Angyal Dávid, születési és 1880-ig használt nevén Engel Dávid[1] (Kunszentmárton, 1857. november 30. – Budapest, 1943. december 18.) a két világháború közötti időszak egyik meghatározó, liberális-konzervatív, pozitivista történetírója, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, titkára.[2]

ngyal Dávid (Kunszentmárton, 1857. nov. 30. – Bp., 1943. dec. 18.): liberális pozitivista történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1902, r. 1917, t. 1936). A bp.-i egy.-en előbb (1909–1925) az újkori m. történelem, majd (1925–1929) az újkori egyetemes történelem tanára volt, utána 1935-ig a bécsi M. Történeti Intézet ig.-ja, a Kisfaludy Társ. tagja (1910). Szerk. a Történeti Szemlét 1912–22-ben. Gyulai Pál és Péterfy Jenő oldalán irodalomtörténésznek indult a Budapesti Szemle körében. Számos emelkedett stílusú történeti esszét, tanulmányt, bíráló cikket közölt a Századok és más szakfolyóiratok hasábjain. Kiadta Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezését (Bp., 1925). – F. m. Berzsenyi Dániel (Bp., 1879); Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinándig (A Magyar nemzet története, VI. Bp., 1887); Késmárki Thököly Imre életrajza (Magy. Tört. Életr. V. 3., Bp., 1888–89); Erdély politikai érintkezése Angliával (Bp., 1902); Adalékok II. Rákóczi Ferenc bújdosása történetéhez (Bp., 1905); Gr. Széhenyi István történeti eszméi (Bp., 1907); Az ifjú Ferencz József (Bp., 1932); Történelmi tanulmányok (Bp., 1937). – Irod. Károlyi Árpád: A. D. a történetíró (A bécsi Magy. Tört. Int. Évk., 1937); Kozocsa Sándor: A. D. irodalmi munkássága (A bécsi Magy. Tört. Int. Évk., 1937).

Forrás:https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/a-a-744F8/angyal-david-7462D/