Őrfáján pihenve, halastavaink, folyóink légterében keringve sokszor kis távolságból is jól megfigyelhető. Vadászata látványos, ahogy 10–20 méteres pásztázó magasságból előrenyújtott lábakkal és behúzott szárnyakkal a vízbe vágódik, majd nagy csobbanással teljesen elmerül. Elsősorban kába, más ragadozó vagy akár horog által sebzett halakat zsákmányol, ezáltal segíti a génállomány erősödését. Anatómiai adottságait nagyban meghatározzák vadászati módszerei, az évmilliók alatt specializálódott testfelépítés hatékony vadászatot tesz lehetővé. Érdes, pikkelyes lábfejével, éles karmai segítségével markolja meg a csúszós zsákmányát.

A harkály- és bagolyfajokhoz hasonlóan a halászsas is rendelkezik vetélőujjakkal. Alaphelyzetben a ragadozó madaraknál 3 ujj előre néz, egy pedig hátra, amely támaszkodófunkciót tölt be. Zsákmányolás közben az addig előre néző ujjak közül a külső hátrafordul az addig egyedül lévő karom mellé. Ezáltal a zsákmányra markolás nyomatékelosztása kiegyenlítődik, stabilabb fogást lehetővé téve. A világos hasoldali tollazata rejtőszínű. A felfelé jól látó halfajok az égen szitáló vagy az ég irányából nagy sebességgel érkező „felhőszínű” madarat csak az utolsó pillanatban észlelik.

A hetvenes évekig használt rovarirtó, a DDT miatt európai állománya vészesen lecsökkent, de a forgalomból való kivonása után költőállománya új erőre kapott. Az elmúlt évek víztisztulási folyamatainak, az újonnan létrehozott halastórendszereknek és a tudatos természetvédelmi intézkedéseknek hála a faj populációja jelenleg biztatóan növekszik. Sok helyen az állomány megduplázódott, esetenként megháromszorozódott. Magyarországon a faj sajnálatos módon kipusztult, így csak vonuló egyedeket figyelhetünk meg ősszel és tavasszal. A rohamosan növekvő lengyel és német halászsasállomány populációs nyomása miatt a jövőben nálunk is megjelenhetnek fészkelőpárok. Európában a halászsas világállományának mintegy egynegyede költ, ami hozzávetőlegesen 7600–11000 költőpárt jelent. A legnagyobb populációt Svédországban, Norvégiában, valamint Finnországban, a balti államok és Oroszország, valamint Fehéroroszország területén találni.

Hosszú távú, kontinenseket átívelve vonuló faj, 2-3 nap táplálkozással eltöltött pihenő után átlagban napi 250 km-t is megtehet. Az észak-európai állomány Afrika nyugati partvonalainál telel, Mauritánia, Gambia környékén. Telelő egyedei egészen az Egyenlítőig lehúzódhatnak. Az őszi vonulási időszaka szeptemberre és októberre tehető, de a korai érkezők, a nyári kóborlók július végétől is látogatják a Kárpát-medencét, és egészen decemberig is maradhatnak enyhébb időjárás esetén. A legfőbb veszélyt a középfeszültségű oszlopok által okozott áramütés jelenti e faj egyedeire nézve. Mérgezéses esetekről nem szól sem a külföldi, sem a hazai szakirodalom, mivel kizárólag frissen fogott halat fogyaszt. Jellemzően idősebb fenyők (néha tölgyek, bükkök) tetejére rakja fészkét, amely panorámás kilátásával kiváló stratégiai bázisként szolgál.

Testméreteit (1,7 méteres szárnyfesztávolság) jól hangsúlyozza a mellette repülő, galamb nagyságú karvaly. A halászsas a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon: természetvédelmi értéke 500 ezer Ft egyedenként.

forrás :http://www.turistamagazin.hu/most-itt-van-nalunk-is-a-halak-reme.html