Megjelenése

 

A hím

Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamu szürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötét színű; lába sárgásbarna.

A házi veréb átlagosan 16 centiméteres testhosszal rendelkezik, amely 14 és 18 centiméter között váltakozik. Tömzsi madár, széles mellkassal és nagy, kerekded fejjel. Csőre vaskos, kúp alakú. A csőr hossza 1,1-1,5 centiméter és erős felépítésű, mivel alkalmazkodott a magvak fogyasztásához. Farka 5,2-6,5 centiméter hosszú. Szárnyhúrja 6,7-8,9 centiméter, míg lábai 1,6-2,5 centiméteresek.Testtömege 24-39,5 gramm. A tojók általában valamivel kisebbek, mint a hímek. A testtömegük medián értéke Európában mindkét nemnél 30 gramm és a jóval délebben élő egyedek medián átlagos testsúlya 26 gramm. A fiatalabb egyedek kisebbek, míg a hímek nagyobbak telente, ugyanakkor a tojók nyáron a költési időszakban nagyobbak. A nagyobb magasságokon és hidegebb éghajlati körülmények közt élő egyedek nagyobbak (a Bergmann-szabály alapján) mind a névadó, mind pedig a többi alfajt tekintve.

Tollazata

 

A tojó

A házi veréb tollazata többnyire a barna és a szürke színek különböző árnyalataiból tevődik össze. A nemi kétalakúság erőteljesen megjelenik a verebeknél. A tojó kevésbé erőteljes színezetű, mint a hím, inkább halványabb tónusú tollazata van. A tojó sárgásszürke tollazattal rendelkezik alsó és felső részein, míg a hímek erősen színezett feji és háti tollazatát hátukon vörösesbarna tollazat és szürke mellkasi, altáji rész jellemzi.] A hímnek sötétszürke koronája van a feje búbján, mely csőre tövétől indul és a hátáig ér. Fejének két oldalán gesztenyebarna színű sáv húzódik. Szemei körül, csőre körül és torkán fekete színű tollazat. Fekete nyaki sávjának kivételével merőlegesen egy vékony fehér sáv fut a háta irányába. Szemei mögött egy-egy fehér folt található. Testének alsó része szürke, vagy fehéres színezetű, akárcsak álla és fülének környéke. Hátának felső része és palástja mély barna színű, széles, fekete csíkokkal, míg hátának alsó része, fara és farkának felső szakaszának fedőtollai szürkésbarnák.

A hímek kevésbé élénk színű tollazattal rendelkeznek a költési időszakon kívül és számos tolluk vége fehér csúccsal rendelkezik. Tollászkodáskor több világosbarna és fekete tollazat mutatkozik meg, beleértve a fekete nyaki tollazatot és a mellkasi részt. Ezt jelvénynek hívják, amely méretben és szélességben egymástól eltérhet és néhány kutató rámutatott, hogy a jelvény jelezheti a szociális státuszt, vagy az egyed fittségét. Ez a feltevés számos további kutatást inspirált, melyek azt mutatták ki, hogy a jelvény mérete kortól függően növekszik.A hím csőre fekete színű a költési időszakban és sötétszürke az év többi szakában.

 

A fióka

A tojóknak nincsenek fekete tollsávjai és szürke koronájuk. Testük felső részei és fejük barna színezetű, sötétebb csíkokkal tarkítva palásti részükön és szemük fölött egy jellegzetes halvány sáv húzódik. Testének alsó része szürkésbarna színű. A tojó csőre barnásszürke és sötétebbé válik a költési időszakban, amely majdnem olyan sötétté válik, mint, amilyen színű a hím csőre.A fiatal egyedek tollazata hasonlít a tojók tollazatára, de alsó részük barnább, míg testük felső részei halványabb és szemük fölött halványabb, kevésbé jól látható sáv húzódik. A fiatal példányoknak szélesebb tollaik vannak, viszont ritkább tollazatuk ápolatlanabb benyomást kelt, mely hasonlít a frissen levedlett felnőttek tollazatára. A fiatal hím egyedek torka sötétebb, míg a fiatal nőstények gyakran fehéres torokkal rendelkeznek. Ugyanakkor a fiatalok nemét nem lehet teljes mértékben tollazatuk alapján meghatározni, mivel néhány fiatal hím tollazatából teljesen hiányoznak az idősebb hímekre jellemző tollazat elemei, míg néhány fiatal nőstény tollazata a hímekére hasonlít. A fiatal verebek csőre halványsárgától a szalmasárgáig terjed, mely halványabb, mint a nőstények csőre. A még éretlen hímek halványabb tollazati elemekkel rendelkeznek, mint az idősebb hímek, mely friss tollazatnál meglehetősen jellegtelen. Első költési időszakuktól a fiatal egyedek megkülönböztethetetlenek az idősebb példányoktól, bár halványabb tollazatuk életük első évének végéig megmarad.

Életmódja

Többnyire magevő, egyes elméletek szerint a gabonatermelés terjedésével együtt jutott el nyugatra és északra, azonban opportunista fajként bármit fogyaszthat. Utódait előszeretettel táplálja különböző gerinctelenekkel magas fehérjetartalmuk miatt. Nálunk (Európa) nem vonuló. Azonban a keleti alfajcsoport egyes alfajai  igen. Bár a költési időszak alatt is szociális marad, monogám faj. Mind a két nem részt vesz a fészeképítésben és az utódgondozásban. Fészkét általában az épületek különböző üregeiben helyezi el, de faodvakban, gólyafészkekben, valamint ritkán fák sűrű lombjaiban is költhet. Jól tolerálja az ember jelenlétét, valószínűleg ezen tulajdonságának köszönheti széles körű elterjedését.

Viselkedése

 

Fürdőzés közben

A házi veréb igazán társas madárfaj. Társaságban szeret táplálkozni az év minden szakában és gyakran más madárfajokkal alkot közös csapatokat.Alvóhelyén csapatosan alszik, fészkeit is kisebb csoportokban, csomókban építi, valamint társas viselkedésekben is részt vesz, mint, amilyen például a porban, vízben való fürdés, a közös éneklés, amikor a madarak egymást hívogatják a bokrokban. A házi veréb többnyire a földön táplálkozik, de csapatokba tömörül bozótosokban és a fákon.] Táplálkozási helyein és fészkeinél a nőstény házi verebek a domináns egyedek, annak ellenére, hogy kisebbek és a szaporodási időszakban (tavasszal és nyáron) különösen dominánssá válhat és ilyenkor a tojók megvívhatnak a hímekért.

A házi verebek úgy alszanak, hogy a csőrüket befúrják a lapockájukat fedő tollak közé. A szaporodási időszakon kívül gyakran közös alvóhelyet használnak bokrokban, fák ágai közt. Alváshoz készülődve és alváshoz letelepedve többet csiripelnek esténként, mint akkor, amikor elhagyják a pihenőhelyüket reggel] Néhány gyülekezőhely elkülönül alvóhelyeiktől, melyeket főleg támadásra való felkészülésükhöz használnak.

Gyakran fürdenek a porban, vagy vízben, többnyire csapatokban. Fejüket lábaikkal vakarják meg, miközben behajlítják szárnyukat.

Táplálkozása

 

Gyakran táplálkoznak emberek által hátrahagyott élelmiszer maradékokkal

A felnőtt egyedek túlnyomórészt gabonafélékkel és gyommagvakkal táplálkoznak, ugyanakkor nem válogatós és rendkívül alkalmazkodóképes, ezért gyakorlatilag bármilyen élelmiszert elfogyaszt, amit csak talál. Városokban a szemét közt, éttermek és egyéb étkezdék környékén kutat élelem után, ahol ételmaradékokat és morzsákat fogyaszt. A házi veréb képes összetett feladatokat is végrehajtani annak érdekében, hogy élelemhez jusson, mint például azt, hogy kinyissa a bevásárlóközpontok bejáratát, clinging to hotel walls to watch vacationers on their balconies, hogy bejuthasson, kopogtat a hotelszobák erkélyeinek ajtajain, hogy előcsalogassa az üdülőket az erkélyre, valamint azt is, hogy nektárt szívogasson ki az új-zélandi Kōwhai növény virágából. Más madarakhoz hasonlóan a házi verebeknek is szükségük van arra, hogy kavicsokat nyeljenek le a nehezebben őrölhető táplálék megemésztésének érdekében.

Forrás: wikipédia