Délmagyarország

A Délmagyarország 1910. május 22-én, vasárnap jelent meg először 64 oldalon, ezzel Magyarország egyik legrégebbi folyóirata.

A lap alapítója, illetve első szerkesztője Róna Lajos volt. Lázár György Szeged polgármestere segített a lapindításban és a névválasztásban. A lap alapításának több célja is volt: az egész akkori Dél-Magyarországot informálják a napi történésekről és aktuális irodalommal lássák el a legtávolabbi tanyán élő családokat is. A lapot a Várnay-cég adta ki. A részvénytársaságnak volt egy korszerű nyomdája is, melyet Ligeti Jenő vezetett. A lap szelleme liberális és a polgári radikalizmussal rokonszenvező volt.

A lapnak az induláskor a következő rovatai voltak: A család, Egyesületi élet, Közgazdaság, Közigazgatás, Közoktatás, Nyílt tér, Törvénykezés, Tudomány és irodalom, Sport, Szezon – nőknek, Színház, Vidám krónika. A Várnay Rt. 1910. novemberében válságba jutott és csődeljárás indult ellene, aminek következtében a Délmagyarország megszűnt. A lap még ugyanebben a hónapban újraindult. Ligeti Jenő megalapította a Ligeti Jenő és Társai Könyvnyomdáját, amit 1912-ben az egyik társtulajdonos, Pásztor József csődbe vitt, aminek következtében a Délmagyarország megszűnt egy rövid időre. 1912 augusztusában a lap újraindult.

1913 márciusában megjelent az első szegedi sportújság a Délmagyarország vasárnapi mellékleteként. Az első világháború idején rendszeresen tudósított a frontról. Az erdélyi menekülteknek segélyt nyújtott.

1918. november 22-én a Délmagyarország társtulajdonosa lett Pásztor József, 1919. január 12-én pedig megvette Várnay Lajos részét is, így a lap teljesen Pásztoré lett. A világháború után az újság radikalizálódott. A Délmagyarországot előállító nyomda 1920-ban beolvadt a Szeged Városi Nyomda Rt.-ba. 1920. május 30-án bejelentették, hogy a lap szünetelni fog. A lap 1920. augusztus 15-én jelent meg újra, immáron Szeged néven, de 1922/23-ig nem tekinthető a Délmagyarország irányzati utódjának, sem liberális lapnak. 1922/23-től a lap ismét ellenzéki, liberális szellemű volt. A Szeged-et 1925. április 4-én betiltották, majd 1925. május 17-én újraindult, immár Délmagyarország néven.

Pásztor József 1922/23-ban újjászervezte a Délmagyarország Hírlap és Nyomdavállalatot, mely 1923-ban a Szeged Lapkiadó Rt. helyére lépett.[15] 1926 májusa és 1938 decembere között Pásztor szerkesztésében jelent meg a szegedi napilap.

Pásztor Józsefnek 1938. december 1-jén el kellett adnia a Délmagyarország tulajdonjogát (az új sajtótörvény miatt); látszatra Balogh János vette meg a kiadó részvényeit 25.000 pengőért, de valójában testvére Balogh István volt a vevő.  Később Balogh István kénytelen volt eladni a lap tulajdonjogát, 1940. május 21-én vette meg tőle Berey Géza Csányi Piroska támogatásával.[18] 1939-ben került a lap fejlécébe a keresztény jelző.

A Délmagyarországot 1944. április 16-án betiltották, majd november 19-én újraindult a Hírlapkiadó Kft. kiadásában. A lapot ekkor háromfős szerkesztőbizottság irányította: Balogh István a Független Kisgazdapárt, Erdei Ferenc a Nemzeti Parasztpárt, és Révai József a Magyar Kommunista Párt nevében. Koncz László szervezte meg a Délmagyarország számára a szükséges nyomdai feltételeket. Ő lett a lap felelős kiadója és a Hírlapkiadó Kft. vezetője. Miután 1945-ben a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt külön lapot indított Szegeden, a Délmagyarország a Magyar Kommunista Párt lapja lett.1945-1946-ban politikai csaták fegyvere lett: a valódi hírek eltűntek, amelyek elevenné tették a lapot az 1920-as, 1930-as években.

1948-ban a Magyar Dolgozók Pártjának szegedi bizottsága úgy határozott, hogy a Délmagyarország lesz a térség politikai napilapja 1949-től fényképek is vannak a lapban. Az 1950-es években főleg politikáról, munkaversenyről, ellenségekről írt.

A Délmagyarország 1956. november 1. és 1957. május 1. között Szeged Népe címen jelent meg. 1960-ban jubileumi emlékkötetet adtak ki a lap 50. születésnapja alkalmából.Az 1960-as években Szeged gondjairól, fejlesztési problémákról is írt. Az 1970-es években már könyvkritikák, irodalomtörténeti cikkek, a város kulturális történetével kapcsolatos cikkek is megjelentek.

1990-ben a francia Nice Press Invest SA (NPI SA) magyar befektetőkkel közösen megalapították a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft.-t, mely megvette a MSZP-től a kiadói jogokat. 1993-ban a NPI SA francia-német vegyes vállalattá alakult, amelynek többségi tulajdonosa a Gruner und Jahr (wd). A Délmagyarország napilap kiadóját 2000-ben megvette brit Northcliffe Newspapers Group (wd) magyarországi vállalata, a Lapcom Kft.

 

A Délmagyarország sajtóháza

A 2000-es években felmerült a régi, belvárosi sajtóház felújításának az ötlete, ám a Magyar Államkincstár nem adta el a Stefánián álló épületet, és más hosszútávú megoldásról sem sikerült velük megegyezni. A Lapcom Kft. rövid ideig egy másik, belvárosi irodaház megvásárlását is tervezte, de végül egy új sajtóház építése mellett döntött. 2005. augusztus 8. és 2006. április 29. között épült fel az új székház Szabadkai úton; az épület 3500 négyzetméter alapterületű, a Délmagyarország szerkesztősége, kiadója és nyomdája foglal helyet benne.

Forrás:Wikipédia