A Groupama Biztosító országos, reprezentatív kutatásából úgy tűnik, a legtöbb munkavállaló hosszú távra tervez. A válaszadók 62%-a vallotta azt, hogy minél tovább, de legalább 5-10 évig ugyanazon a helyen szeretne dolgozni. Ezzel a fiatalok többsége sincs másként: 58%-uk ugyancsak így vélekedik. A válaszadók a viszonylag rövidebb időn belüli váltást akkor tartják indokoltnak, ha a fizetés emelésére vagy előmenetelre nem látnak esélyt.

A fiatalok is hosszú távra terveznek?

"A kutatás eredményei is jól mutatják, hogy bár sokan úgy gondolják, hogy a legfiatalabb munkavállalók nehezen maradnak egy-egy munkahelyen, nincsenek óriási különbségek a generációk között. Különböző élethelyzetek vannak, ezekre kell reagálni. Persze, a különböző életkorokban más jellegű problémák, nehézségek merülnek fel, de ez mindig is így volt "– mondta Marton Klaudia, a Groupama Biztosító humán erőforrás igazgatója.

Kifejtette, nem feltétlenül kell hosszú távú perspektíva egy munkakapcsolatban, de fontos ismerni vezetőként, hogy mi a munkavállaló célja az adott munkahelyen az adott munkakörben, munkakörrel, és támogatni kell őt ennek elérésben az együtt töltött idő során.

Nem gondolom, hogy baj az, ha valaki 2-3 éves váltásokban gondolkodik, de jó, ha tudja a cég, meddig számíthatnak rá, hogy erre nagyjából fel tudjon készülni, és törekedni kell arra is, hogy a munkakapcsolat mindvégig gyümölcsöző legyen a munkavállaló és a munkáltató számára is, a kolléga az adott időszak alatt értéket teremtsen a cég számára, de egyúttal ő is gyarapodjon szakmai tudással, tapasztalattal

- jegyezte meg.

Ennyire elégedettek vagyunk, vagy félünk a változástól?

Ahogy a bevezetésből is kiderült, a mai munkavállalók nagy része egyáltalán nem tervez a közeljövőben munkahelyet váltani. Ez alól talán kivételt képeznek a szellemi munkát végző vezetők, akik a legnagyobb arányban foglalkoznak a váltás gondolatával.  Felmerül a kérdés: vajon arról van-e szó, hogy félnek lépni, félnek a változástól, vagy alapvetően tényleg elégedettek az emberek a jelenlegi munkahelyükkel. Marton Klaudia szerint a válasz is-is.

Sokan tartanak attól, hogy nem azt kapják, mint amit az állásinterjún ígértek nekik, és a felmérés alapján a munkatársi közösség is nagyon nagy megtartó erővel bír.

A válaszadók háromnegyedét például egyértelműen az tartja vissza a váltástól, hogy kívülről nem ítélhető meg egy munkahelyi közösség minősége, pedig ez fontos számukra, és majdnem ugyanennyi ember számára jelent visszatartó tényezőt a munkatársakhoz való ragaszkodás.

"Látszik, hogy ha valakiben felmerül a munkahelyváltás gondolata, azért a vezetők még tehetnek lépéseket a jó munkaerő megtartása érdekében. És gyakran nem a fizetésemelés a legjobb eszköz. Fontos megismerni, pontosan mit szeretne a dolgozó, mert, ha kihívásra, több felelősségre, esetleg alternatív, rugalmas munkavégzésre vágyik, a plusz pénz maximum ideig-óráig fogja csak a cégnél tartani" – mondta a szakember.

Ha nem jössz ki a főnököddel, vagy nehezek a körülmények, folyamatok, nem veszik figyelembe a magánéletedet, mindegy, mi a munkád, mennyit keresel, el fogsz menni, mert a stresszt egy idő után nem lehet pénzzel kompenzálni

 – jegyezte meg.

Segítsük a beilleszkedést!

Fontos, hogy a cégek adjanak választ azokra a félelmekre, melyek egy munkahelyváltás során felmerülnek. Az új munkahelyre való beilleszkedést korosztálytól függetlenül az segíti, ha a munkaadó minden szükséges információval ellátja az új munkaerőt, ha rugalmasan kezeli a kezdeti problémákat és odafigyelnek az egyéni igényekre.

A Groupama Biztosítónál például egy ún. buddy-programot dolgoztak ki. A segítők, a buddy-k két tréningen vesznek részt, ahol felkészítik őket arra, hogy hatékonyan tudják segíteni az új kollégákat. A frissen érkezettek a kezdeti időszak letelte után részt vesznek egy ún. follow-up interjún is, ahol arra keresik a választ, mennyire sikerült beilleszkednie az illetőnek.

Marton Klaudia szerint, ha a munkaadók megértik, hogy a munkahelyváltással kapcsolatos döntés milyen megterhelést jelent az újonnan érkezőnek, akkor erre tudatosan reagálva megkönnyíthetik a helyzetüket. Például azzal, hogy gördülékennyé teszik a beilleszkedésüket, és utána is támogató közeget jelentenek a munkavállaló számára.














forrás https://www.portfolio.hu/gazdasag/20191210/a-stresszt-egy-ido-utan-nem-lehet-penzzel-kompenzalni-409321