A Megyeri Csárda története

E terület mellett, ahol a csárda áll, már az ókorban is jelentős közlekedési útvonal húzódott. Ásatások emlékei bizonyítják, hogy ez a vidék egykor a rómi "LIMES" láncszeme volt. A mai csárda környékén erődítések helyezkedtek el és itt állt az őrtorony is.

A XV.sz.írásos emlékei szerint a megyeri terület a váci káptalan birtoka, majd a törökvész után 1695-től Újfalusi János földbirtokos tulajdona. Feltehetően ekkortájt létesült itt valami csárdaépület.

A XIX.századtól Károlyi gróf hitbizományi birtoka Újmegyer település, ez a vidék, ahol fejlett szőlőművelés folyik.

A mai csárda főépületéhez a XVIII-XIX. Században istálló és beszálló fogadó tartozott. A Dunai oldalon ma is látható a lebontott szárnyépület ajtó- és ablakíveinek maradványa. A Pestre igyekvő felsőmagyarországi parasztok a csárda Északi kapuján érkeztek, majd itt megpihenve a Déli vagy a Pesti kapun keresztül folytatták útjukat.

A betyárvilágról szóló színes hagyomány az tartja, hogy a pénzével hazatartó paraszt sokszor nemcsak pénzét és csinos feleségét, de még az életét is a becsali csárdában hagyta.

1918-ban Károlyi gróf a csárdát több más ingatlannal együtt az "Egyesült Izzó" részére áruba bocsátotta.