ben felépült az új szegedi paprika feldolgozó üzem, előtte 18 magánkézben lévő paprikamalomban őrölték a termést. Az államosítást követően megalakuló szegedi paprika vállalat volt szinte a kevés szektorok egyike, amelyben meghagyták a maszek. a saját apróbb földeken működő kistermelői ágat a nagy TSZ földek mellett, még a nehéz ötvenes években is, egy szigorú követelményeket ellenőrző, terményt átvevő belső részleggel együtt. A paprika termelés, a szegedi paprika ma is az egyik legismertebb és legkelendőbb termékeket adja a fogyasztók számára, miközben sok-sok munkahelyet, megélhetést biztosít a helyiek és környékbeliek számára. A szegedi édes-nemes, a csípős, és a rózsapaprikák a szegedi különlegességek egyike, a szegedi halászlé, a papucs, halbicska, a szalámi stb. mellett.

Forrás: wikipédia