Városunk főterének legidősebb barokk műemléke a ferences templom- és kolostoregyüttes. A szerzetesrend alapítója Assisi Szent Ferenc, (1182-1226) a tisztaszívű szent. Személyének jelképe az egyszerűség és szeretet. Csuklyás kámzsáján a fehér kötél 3 csomója: a szegénységet, szüzességet engedelmességet jelenti. Atádra Czindery Ignácz telepítette a ferenceseket 1731-ben.
Az első atyát Klubosovski Antoninnak hívták – Kanizsáról került ide. Társával: Szerpák Kázmérral az épülő templomot és temetőt övező kerítésen belül egy rozoga, zsúpfedeles házikóban laktak. 1733-ban – a zágrábi püspöki látogatás jegyzőkönyve szerint a földesúr megszánta nyomorúságukat és egy három szobás, konyhával éléstárral ellátott téglából épített otthont ajándékozott nekik. A most is látható kolostor alapkövét 1751-ben – P. Laczkovics Anzelm idején – rakták le. Az ő főnöksége alatt kezdődött a rendház keleti szárnyának építése. A házi krónika dicsérettel említi P. Kamenák Gergoniuszt, akinek irányítása alatt épült fel a reziedencia nagyobb része (1761) és fejlődött felszereltsége. Küső segítség hiányában szinte mindent a szegény atyák szorgalma és híveik teremtettek elő. A költségek miatt a kolostor lakói sokszor szenvedtek szükséget. A törökök által kifosztott, elszegényedett lakók adományai lassan gyarapodtak. Czindery Pál volt az, aki biztosította a szükséges eszközöket az építkezés befejezéséhez. Az 1802-i híradások szerint a kolostorban ispotály működött orvos nélkül, de a betegeket élelmezték és gondozták. A rendháznak saját házi patikája volt.
A második világháború nagy pusztítást okozott az épület-együttesben. A négyhónapos ostrom alatt a kolostor ablakait lőrésnek használták a németek, Simongátról pedig az oroszok súlyos ágyútüze zúdult a házra. A kolostor épülete – agyonaknázott tetőzete, hiányzó ablakai és belső sérülései ellenére – helyrehozható volt, nem úgy, mint a templom, melyet teljesen újra kellett építeni.
A rendház történetében 80 rendfőnök szerepek. A ferencesek majd 230 évig éltek Atádon. A felszentelt papokat páternek, a laikus testvéreket fráternek nevezték. A fráterek – a földesúr által ajándékozott – 15 hold szántón gazdálkodtak, dolgoztak a konyhán és sokszor művészi iparos munkát végeztek. A krónikák külön kiemelik fráter Petrus Móricz szobrászt és Fráter Polczleiner Salamon asztalost. Ők készítették az épületek berendezéseit: oltárokat, bútorokat, ajtókat, falburkolatokat. Kiemelten szép az egykori ebédlő intarziás tölgyfa burkolata a körbefutó padokkal és hasonló mívességűek a faragott ajtók, szekrények.
A krónikák megőrizték a szerzetesek nevezetes cselekedeteit, feladatait. A Czindery Ignácz által kötött szerződés értelmében templomot és rendházat kapnak a szerzetesek, ellátásukról gondoskodnak, viszonzásul az atyák ellátják Nagyatád és környékének lelki gondozását. Századunkban már városunk nyomdája révén sok egyházi és világi értesítő jelent meg a ferencesek tevékenységéről. Hittanári feladatokat láttak el az iskolákban. P. Bakoss Ágoston, P. Bakoss Gáspár. P. Rónay György.
A hitközség elemi és a Keresztes Nővérek polgári leányiskolájában az igazgatói teendőket 1923-36 között a mindenkori rendfőnök látta el: Börzsey Tivadar, Gulyás Gellért, Kocsis Ödön, Kovács Kalliszt. A kolostor otthont adott Szent Ferenc Harmad rendjének is. Támogatta a vallásos egyesületeket, de szervezték az ifjúság hasznos és szórakoztató időtöltését. A cserkészek vezetője P. Kovács Kalliszt volt; több fiatal páter foglalkozott a legényegylettel, labdarúgókkal. Nem feledkezhetünk el P. Hajnal Zénó házfőnökről, aki 1945. márciusában a harcok elől híveivel menekülve áldozatul esett a megszállók vandalizmusának: gyékényesi paptársával együtt tarkón lőtték az árokparton. Boldoggá avatási pere 2011-ben elkezdődött és – hat ferences vértanú társáéval együtt – folyamatban van. P. Ambrus Máté volt az utolsó ferences vezető, mikor 1950. június 10-én éjszaka ismeretlen helyre szállították.
A kolostor bútorait széthordták. A ferencesek könyvtára a város második legnagyobb könyvtára volt. A szerzetesek elhurcolása után egyetlen darab sem maradt belőle. Senki sem tud érdemleges felvilágosítást adni arról, hogy hol van.
A kolostorból előbb szükséglakások lettek, majd napközi otthon konyhája étkezővel, később a Park Hotel szállodája és borozója.
Mindez már a 20. század második felének napjainkig szóló története. Az épületet a ferences rend visszakapta 1992-ben, átmeneti hasznosításáról, szociális használatáról különböző tervek születnek. Azóta a Nagyatádi Római Katolikus Egyházközség használatában van. Most különféle egyházi ünnepek, gyűlések, összejövetelek rendezésére használják.