Hasznos - HelyiVilaga.hu

Település:
Nógrád megye, Bátonyterenye

Bátonyterenye városrészei

3070. Bátonyterenye

Bátonyterenye Nógrád megye harmadik legnagyobb települése, a Bátonyterenyei járás székhelye. A város térsége már a bronzkor második felében i. e. 1500 körül lakott volt, amelyet jelentős archeológiai lelőhelyek bizonyítanak, első írásos emléke viszont csak 1216-ból származik. Bátonyterenye 1984. január 1-jén jött létre Nagybátony (az 1965-ben hozzácsatolt Maconkával), Kisterenye és Szúpatak egyesítésével, városi rangot kapott.

Városrészei

Bátonyterenye 4 városrész Maconka, Szúpatak, Kisterenye és Nagybátony egybeolvadásával jött létre. Ezeken az elsődleges városrészeken belül vannak másodlagos városrészek is.

Másodlagos városrészek

Nagybátony: a Falu, Zagyvapart, Dózsa-telep, Szorospatak, Ifjúsági-lakótelep, Bányaváros, Mátra-lakótelep, Alsó- és Felső-Lengyend.

Kisterenye: Felvég (a régi falu rész), Csente, József Attila-lakótelep, Kossuth-telep, Chorin-telep, Bánya-telep, Kis-Maconka.

Története

Kisterenye

Kisterenye a Mátra hegységtől északnyugatra, a Cserháttól keletre található Bátonyterenye városrésze, korábban önálló község volt. 180-250 méterrel fekszik a tengerszint felett. A környék már a bronzkor óta folyamatosan lakott terület. A terület gazdaságának meghatározó része volt a szénbányászat, amely azonban mára letűnt a térségben. Helyét a mezőgazdaság és a turizmus vette át. Kisterenye számos kulturális és természeti értékkel rendelkezik. Ezek legfontosabbika a Gyürky-Solymossy-kastély, amely barokk stílusban épült a 18. század végén. A kétszintes, felújított épület felső szintjén Szabó István (szobrász, 1903) állandó kiállítása működik. Az épület két zömök saroktornyán fából készült hagymakupolák találhatók, amelyek sajátosnak, jellegzetesnek mondhatók. Az épületben kicsiny ablakai ellenére is kiválóan oszlik el a fény, és belülről magasztos, tágas helyiségekre tagolódik.

Nagybátony

Nagybátony Árpád-kori település, egykor a Rátót nemzetség ősi birtoka volt.

1231-ben már Bachon néven említették az oklevelek. A településen Rátót nemzetségen kívül az egri püspöknek is voltak birtokai a 13. század második felében, de ezeket II. Endre egri püspök 1295-ben Marzsó fia Pós comesnek Bátorért cserébe adta.

1487-ben Alsó-Bathon, az 1549. évi adóösszeírásban Bathon néven szerepelt és ekkor Losonczy István birtoka volt.

1589-1590 között az egri vár fenntartására szolgáltatta be a főpapi tizedet.

1693-ban Bátor néven szerepelt az összeírásban, ekkor Sztáray Ferencz birtoka volt.

A feljegyzések szerint 1836-ban és 1882-ben is nagy tűzvész pusztított a településen, a község legnagyobb része, a templom és a lelkészlak is leégett.

A 19. század elején az Almássy család, Gyürky Pál, özv. Baloghyné, Mitusovics és a Czobor családok bírtak itt földesúri joggal, a 20. század elején pedig néhai Almássy István kiskorú örököseinek és báró Solymosy Jenőnek volt itt nagyobb birtoka.

A település határban látható az Ágasvárnak nevezett várrom, és kőszénbányája és kőbányája is volt.

Nagybátony ma Bátonyterenye egyik városrésze a település délnyugati részén fekszik közvetlenül a Mátra lábánál. 1990-ig fontos tényezője volt a településrésznek a bányászat. A településrészek egybeolvadásával Nagybátony vált a város fontos gazdasági és turisztikai központjává. A városkép az 1960-as évek elején változott meg.

Maconka

Maconka nevét 1396-ban említette először oklevél Machonka néven. A falu ekkor Neczpáli György birtoka volt, aki azt Ilsvai Leuszták nádornak adta cserébe Túrócz-Zsámbokréthért, ezt a csereszerződést 1416-ban megújították.

Az 1549. évi adóösszeíráskor már az elpusztult helységek között szerepelt és 1552-ben is csak 3 portát írtak itt össze. Ekkor már a török hódoltsághoz tartozott.

1693-ban Vay László birtoka, és ekkor csak puszta volt. A 19. század első felében Gyürky Pál és Baloghyné birtoka, de rajtuk kívül még Marsó Lászlónak is volt egy kisebb birtokrésze a helység határában. Később, 1861-ig a Bertha család, utána 1869-ig a Mátray család, a 20. század elején pedig a Rusznyák örökösök birtoka volt. Maconka római katolikus temploma egyike a legrégebbieknek; a 15. században épült. A falait méter szélességű gömbölyű patakkavicsból, deszka között öntötték össze. Eredetileg kőfallal (cinteremmel) volt körülvéve, ennek a 20. század elejére csak az alapfala maradt meg.

Maconka 1965-ig önálló település volt. Jelenleg Bátonyterenye városrésze. Fontos turisztikai látványossága a Maconkai víztározó, amely sporthorgászatra tökéletesen alkalmas. Az egykori falu környéke már a bronzkorban is lakott volt. Fontos fejlődési ág lett a bányászat a vidéken. Jelenleg a víztározó látogatottságának a bevétele jelenti számára a biztos jövedelmet.

Forrás:Wikipédia