"A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást.
Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből,
tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsoy van."
Csernus Imre

Eljött hát újra. A szeretet és a béke ünnepe ismét mosolyt rajzol az
arcokra, és melegséget lop a szívekbe. Bármi is történt, bárhogy volt,
ebben a pár napban egy kicsit tegyél félre mindent, és hagyd, hogy a
szeretet átjárja minden porcikádat.
Tudom jól, mindig vannak olyan emberek, akiknek éppen ezt a csodás
ünnepet árnyékolja be valamilyen tragédia. Nekik kitartást
kívánok...az idő segít abban, hogy ismét szebbnek lásd a világot...bár
ezt csak remélni tudom.
Emlékszem, kisfiúként ilyenkor már  szétvetett az izgalom.
Alig vártam már testvéreimmel  a szentestét.


Nem csak az ajándékok miatt.

Állok a baromfiüzlet előtti sorban, a nagycsarnokban. Lassan haladunk, csoszogva, jön Karácsony, ilyenkor mindenki valamivel többet, valami mást, kicsit többért, mint egyébkor.
Előttem idős néni hatalmas, gyékényből font szatyorral.
Nincs az idős asszonyon semmi különös, vele egyidős kabátja szürke, nyaka köré zöld sálat tekert, fején hatalmas, lila kötött sapka.
A lábán barna, magas szárú, végig fűzős cipő.
Pont olyan, mint nagyanyámé volt.
Magas, elegáns hölgy kerül sorra, divatos, hosszú kabátja makulátlan, karján csinos bevásárló kosár, kezén puha kesztyű, a budai úriasszony őstípusa.
Először pulykamell filét választ gondosan, aztán két csirkét, szemrevételezi az elé kínált portékát, az egyiket kicserélteti, nem elég dundi vagy nem elég sárga, mindegy is.
Vesz még egy kacsát, ellenőrzi, hogy a mája szép-e, meg tyúkot, egy felet, levesnek.
Előttem a néni toporog, fejét forgatja, mint aki kiutat keres. A hölgy közben áttér a felvágottakra, baromfi virslit választ, egy kilót, pulykakolbászt is. Megkérdi elég füstölt-e és azt is, ugye nem csípős? Azt a vendégei nem szeretik. Végül kér még csirkemell sonkát is, mert hidegtál is készül, és azt a sonkát a lánya nagyon kedveli. Az idős asszony közben döntést hoz, kilép a sorból és indulna, de a kiszolgáló hölgy utánaszól:
- Tessék maradni Márti néni, a hölgy rögtön végez, és már maga jönne!
Az én kopott öregasszonyom kényszeredetten lép az ablakhoz, és nagyon halkan kérdez:
- Van fagyasztott szárny, Zsuzsikám? Vinnék két csomaggal.
Az eladó jókedvű, nevetve kérdezi mamikát, miért nem visz frisset, az most akciós, olcsóbb, mint a mélyhűtött. A néni szabódik, aztán kér kétszer egy kilót, közben magyarázza: egyiket kirántja, másikból pörkölt lesz, az ember igen szereti. Az ablak mögött a férfi kiszolgáló most érzi idejét a poénnak.
- Vigyen combot meg mellet, mama! Olyan zsenge, kenyérre lehet kenni. Hát egyszer van Karácsony, nem igaz? A harsány hang megdermeszti a sorban állókat.
Magam, kis híján felszisszenek.
A férfi körülnéz, megérti a helyzet tragikumát.
Ránéz eladótársára, lassan félretolja: hagyd, majd én!
Nejlonszatyrot fog, rakja a szárnyakat, aztán méri.
Rakja a következőt, de először a combok közé markol, majd két hatalmas csirkemellet ejt a combokra, végül egy összemaroknyi szárny következik..
Nem méri le, csak harsányan kiáltja:
- Ahogy a kedves vevő kérte, kettő kiló a szárny, éppen hatszáz forint! A csirkeszárnynak 499.- forint kilója, akciósan.
Kilódítja a két szatyrot a néni elé, elveszi a remegő kézből az ezrest, és visszaad egy ötszázast, aztán kiszól az ablakon, sürgetően:
- Tessék jönni, kinek mit adhatok?





Minden Kedves olvasónak
Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!