SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolája, Alapfokú Művészetoktatási Intézménye, Napközi Otthonos Óvodája

Iskolánk története

A Szegedi Tudományegyetem
Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar
Gyakorló Általános Iskolájának
történetéről

A gyakorlóiskola története 1928-ban kezdődött, a magyar polgári iskolai tanárképzés indításával. 1996-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolához két gyakorlóiskola tartozott. Az 1.Sz.Gyakorlóiskola a Boldogasszony sugárút 8.szám alatti épületben 1929-1996-ig, a 2.Sz.gyakorlóiskola 1962-től 1996-ig a Szentháromság útja 76. szám alatt működött.

Az 1996/97. tanévtől a új fejezet kezdődött a gyakorlóiskolák történetében. A főiskola közös irányítás alá helyezte az általános iskoláit. Az 1929-ben megépült, neobarokk, Boldogasszony sgt. 8. számú épület lett a gyakorlóiskola otthona.

Az Gyakorlóiskola történetét 1998-ban, fennállásának 70 éves évfordulójára megjelent évkönyv tartalmazza 1928-tól 1996-ig. Az Évkönyvet BÁCSI JÁNOS szerkesztette, a történeti részt írta CSILLIK LÁSZLÓ, lektorálta VESZPRÉMI LÁSZLÓ és SIMON MIHÁLY.

Az évkönyv felelős kiadója: Bácsi János gyakorlóiskolai igazgató.

Részletek az 1998-ban, a fennállás 70 éves évfordulójára kiadott Évkönyvből:

Az állami polgári iskolai tanárképző főiskola
gyakorló polgári iskolájának
története
I.
1928 – 1945

A polgári iskolai elképzelés EÖTVÖS JÓZSEF minisztersége idején, az 1868.évi XXXVIII.tc. V. fejezetének C.pontjában fogalmazódott meg, melynek értelmében a polgári iskola a négyosztályos elemi iskolára épül, s a fú tanulóknak 6, a leányoknak 4 évfolyamú. A közoktatási gyakorlatban a négyosztályos terjedt el a fiú és lány polgári iskoláknál egyaránt. Az 1879.évi tanterv szerint a polgári iskola célja a közéletre való olyan általános műveltség nyújtása, amelyre a tudományos pályákra nem törekvő minden jobb módú magyar állampolgárnak szüksége van. A tantervi követelmények sorában a gyakorlati jellegű képzés különösen hangsúlyos.

A polgári iskolai óratervekben az iskolatípus története folyamán mindvégig jelentős részesedése volt a számtannak és a mértannak, a természettudományos tárgyaknak és a szépírással párosulva a szabadkézi és a mértani rajznak.

A polgári iskola tantervének ez a jellegzetessége és szemlélete lényegében az 1867-es kiegyezéssel megindult társadalmi fejlődésnek a széles körű, gyakorlatias műveltségi szintben jelentkező szükségletét fejezte ki.

A szervezett polgári iskolai tanárképzést Eötvös utóda, TREFORT ÁGOSTON valósította meg.

A polgári demokratikus forradalom idején IMRE SÁNDOR államtitkár kezdeményezésére jelent meg a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1918.december 6-i keltezésű rendelete, amely az állami polgári iskolai tanító- és tanítónőképző intézetet “polgári iskolai tanárképző főiskolákká” szervezi át. Az itt szerzett képesítő diploma: polgári iskolai tanári oklevél.

A főiskolai tanárképzés igen jelentős területe a gyakorlati képzés.

A négyosztályos polgári iskola népes és terjeszkedő iskolatípusnak bizonyult, igazolva, hogy megfelel a társadalmi és gazdasági szükségleteknek. Az újonnan létesült iskolák felszerelése a kor színvonalán modernnek, mintaszerűnek mondható, tanárai képzettek.

Az állami polgári iskolai tanárképző főiskola
és gyakorló polgári iskolájának létrehozása Szegeden

A polgári iskola megszilárdításában, színvonalának emelésében, virágzásának kibontakoztatásában kétségtelenül KLEBELSBERG KUNÓ, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének volt döntően meghatározó szerepe. Az 1927.II.tc.szabad kezet adott a miniszternek a tanárképzés megformálására. Klebelsberg koncepciójának sarkpontjai:

• tanárképzés egységesítése, ami a budapesti két önálló főiskola, a Pedagógium és az Erzsébet Nőiskola összevonását teszi szükségessé, és személyzeti megtakarítással jár;
• emelni kell a képzés színvonalát, ami a képzési idő 4 évre emelésével és az egyetemmel való kooperációval valósítható meg;
• az ilyen módon megreformált tanárképzést vidékre kell helyezni, hiszen a polgári iskolai tanárok nagyobb része vidéki városokban és nagyobb községekben működik, előnyös, ha vidéken létrehozott főiskolán szereznek tanári oklevelet;
• a tanárképzés vidékre helyezésével a főváros-centrikusság helyett a miniszter által igen fontosnak tartott decentralizáció elve érvényesült.

Klebelsberg választása Szegedre esett, mert a szegedi egyetemnek a bölcsészet-, nyelv és történettudományi kara mellett külön matematikai és természettudományi kara is működött már, tehát a polgári iskolai tanárok szabályszerű képzése minden tanulmányi irányban biztosítható volt, és a szegedi elhelyezés szervesen kapcsolódott a miniszter Szegedet fejlesztő, iskolaépítő koncepciójához.

A budapesti férfi és női főiskolát egyesítette, Szegedre helyezte, ahol a régi-új intézmény a két volt főiskola addigi értékeinek és tradicionális erőinek átmentésével, a Ferencz József Tudományegyetem bölcsészettudományi és természettudományi karával kooperálva, a képzési idő 4 évre emelésével kezdte meg működését az 1928/29.tanévben a vele szoros kapcsolatban álló gyakorló polgári iskolával együtt.

A szegedi főiskola igazgatásával a miniszter ZÁVODSZKY LEVENTÉT bízta meg, majd JUGOVICS LAJOS néhány napos igazgatása után GALAMB SÁNDOR kapott megbízást, akit a miniszter 1928.november 12-én nevezett ki a főiskola igazgatójának.

A főiskola szegedi hajlékául 1928 szeptemberében a város III.kerületi állami polgári fiúiskolájának kibővített és átépített épületét kapta meg a Boldogasszony sgt. 6.szám alatt. Mivel a gyakorló polgári iskolának ekkor még nem volt sem épülete, sem tantestülete, a főiskolai hallgatók gyakorlati képzése, gyakorlati tanítása az 1928/29.tanév második felében ideiglenesen a II.kerületi, Madách utcai fiú és a II.kerület Dugonics utcai leány polgári iskolában zajlott le. A gyakorlati képzés megszervezését a miniszter SZENES ADOLFRA bízta, aki a Szegedre helyezése előtt a Budapesti Pedagógium gyakorló polgári iskolájának volt az igazgatója.

A tanárképző főiskola gyakorló iskola épületének története

Szegeden, a Boldogasszony sugárút 8. szám alatt WÄLDER GYULA műépítész tervei szerint a főiskola szomszédságában 1929 szeptemberére felépült az impozáns neobarokk épület. Főhomlokzatával 30 m hosszúságban a Boldogasszony sugárútra, hosszanti oldalával 95 m hosszúságban a Markovits Iván utcára, a hátsó homlokzatával 47 m hosszúságban a Nap utcára nyíló, 16 m magas, kétemeletes épület magasföldszinttel és szuterénnel, mindhárom épületszakaszon 11 m szélességben 7250 m2 területen épült fel. Az építkezés a telekkel és a közművesítéssel mintegy 1 millió 325 ezer pengőbe került, ami részben a kultusztárca, részben Szeged város költségvetését terhelte. A felszerelés, berendezés értéke kb. 80 ezer pengő volt.

A Boldogasszony sugárúti épületrészben egy igazgatás és közös tanári kar vezetése alatt kapott helyet a 4 osztályos gyakorló polgári fiú és a 4 osztályos leányiskola.

A két altiszti lakáson kívül a 8 osztályteremmel együtt az oktatás és nevelés céljaira 34 helyiség állt rendelkezésre, ezenkívül még ebben az épületrészben volt a főiskola kiegészítő szakjainak (ének-zene, női kézimunka, szlöjd, testnevelés) oktatását szolgáló 8 egyéb helyiség is.

A Nap utcai épületrészben kapott helyet a III.kerületi, 1930-tól szent Imre Herceg Polgári Fiúiskola, amelynek hajdani épületében helyezték el a szegedi főiskolát.

A be nem épített területen is osztozott a gyakorlóiskola a Szent Imre polgári iskolával külön-külön játszóteret és botanikus kertet alakítva ki, s telken elfért még a főiskola teniszpályája is.

Az épület első emeletén volt az igazgató irodája és előszobája, a könyvtárszoba, a tanácskozó terem.

A 4 fiú és 4 leányosztály tantermén kívül a következő helyiségek álltak rendelkezésre: a női tanári szoba, rajz szertár, rajzterem, földrajzi előadóterem, mértani szertár, mezőgazdaságtani előadóterem, természetrajz-vegytani előadóterem, fizikai szertár, fizikai előadóterem, női kézimunka-terem, szlöjd-terem, háztartási konyha. A tornatermet öltözővel és mosdóval a Szent Imre polgári iskolával közösen használták. A férfi és nő tanárjelölteknek külön-külön szoba állt rendelkezésre. Volt pénztárszoba, foto-helyiség, irattár és cserkészotthon is.

1929-ben még egyedüli esetnek számított a hazai középiskolákban, hogy itt kitűnően felszerelt orvosi rendelőt biztosítottak az iskolaorvos részére.

Az 1931/32.tanévben alakították ki a biológiai folyosót, ahol az akváriumok, terráriumok és virágkultúrák az iskola növendékeinek gondozásában a modern természetrajzi oktatást és egyben az esztétikai nevelést szolgálták.

A főiskola 1933-ban létrehozott mintaszerű mezőgazdasági telepe a gyakorlóiskola tanulóinak gyakorlati oktatását biztosította. A fiú-osztályokban az 1938/39.tanévtől bevezették az ipari ismereteket és műhelygyakorlatokat úgy, hogy egy-egy osztály ipari, egy-egy osztály mezőgazdasági irányú legyen.

A gyakorlóiskola belső bútor és tanszer felszerelése mintaszerű volt. Erről az iskola igazgatója így ír az 1938/39-es év végén: “Ez a berendezés és felszerelés iskolánkat nemcsak megkapóan szép otthonná avatja, de a tanítás céljait szolgáló berendezéseiben is valóban egy mintaiskola benyomását kelti a szemlélő szemében.”

Az a paradox helyzet jött létre, hogy a főiskola egy régi szegedi polgári iskola némileg átalakított épületében nyert elhelyezést, illetőleg ebbe a ”szűk épületbe beszoríttatott”, egy “szűk épület bilincseibe verték”, amint ezt még a Szegedre helyezés után 15 évvel, 1943-ban is olvashatjuk a főiskola évkönyvében, a gyakorlóiskola pedig egy vadonatúj, korszerű épületet kapott, “amely imponáló külsőségében is hűen tükrözi vissza annak a feladatnak jelentőségét, amelyre hivatott.”

Az iskola tantestülete 1929.szeptember 5-én költözhetett be új hajlékába.

Szeptember 21-én történt a gyakorlóiskola tulajdonképpeni megnyitása.

Az iskola rangját, tekintélyét az a mozzanat jelentette, hogy ezen a napon KLEBELSBERG KUNÓ miniszter megjelent a tantestületi értekezleten, és méltatta az új iskola létrehozásáért kifejtett áldozatos munkát.

A SZEGEDI FŐISKOLA
GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLÁJÁNAK
TÖRTÉNETE
II.
1945 – 1996.

AZ ÁTMENET ÉVEI (1945-1950)

AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA LÉTREJÖTTE

A második világháború 1945 tavaszán befejeződött. 1945. augusztus 16-án jelent meg az ideiglenes kormány 6650/1945.M.E. sz. rendelete az általános iskola szervezéséről. Ugyanezen a napon jelent meg TELEKI GÉZA vallás- és közoktatási miniszter 37000/1945.sz. rendelete az 1945-46.iskolai év megnyitásának és tanulmányi rendjének szabályozása tárgyában:

“2.§”… a nyolcosztályos általános iskola I. és V.osztályait az 1945/46.iskolai évben mindazokon a helyeken meg kell nyitni, ahol a megnyitás személyi és tárgyi feltételei megvannak vagy kellő intézkedésekkel biztosíthatók.”

E rendelet értelmében az 1-8.osztályos népiskola, illetőleg a polgári iskola és a gimnázium I - IV. osztályai helyett általános iskola elnevezéssel új, nyolcosztályos iskolát kellett szervezni.

Ezzel a polgári iskola betöltve történelmi hivatását, átadta helyét az ország minden 6.életévét betöltött gyermekének oktatását, nevelését, képzését biztosító 8 osztályos általános iskolának, amelyről NÉMETH LÁSZLÓ – a polgári iskola kitűnő ismerője – így vélekedett: “Az általános iskola a polgári iskola szintjét az egész nemzetre kiterjesztette.”

Ebben az átmeneti helyzetben az 1945/46.tanévben az induló általános iskola I. osztályaiban a népiskola korábbi tanterve szerint, az általános iskola induló V. osztályaiban a polgári iskola korábbi tanterve szerint kellett tanítani.

AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA FELADATA

KERESZTÚRY DEZSŐ vallás- és közoktatásügyi miniszter az általános iskola tantervének életbe léptetését a 75000/1946.VKM .sz.rendeletével írta elő, amely rendelet Útmutatójában így fogalmazta meg az általános iskola feladatait: “Az általános iskola feladata, hogy a magyar népi közösség minden tagját

• felemelje az erkölcsi, értelmi, művészi és testi fejlettségnek az iskolázási kötelezettség felső korhatáráig elérhető legmagasabb fokára;
• elindítsa azon az úton, melyen az iskolázási kötelezettség határán túl rendszeres önneveléssel vagy megfelelő további iskolai tanulmányok végzésével gyarapíthatja és mélyítheti erkölcsi-, értelmi- és művészi felkészültségét, és fokozhatja testi készségeit;
• fokozatosan képessé tegye arra, hogy a közösség érdekeivel összeegyeztethető, becsületes munkán alapuló egyéni boldogulásának és hazánknak szolgálatába tudja állítani lelki és testi értékeit.”

AZ ISKOLÁK ÁLLAMOSÍTÁSA

Ennek az átmeneti korszaknak másik döntően meghatározó művelődéspolitikai törvénye az 1948.&nbpsévi XXXIII. törvény az iskolák államosításáról, amely megteremtette az állami központosítás alapjait a közoktatás területén is.

Az 1949/50.tanév kezdetére a tantervi változások már igen jelentősek: fakultatívvá lett a hittan, a választható órák száma heti 2 órára csökkent, 3-3 órával a felső tagozat óratervébe bekerült az orosz nyelv tanítása.

Az 1945/46.tanév elején a szegedi főiskola gyakorlóiskolájában nem voltak meg a teljes személyi és tárgyi feltételek. Már csak azért sem, mert a tanítást csak az 1946/47.tanévben kezdhették meg ismét saját iskolaépületükben. 1945 őszén az általános iskola 1.osztályát még nem tudták megnyitni, de a polgári iskola 1.fiú- és leányosztálya helyett megnyitották az általános iskolai V. fiú- és leányosztályt 32 illetve 29 tanulóval. A polgári iskola II-III-IV. fiú- és leányosztályai fokozatosan szűntek meg, s az 1947/48.tanévben a megszűnő polgári iskola utolsó IV. osztályosai hagyták el a gyakorló polgári iskolát. Az 1948/49.tanévben, amikorra már a Szent Imre polgári iskola is beszüntette működését, a Klebelsberg által építtetett Boldogasszony sugárút (később Április 4 útja) 8.szám alatti épület teljes egészében a szegedi Állami Pedagógiai Főiskola Gyakorló Általános Iskolája lett, s ezáltal ebben a tanévben már teljessé válhatott az 1-8.osztályos általános iskolai rendszer 2-2 párhuzamos osztállyal, összesen tehát 16 tanulócsoporttal, a hajdani gyakorló polgári iskola felszerelésének megmaradt 10 %-át örökölve.

A gyakorlóiskolai épület több helyiségét a főiskola egyes tanszékeinek elhelyezésére kellett átadni.

A felső tagozat (5-8.osztály) kezdettől fogva párhuzamos fiú- és leányosztályokra különült. A vegyes osztályokból álló alsó tagozaton (1-4.osztály) a fiú- és leányosztályokra különítés csak az 1952/53.tanévben következett be.

A GYAKORLÓ ÁLTALÁNOS ISKOLA IGAZGATÁSA

A polgári iskola elhalásának utolsó tanéve elején, 1947.szeptember 14-i keletezéssel jelent meg a VKM VI. főosztályának 137.489/1947.sz. rendelete a Szegedi Pedagógiai Főiskola létesítéséről az általános iskola nevelőinek képzése érdekében. Ezt az intézkedést az 1950.évi 21.sz. törvényerejű rendelet követte, amely szerint az általános iskolai tanárok képzését a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete és irányítása alatt működő Pedagógiai Főiskola látja el, amelynek gyakorló általános iskolát kell fenntartania.

1947-től a szegedi gyakorlóiskola elnevezése: Állami pedagógiai Főiskola Gyakorló Iskolája, Szeged. A gyakorló általános iskola azonban egyben a város egyik általános iskolájaként a tankötelezettség végrehajtásával, a tanulók felvételével, a beiskolázással, a továbbtanulással, az ifjúsági szervezetek működésével kapcsolatban Szeged városi Tanács VB szakigazgatási szervények, a Művelődési Osztálynak irányítása és felügyelete alá is tartozott, később körzeti iskola is lett.

Egyes osztályok létszáma igen magas volt. 1949/50-ben minden osztály létszáma 32-45 körül mozgott, de még 1954/55-ben is voltak 40 feletti osztálylétszámok. Ez a túlzsúfoltság csak 1955/56-ban, a harmadik párhuzamos osztályok indításával enyhült.

A KEMÉNY DIKTATÚRA ÉVEI (1950-1962)

AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA A SZOVJET TÍPUSÚ DIKTATÚRA SZOLGÁLATÁBAN

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének az oktatásra vonatkozó 1950. Évi határozata alapján jelent meg az új általános iskolai tanterv és az általános iskolai munka minden területét és minden mozzanatát aprólékosan szabályozó rendeletek sora.

A korszak politikai frazeológiájának leggyakoribb fogalmai: “a nemzetközi helyzet élesedése”, az “osztályharc élesedése”, “harc a klerikális reakció ellen”, “pártunk vezette népünk”, “nagy vezéreink”, “munkára, harcra kész”, “harc a burzsoá ideológia ellen” stb. Ez a mozgalmi jellegű politikai irányítás az iskolai élet mindennapi gyakorlatában és a pedagógiai sajtóban a személyi kultusszal párosult.

A kampányszerűség s a nevelőtestületeknek erre irányuló állandó “riadókészültsége” jellemezte az iskolai életet, pedig a nevelés sokkal egyenletesebb intenzitást igénylő munka.

Az 1950-51.évi tanterv az általános iskola célját és feladatát így fogalmazza meg:

“Az általános iskola célja, hogy tanulóifjúságunkat Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgárává, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje – a közösség, a nép, a haza önzetlen szolgálatának, a munka szeretetének és megbecsülésének, a nemzeti függetlenség, a dolgozók nemzetközi harca érdekében való önfeláldozásnak és bátorságnak szellemében.

Az általános iskola feladata, hogy megadja az általános műveltség alapjait, küzdjön a babonák, a reakciós előítéletek és minden maradiság ellen; a társadalom és a természet fejlődésének törvényeit a gyakorlati élettel szoros kapcsolatban tanítsa, az alkotó munkára neveljen; tudományos, technikai és kulturális alapismeretek nyújtásával a tanulókat minden irányú továbbtanulásra képessé tegye.”

A dogmatizmus, az ideológia elsődlegessége, a személyi kultusz növekedése, a bizalmatlanság légköre, az élő, eleven pedagógia minden lépésének intézkedésekkel való szabályozása, a feladatok elvégzésének kampányjellege a gyakorlatban torzulásokhoz, formális értékű megoldásokhoz, aktualizálásokhoz és verbalizmushoz vezetett, paradox módon a tanulók túlterhelésének lett okozója. Ráadásul azzal a különösséggel állunk szemben, hogy az 1946-os polgári demokratikus tanterv szerint választható gazdasági és műhelygyakorlatokat a munka és a dolgozó nép szeretetét, megbecsülését hirdető diktatúra tanterve törölte a tantárgyak sorából.

A GYAKORLÓISKOLA BŐVÜLÉSE

Az országosan jelentkező általános iskolai tanári szükséglet miatt a főiskolai hallgatók létszáma az 1950-es évek első felében átmenetileg igen magas volt. Azért 1951 augusztusában létrehozták a főiskola 2.Sz.Gyakorló Általános Iskoláját a város Árpád téri iskolaépületében. Ez az intézmény négy tanévig működött. Megszűnése után az Április 4 úti iskolában létrehozták az ének-zene tagozatot, s ezáltal az 1955/56.tanévtől az iskola 3-3 párhuzamos osztállyal, 24 tanulócsoporttal töltötte be funkcióját az épület I. és II. emeletén. A zenetagozat osztályai koedukáltak voltak.

Az iskola minden osztályára kiterjedő koedukáció csak az 1969/70.tanévben következett be.

1955/56-tól, amikor az iskolának 24 tanulócsoportja lett, és átvette a megszüntetett Árpád téri 2.Sz.Gyakorló Általános Iskola feloszlatott nevelőtestületének jelentős részét – új státuszokat is létesítettek -, a testület létszáma 29 főre emelkedett.

Mivel csak az 1950/51.évi rendeletek felsorolása is igen hosszadalmas lenne, itt most csak ezeknek bürokratikus hatását érzékeltetjük. Az iskolának egyéves, ezenkívül negyedévekre lebontott munkatervet, továbbá nyári munkatervet kellett készítenie. A nevelőtestületi értekezletek száma tanévenként: 1 alakuló, negyedévenkénti (tehát összesen 4) tanulmányi és ellenőrző értekezlet, 4 nevelési értekezlet, 1 záró értekezlet. Ezeken kívül havonta a következő értekezleteket kellett megtartani: osztályértekezletek, szakmai munkaközösségek értekezletei, osztály-szülői értekezletek, osztályfőnöki munkaközösségi értekezlet. Havonta ellenőrizni kellett az osztálynaplók vezetését.

Hetenként kellett úttörő foglalkozásokat tartani, faliújságot cserélni, sajtószemlét, módszeres értekezletet és osztályfőnöki fogadóórát tartani.

A tanulók úttörőként minden nap zászlófelvonással kezdték és zászlólevonással végezték a tanítási napot.

Az 1951/52.évi munkaterv szerint a nevelőtestületnek negyedévenként 17 féle jelentést kellett készíteni.

Az általános és középiskolákban a 1200-V-6/1951.KM.sz. rendelettel bevezették az osztályvizsgákat. Az általános iskolában a 8.osztályban kellett osztályvizsgát tenni. A cél ez volt: a tanulmányi színvonal emelése, a súlyponti tárgyak ismereteinek alaposabb rendszerezése és rögzítése.

A következő évek folyamán az osztályvizsgák rendszere növelte az amúgy is jelentős maximalizmust, ezért az oktatásügyi kormánybiztos 3/1957.sz. utasítása az általános iskola 8.osztályában az osztályvizsgákat megszüntette.

A korábbi helyi, spontán kezdeményezések figyelembevételével a 61/1955.Om.számú miniszteri utasítás az iskolai tantárgyi versenyek megrendezését minden általános iskolában elrendelte.

Az 1955/56.tanévtől lehet számítani a minden évben megrendezett tantárgyi versenyek rendszerének kialakulását.

A gyakorlóiskolai tanulói ezen a téren városi és megyei szinten minden alkalommal kimagasló eredményeket értek el ebben az időszakban is.

Az úttörőszervezet a Magyar dolgozók Pártjának irányításával működő kommunista gyermekszervezetként jött létre. 1946.június 2-át tartják a magyar úttörőmozgalom születésnapjának. Az iskolák államosítása után, 1949-ben az általános iskola egyedüli gyermekszervezete lett, magába olvasztotta az iskolai Ifjúsági Vöröskereszt, a Diákkaptár, az Önképzőkör, a Sportkör tevékenységét. Célja a 6-14 éves gyermekek felkészítése az ifjúkommunista életre, hozzájárulni a mindenoldalúan fejlett kommunista személyiség megalapozásához. Mivel a nevelést össztársadalmi feladatnak tekintette, ezért minél több társadalmi tényező aktív bekapcsolására, a mozgalom társadalmi kapcsolatainak minél teljesebbé tételére törekedett. A gyakorló általános iskolánkban 1948-ban alakult meg a 2123.Vasvári Pál Úttörőcsapat, külön fiú- és külön leány csapategységgel, külön férfi és külön nő csapatvezető irányításával.

Az 1950-es években országosan minden úttörőcsapat vezetőségének, így a gyakorlóiskolának is igen aktívan kellett folytatni a “klerikális reakció” elleni harcot, elérve a hittanbeíratások számának állandó csökkentését, majd teljes megszüntetését, továbbá a vasárnap délelőttökre szervezett társadalmi munkával, rajgyűlésekkel, szakköri és sportfoglalkozásokkal, kirándulásokkal, amelyekre a szülőket is meghívták. Az 1950/51-es tanterv által megszüntetett mezőgazdasági és műhelygyakorlatokhoz hasonló tanulói tevékenységet a gyakorlóiskola úttörőcsapatának keretében működő szakkörökben lehetett végezni: modellezés, kertészet, gomb- és tükörkészítő ipari munka, továbbá a készített munkadarabok piaci értékesítése, ami hozzájárult a szakköri munka anyagi bázisának állandósításához. Az úttörőmozgalom keretében országosan széleskörű szakköri élet bontakozott ki, ezért az oktatási miniszter 65/1956.(O.K.16.) OM sz. utasítása arra irányult hogy “… az úttörő intézményekben meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy azok csupán a szakkörök foglalkoztatását tekintsék feladatuknak. Váljanak az ifjúság tömegnevelésére szolgáló otthonokká.” Lényegében a politikai köntös formalizmusától, frazeológiájától eltekintve a tartalmi munka alapján a gyakorlóiskola úttörőcsapata ebben az időszakban is a város legjobbjai közé tartozott. Jelentős volt a kultúrmunka: az énekkar szerepelt a rádióban. A sportkör eredményesen működött, az iskola négytusa csapata országos első helyezést ért el. Az 1950-es évek elejétől kezdve hosszú évekig minden iskolának szigorúan nyilván kellett tartani a tanulók szociális származását. A gyakorlóiskolában az utolsó ilyen nyilvántartás az 1960/61. tanévben volt.

Az x-es származású tanulók közül még a kitűnő tanulmányi eredményűek részére sem biztosították feltétlenül a továbbtanulást.

AZ 1956-OS TANTERV

Az 1950-51-es tantervnek sok fogyatékossága volt: az életkori sajátosságok elhanyagolása, maximalizmus, a világnézeti nevelés frázisossága, sematizmusa, a készségfejlesztés hiányosságai. A 62/1956.(O.K.16.) OM sz. utasítás az 1-4.osztályok számára új tantervet léptetett életbe, az 5-8.osztályok számára pedig 1958-tól irányozta elő az új tanterv fokozatos bevezetését. Ennek a tantervnek legfőbb jellemzője az a törekvés volt, hogy – megtartva az 1950-es tanterv világnézeti, eszmei-politikai célkitűzéseit – javítsa a tanterv pedagógiai koncepcióját. Ennek ellenére ez a tanterv sem tudta megoldani a világnézeti – erkölcsi nevelés problematikáját, a maximalizmus tantervi gyökereinek felszámolását, ezért át kellett dolgozni. Továbbá az 1956.évi forradalom és szabadságharc még bukásában is jelentős hatást gyakorolt a régi-új kormányzatra, ezért ez a tanterv is átmenetinek bizonyult. 1962-ben új tanterv kiadására került sor. A tanterv kísérleti munkáiban (1954-ben és 1960-62-ben) a gyakorlóiskola nevelői is részt vettek.

TANULMÁNYI EREDMÉNY ÉS A TOVÁBBTANULÁS

Az ideológiák elillannak, de az értékálló emberi produktumok mindig megmaradnak. A gyakorlóiskola kitűnően felkészült nevelőinek, szakvezető tanárainak a gyakorló polgári iskola legjobb hagyományait folytató munkássága ezekben a nehéz időkben is igen jó tanulmányi eredményhez vezetett. Az iskola tanulmányi átlaga tanévenként általában 3,8-3,9 között mozgott.

A VIII. osztályosok középiskolai beiskolázása ugyanebben az időszakban a következő adatokkal jellemezhető:

1950-1962
a 8.osztályosok száma 780 100 %
tovább tanult 744 95,4 %
nem tanult tovább 36 4,6 %.
Továbbtanulók
Gimnáziumban 433 58 %
Technikumban 269 36 %
Szakmunkásképzőben 420 6 %.

A gyakorlóiskola nevelői a nagyfokú mozgalmi és bürokratikus, továbbá szakvezetői megterhelés ellenére (előfordult, hogy 16-18 tanárjelölt jutott egy szakvezetőre), igyekeztek a gyakorló polgári iskola haladó hagyományait folytatni, didaktikai szakmódszertani tanulmányokat írtak, szertárfejlesztő tevékenységet végeztek, segítették a város és a megye pedagógusainak továbbképzését.

1956 KÖVETKEZMÉNYEI

A gyakorlóiskola nevelőtestülete is megalakította a Forradalmi Bizottságot, de az 1956.évi forradalom és szabadságharc leverése után a tantestületi tagok közül senkit sem tartóztattak le, senkit nem bocsátottak el állásából, legfeljebb fedésben részesítették azokat, akik valamiként tanújelét adták a forradalommal való együttérzésüknek. Egy szakvezető tanárt írásbeli megrovásban részesítettek, s egy időre nem engedélyezték számára a főiskolai hallgatók szakvezetését.

AZ ENYHÜLÉS ÉVEI (1962-1970)

Ennek az időszaknak politikai attitűdjét legjobban Kádár János megfogalmazása jellemzi: “Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ennek megnyilvánulása volt az 1956-os forradalmi tevékenységükért bebörtönzöttek, internáltak 1960.évi részleges és az 1963.évi általános amnesztiában való részesítése.

1962-ben a főiskola új elnevezést kapott. Szegedi Tanárképző Főiskola. 1963-ban a főiskola fejlesztése, bővítése érdekében megszüntették a szegedi felsőfokú tanítóképzőt, nevelőinek jelentős részét, épületeit, gyakorlóiskoláját a főiskola vette át.

Ettől kezdve két gyakorlóiskola állt a tanárképzés szolgálatában: a Szegedi Tanárképző főiskola 1.Sz.Gyakorló Általános Iskolája (Április 4 útja 8.) és a 2.Sz. Gyakorló Általános Iskola (Hámán Kató utca 25.).

A főiskola igazgatói:
Dr. Csukás István (1958-1966)
Dr. Szendrei János (1966-1969)
Az 1.sz. Gyakorló Általános Iskola igazgatói:
Csillik László (1962-1965)
Turai Kálmán (1965-1970)
Megbízott igazgató:
Berkes Miklós (1970.június 6-augusztus 1.)
Igazgatóhelyettesek:
Kőhegyi Erzsébet (1962-1967)
Szántó Lajos (1967-1970)
A második igazgatóhelyettesi státust 1969.február 1-jétől engedélyezték
Berkes Miklós (1969-1973)
Ebben a periódusban került sor az iskola adminisztrációját ellátó státus megszervezésére
Blazsetics Ferencné (1962-1969)
Dr. Ertsey Péterné (1969-1970)

Az 1964.évi Rendtartás értelmében az igazgató segítő és pedagógiai tanácsadó testülete az iskolatanács volt:

Vezetője:

• az igazgató

Tagjai:

• az igazgatóhelyettes(ek)
• az iskolai pártszervezet titkára
• a szakszervezeti bizalmi
• az úttörőcsapat-vezető
• az osztályfőnöki munkaközösség vezetője
• az alsó tagozati munkaközösség vezetője
• a testület 2-3 meghívott nevelője.

Később a Rendtartás módosítása következtében az Iskolatanács működése megszűnt.

Az iskola kulturális életének irányítását, az ünnepélyek, megemlékezések és egyéb rendezvények szervezését az úttörőcsapat vezetőségével szorosan együttműködő Kulturális Tanács látta el.

AZ OKTATÓ-NEVELŐ MUNKA TANTERVI ALAPJAI

Az MSZMP VII.kongresszusának útmutatásai értelmében országos Iskolai Reform-bizottságot hoztak létre, amely “Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére” címmel tervezetet készített, amit széleskörű vitára bocsátottak. A gyakorló általános iskola még KELEMEN JÁNOSNÉ igazgatása idején részt vett a tantervi előkészítő munkálatokban. Többek között 1959-60-tól a tanterv megjelenéséig kísérleti jelleggel már fokozatosan sor került a gyakorlati foglalkozás tantárgy bevezetésére az 5-8.osztályokban. A törvényjavaslatot az országgyűlés 1961.október 11-én tárgyalta és fogadta el. Megszületett az 1961.évi III. törvény a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről. A törvénnyel életbe léptetett iskolareform intézkedései három alapgondolaton nyugodtak:

• az iskola és az élet, a gyakorlat, a termelőmunka kapcsolatának megerősítése;
• az iskolai működés korszerűsítésének és színvonalának emelése a tankötelezettség korhatárának 6-16 évig való kiterjesztésével is;
• a hatékony kommunista nevelés eszméje.

Ezeknek az elveknek alapján készült el az általános iskolák számára az új Tanterv és Utasítás, amelyet a művelődésügyi miniszter a 162/1962(M.K.23.) MM sz. utasítással adott ki, és fokozatos bevezetését az 1963/64. Tanévtől kezdődően rendelte el. Az általános iskola célját és feladatait az új tanterv így fogalmazta meg:

“Az általános iskola célja, hogy megalapozza a kommunista ember személyiségének kialakítását. Ennek érdekében:

• nyújtson minden tanulónak egységes, korszerű alapműveltséget;
• egész oktató-nevelő munkájával céltudatosan fejlessze bennük a kommunista emberre jellemző erkölcsi tulajdonságokat;
• neveljen úgy, hogy a tanulók szeressék szocialista hazánkat és más országok népeit, becsüljék a munkát és a dolgozó embert, vegyenek részt társadalmunk célkitűzéseinek megvalósításában;
• tegye képessé őket arra, hogy hazánkban és a jövő társadalmának mindenoldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezőivé válhassanak.”

A gyakorlóiskolában ebben a periódusban a következő rendkívüli tantárgyakat vezették be:

Angol nyelv, német nyelv, művészi rajz, gyermektorna, hangszeres zene (zongora, hegedű), művészi torna.

Az iskola nevelői az új tanterv szellemében a művelődési anyagot szorosan összekapcsolták az alkalmazási területekkel. Idézet az 1963/64.tanév igazgatói jelentéséből: “A tantárgyakhoz kapcsolódó nevelés minden vonatkozásait igyekeztünk megvalósítani, éspedig konkrétan, a tevékenységi formák, a tanulói aktivitás, cselekedtetés útján. A tanulók megfigyelő és gyűjtő munkája, az értékes növény- és bogárgyűjtemények, az állatpreparátumok, az önálló fizikai és kémiai kísérletek, az iskolai műhelyben készített munkadarabok, a gazdasági kert gondos művelése, a termelőszövetkezetekben végzett őszi munka, a hasznos társadalmi munkák mind annak bizonyítékai, hogy iskolánkban a művelődés a munkával szoros egységben, sokoldalú tevékenységi formákban bontakozik ki. Ide sorolhatjuk a 13 különféle szakkör munkáját is, amelyekben 365 tanuló fotózott, ezermesterkedett, detektoros rádiót, hajómodelleket készített, egészségügyi tanfolyamot végzett, előadóművészetet tanult, kísérleti alapon mélyítette el biológiai ismereteit. Széles körben bontakozott ki a levelező mozgalom: 160 tanuló levelez külföldi pajtásokkal. Kirándulásaink: a kiskunhalasi csipkeház és a Thorma Múzeum megtekintése, a kiskőrösi Petőfi-ház felkeresése, a Dunántúlon tett körutazás, a dobogókői autóbusz-kirándulás és a dömösi tábor hazánk kulturális értékeinek, tájainak, dolgozóinak megismeréséhez, szeretetének tartalmi elmélyüléséhez járult hozzá. Nevelőink megértették, hogy az új tanterv bevezetésével nemcsak az iskolai művelődési anyagnak kisebb-nagyobb módosításáról van szó, hanem a végrehajtás megköveteli a módszertani elvek jelentős változását is. Ez felkeltette a testület tagjainak alkotó kedvét új eljárások, új didaktikai utak keresésére. A hatékonyabb szemléletesség érdekében több tantárgy oktatásában alkalmazzák az audiovizuális eszközöket. Az egyik 5.osztályban egész évben kísérleti oktatás folyt orosz nyelvből a bevezető beszélgetési kurzus módszerével. Testnevelésből már 2 éve folyik kísérleti oktatás iskolánkban. A tanév folyamán a Művelődésügyi Minisztérium iskolánkat is kijelölte az audiovizuális taneszközök alkalmazásának kísérletezésére.”

Ebben a periódusban kezdődött el az alsó tagozatos 4.osztályokban a szaktanári oktatás az ének, a gyakorlati foglalkozás, a rajz és a testnevelés tantárgyakból. Munkaközösségek: osztályfőnöki munkaközösség, az alsó tagozat nevelőinek munkaközössége, a szaktárgyi munkaközösségek, szülői munkaközösség.

A szaktárgyi munkaközösségnek a belső szakmai továbbképzés sejtjei, egyben alkotó metodikai műhelyek voltak, s a városi, járási és megyei pedagógusok továbbképzése számára jelentettek egyfajta bázist. Ezzel a gyakorlóiskola kisugárzó szerepe jelentősen megnövekedett. Sok pedagógus fordult meg az iskolában bemutató tanításokon, szaktárgyi vitákon, amelyek az új tanterv által felvetett problémákat exponálták. Az iskola nevelői emellett munkájuk eredményeit publikációk révén is közkinccsé tették ezekben az években a Magyar Nyelvőr, a Magyartanítás, a Történelemtanítás, a Rajztanítás és a Módszertani Közlemények c. folyóiratban. A nevelőtestület mintegy 30 %-a rendszeresen publikált.

AZ ISKOLA NÉPESSÉGE

Tanév Tanulólétszám 1-8.osztály
1962/63. 758 fő
1963/64. 741 fő
1964/65 732 fő
1965/66 748 fő
1966/67 702 fő
1967/68 670 fő
1968/69 646 fő
1969/70 629 fő.

A TANULÓK ÉRTÉKELÉSE

Az új tantervi követelmények alapján testületi vitákban kristályosodtak ki az elbírálás korszerű elvei, amelyek végül jól érvényesültek a gyakorlatban, s a testület pedagógiai egységének formálásában is jelentős szerepet játszottak. Megszűnt a tanulók egyoldalúan intellektuális szempontból való elbírálása, az értékelés sok szemponttal gazdagodott: a tanulók munkához való hozzáállása, az ismeretek alkalmazásának készsége, a közösségi aktivitás stb. Az iskola tanulmányi átlaga ezekben az években 4,00-4,20 között mozgott. A városi átlag általában 3,8 volt.

A NYOLCADIK OSZTÁLYOSOK TOVÁBBTANULÁSA (1962-70)

A nyolcadik osztályosok száma 755 fő 100 %
Tovább tanult 736 fő 97,5 %
Nem tanult tovább 19 fő 2,5 %
Tovább tanulók:
Gimnáziumban 443 fő 60,2 %
Technikumban 200 fő 27,2 %
Szakmunkásképzőben 71 fő 9,6 %
Egészségügyi iskolában 7 fő 1,0 %
Gép- és gyorsíró iskolában 15 fő 2,0 %

AZ ÚTTÖRŐCSAPAT

Az 1964/65.tanévben történt meg a csapat névváltoztatása. Az új elnevezés: 2123.sz. Tömörkény István Úttörőcsapat. A névadó ünnepségen szeged nagy írójának leánya, tömörkény Erzsébet is részt vett.

Az iskola tanulói továbbra is kitűnően szerepeltek a tanévenkénti tantárgyi versenyeken. Az országos döntőbe öt alkalommal jutottak be magyar, orosz, történelem, fizika, rajz tantárgyból. A Kulturális Seregszemle igen nagy tanulói tömegeket mozgatott meg, s az iskolai győztesek közül többen elsőséget szereztek a városi és a megyei döntőben egyaránt minden esztendőben. A sportköri munkában évente átlag 150-170 tanuló tevékenykedett: kosárlabda, atlétika, asztalitenisz, lövészet, úszás, torna. 1963/64-ben a leány tornászcsapat a városi és a megyei bajnokságon egyaránt első helyezést ért el, s bekerült az országos döntőbe. 1970-ben a fiú kosárlabdacsapat országos bajnokságot nyert. A kiemelkedő eredmények bekerültek az iskola Dicsőség Könyvébe. A 8.osztályosok kiemelkedő tanulmányi eredményükért megkaphatták a Kitűnő Tanuló Érdemérmet. Egyéb kitüntetések voltak még: Kiváló Úttörő Munkáért, Kiváló Kisdobos Munkáért, Kiváló Sporteredményért kitüntetés. Folytatódtak a kitűnően szervezett, a tanulóknak maradandó élményt nyújtó évenkénti nyári táborozások.

A FŐISKOLAI HALLGATÓK GYAKORLATI KÉPZÉSE

A főiskolai hallgatók gyakorlati képzésében a vezető metodikus összefogásával 15 metodikus végzett irányító, szervező munkát. Mivel a főiskola ekkor már két gyakorlóiskolával rendelkezett, enyhült a szakvezető tanárok terhelése. Ehhez járult az is, hogy bizonyos tantárgyakból a város különböző iskoláiban szükség szerint külső szakvezető tanárok kaptak ideiglenes megbízást a hallgatók gyakorlati képzésére, így egy-egy szakvezetőre átlagosan 10-12 fős hallgatói csoport jutott. A 60-as években az 1.Sz.Gyakorlóiskolában tanévenként mintegy 260 főiskolai hallgató folytatott tanítási gyakorlatokat.

Forrás:http://www.gyak.jgypk.u-szeged.hu/index.php?menu=pri&pid=tortenet