Az egykori grófi vadászbirtok udvarán hatalmas méretű muzsikus szobrok, és kedves kis figurák fogadják a belépőket – és persze a Wágner kúria tulajdonosa, a Csokoládé Múzeum megálmodója, Farkas Elemér.

2008 óta várja nagy szeretettel a Csokoládé Múzeumi Kiállítás a látogatókat. A kakaófát ábrázoló kapu kitárul, a vendégek belépnek az épületbe, és máris érzik a csokoládé fenséges illatát, és a csokoládé szökőkútból mindjárt meg is kóstolják az Istenek eledelét. A Csokoládék tere nyújtja a vendégek számára a kulturális feltöltődés lehetőségét: százéves csokoládé készítő és boltos eszközöket, régi nagy csokoládé gyárosok remekre sikerült termékeit csomagolásait tekinthetik meg. Itt minden tárgynak meg van a maga története. Következő lépésként saját csokoládét készítenek a résztvevők, aztán forró csokoládéval a kezükben ülnek be a filmmúzeumba, hogy egy korabeli film segítségével, visszatekintsünk a csokoládé érdekes történetére. Közben nem csak szem és lélek kap táplálékot, csokoládékóstolók sora kapcsolódik a film történéseihez. A film után előadást hallgatnak a csokoládéról, kérdéseket tehetnek fel az előadónak. Befejezésképpen a Csokoládé Múzeum mintaboltjában kedvükre válogathatnak a legfinomabb csokoládékból. De mi is az a csokoládé?

A Theobroma cacao (kakaófa) gyümölcse és a termésének magjai a kakaóbabok, melyek nélkül nem létezhetne csokoládé, ha csak nem a fehér csokoládé, bár a fehér csokoládé egyértelműen a hagyományos csokoládéból született ötlet.

Amerikában az aztékok már jóval az Európai hódítók előtt is ittak csokoládét. 1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortést. A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukoricaliszt volt. Az 1500-as években Spanyolországnak kakaóbehozatali monopóliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték, cukorral, fahéjjal, szerecsendióval illetve vaníliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné, XIII. Lajos francia király feleségeként hozta át a csokoládét Spanyolországból Franciaországba. 1569-ben V. Piusz pápa a xocolatl-t olyan kellemetlennek találta, hogy az ital fogyasztását nem tekintette a böjt megszegésének.

A forró csokoládét az 1600-as években kezdték inni Európában, II. Károly uralkodása idején (1660–85) vált divatos itallá Angliában, az első csokoládét is kínáló londoni vendéglő, a Chocolate House, 1657-ben nyílt meg. 1687-ben a Francia Akadémia tudományos alapon meghatározta az optimális csokoládéreceptet. Az első angol csokoládégyár Bristolban épült, 1728-ban. A szilárd csokoládét 1842-ben kezdte árulni a Fry csokoládégyár, mely később a ma is létező Cadbury cégbe olvadt.
A holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaósajtológépe nagyban javította a csokoládéital minőségét: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a nehezen emészthető zsíranyag egy részét, ezzel nemcsak a csokoládé íze és minősége javult, de egészségesebbé is vált, bár akkoriban ez még nem volt elsődleges szempont.
Az első csokoládészelet 1847-ben született és nem okozunk vele nagy meglepetést ha eláruljuk, hogy a svájci Nestlé fivérek 1876-ban készítettek először tejcsokoládé-szeletet. Az viszont melepő lehet, hogy a ma ismert csokoládé formátum, ilyen, viszonylag rövid történettel dicsekedhet.
Rodolphe Lindt berni csokoládégyárában a termékek minőségének javítása érdekében új eljárásokat vezetett be, módosította a csokoládégyártásnál használt alapanyagokat és a főzési időket. 1880-ban felfedezte a mai élelmiszeriparban kenőgyúrásnak (vagy konsolásnak) nevezett csokoládéfinomítást, illetve a lágy fondant csokoládét.
A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, legalább 35% összes kakaó-szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag.
A csokoládé körülbelül 300 ismert vegyületet tartalmaz, többek között serkentőszereket, például metil-xantinokat: koffeint és teobromint. Élettani szempontból fontos komponens a hisztamin, a szerotonin, a triptofán, a fenil-etil-amin, a tiramin és a magnézium.

Hazánkban a II. világháború után csak igen szerény választékban és minőségben készült csokoládé, azok is nagy állami gyárakban. A legismertebb a Szerencsi és a Budapesti Csokoládégyár volt.
A rendszerváltás után hazánkat is elárasztották a nagy, nyugati élelmiszireipari vállalatok, amelyek ontani kezdték a világmárkákat, az import révén pedig a világ minden részéről érkeznek különleges minőségi csokoládék. A képet tovább árnyalja, hogy az utóbbi évtizedben több tucat hazai kisüzem, u.n. csokoládé manufaktúra létesült, melyek többnyire kis családi vállalkozások és a kreativitás mellett a minőségre, az igényességre és az egészséges, természetes alapanyagok dominanciájára is ügyelnek.

Forrás: wikipédia