„Hosszas várakozás után most már végre pontosan tudjuk, hogy hogyan közösülnek az ezerlábúak” – adta
hírül kedden a Popular Science a chicagói Field Museum of Natural History kutatóinak
az Ízeltlábúak Struktúrája & Fejlődése című periodikában
megjelent tanulmánya alapján. A probléma triviálisnak tűnhet, de hosszú ideje izgalomban tartja
az ízeltlábászokat: nyolcvan éve
kutatták a lehullott lombozat lebontásában pótolhatatlan ezerlábúak párzási szokásait, mire végre most sikerült
megdönthetetlen bizonyítékokat szerezniük.

Ebben nagy segítségükre volt, hogy a vizsgált ezerlábúfaj egyedeinek nemi szervei UV-fényben világítanak.
De kellett hozzá az is, hogy találjanak egy szemérmetlenül kanos ezerlábúfajt.

„Az egyik fő problémánk az ezerlábúakkal, hogy javarészt a földbe beásva teszik, amit tesznek.
Így ha kivesszük őket a földből, attól
megzavarodnak, és abbahagyják, amit csináltak” – írta sajtóközleményében a tanulmányt jegyző Petra Sierwald.

Nagy szerencse hát, hogy a több mint 13000 ismert ezerlábúfaj köztt akad egy,
a Pseudopolydemus, aminek az egyedei annyira szexőrültek,
hogy Sierwald szerint „még egy bevilágított Petri-csészében is párosodnak”.

A kutatók így, miután előbb külön-külön CT-vizsgálatot végeztek Pseudopolydemus-egyedeken,
megalkotva így az ízeltlábúak
három dimenziós képét, azonosítani tudták az UV-fényben világító nemi szervüket.
Ezután pedig már a párosodásukat is vizsgálni tudták.

Megállapításaik szerint az ezerlábúak ún. „kulcs és zár” pózban párosodnak.
A hímek egy lábpárja (gonopod) arra specializálódott,
hogy a spermát a nőstény nemi szervébe helyezze. A párzás kezdetén ezeket a lábait
kékes ejakulátummal vonja be, majd a gonopodjai egy apró,
húsos darabját a nőstény vulvájába illeszti. Ekkor a két ezerlábú összezáródik.
A közösülés végeztével a nőstény ragacsos váladékkal
zárja le a vulváját, rabul ejtve ezzel a spermát, amivel aztán peterakás
kor bevonja petéit, lezárva a megtermékenyítés folyamatát.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy az ezerlábúak nemi életének nyolcvan éven át tartó kutatása afféle hóbort csupán, nem az.
Gondolhatunk bármit ezekről a lényekről, vizsgálatuk nagyban segítheti a biodiverzitás állapotának felmérését,
de Sierwald szerint még az észak-amerikai kontinens geológiai történelmének felfejtésében is segíthet.
Ahogy a hegyvonulatok és folyók kialakultak, kettévágták az ezerlábúpopulációt, amely így új fajokká fejlődtek.

Vizsgálatuknak a jelen és a jövő tekintetében is van jelentősége. A klímaváltozás az ezerlábúakra is kihat,
élőhelyük egyre északabbra tolódik, jelenlegi élőhelyeiket pedig a talajerózió és az erdőpusztulás fenyegeti.
Eltűnésük komoly következményekkel járna: az ezerlábúak hatékonyan pusztítják a lehullott lombozatot,
hiányukban az erdőkben többlet keletkezhet rohadó avarból. (Via Popsci) 444.hu nyomán