Szabadság-szobor (Budapest)

 

 

Budapest egyik jelképe a Gellért-hegyen

 

A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmafaágat tartó nőalak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer bukása és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásokat, mint például a szobor előterében álló (kezében PPS–41 géppisztolyt tartó) 4 méter magas szovjet katona szobrát is eltávolították. A katona szobrát 1956-ban már ledöntötték, de a forradalom bukása után azt a tettesekkel visszaállíttatták [forrás?], majd 1992-ben végleg a Memento Parkba került. A szobor talapzatán lévő feliratot is megváltoztatták, ezzel új értelmezést adva Budapest egyik leglátványosabb nevezetességének. A szabadságot szimbolizáló nőalak a felállítása után hamarosan a város egyik legfontosabb jelképévé vált.

 

Budapesti Szabadság-szobor

Világörökség

 

Ország

Magyarország

Kulturális helyszín

 

Szabadság-szobor

Pozíció Budapest térképén

é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 02′ 53″

 

Maga a szobor 14 méter magas, amely talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik[1] a 235 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros számos pontjáról.

 

Története

 

A bal oldali fáklyás mellékalak

 

A Szabadság-szobor főalakja

 

A jobb oldali sárkányölő mellékalak

 

Az emlékmű felállítása

A szovjet katona eltávolított szobra ma a Memento Parkban áll

 

 

A főalak

A Citadella sétány felől

Felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért. Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, de a rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam fizette.

 

Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű felállítását (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről).

 

A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét, a Horváth-kertről a Gellért-hegyre, a méretét pedig 8-10 méterről csaknem 35 méterre.

 

Az eredeti kompozíció

A fő nőalak előtt eredetileg egy hat méter magas, bronzból készült, zászlós, géppisztolyos szovjet katona állt, bal oldalán fáklyás, jobb oldalán sárkányölő bronz alakok, mögötte még egy, három méter magas katona kőből. Utóbbit az 1956-os forradalom folyamán ledöntötték és elpusztult, de később újra kifaragták. Az eredeti felirat szerint „a felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép” emelte az emlékművet, amelyet „Magyarország felszabadításának napja” második évfordulóján, 1947. április 4-én avattak fel. Az avatáson megjelent az alkotó, Kisfaludi Strobl Zsigmond, beszédet mondott Balogh István lelkész, államtitkár, Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Kővágó József polgármester és Vlagyimir Szviridov szovjet altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság alelnöke. Az emlékművön az elesett szovjet katonák neve is olvasható volt.

 

Az 1956-os forradalom során, október 28-29-e táján egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan a Szabadság-szobrot is, mint a szovjet diktatúra jelképét, le akarta dönteni. Elsőként a szovjet katona mellékalakját döntötték le egy hurok segítségével. Ezután hozzáláttak a nőalak ledöntésének előkészítéséhez. A Sztálin-szobornál bevált módszer szerint előbb a lábánál hegesztőpisztolyokkal meg akarták gyengíteni, ezért páran szerszámokért indultak a városba, a szobornál és a Duna-parton fokozatosan tömeg verődött össze. Ezalatt műegyetemisták elvitték a hírt a Műegyetemen tartózkodó forradalmi katonai egység vezetőjének. Marián István alezredes hangszórós dzsipen néhány katonát küldött a helyszínre, akiknek sikerült lebeszélniük a szobordöntésről az embereket, majd a tömeg szétoszlott.

 

A Szabadság-szobor 1990 után

A rendszerváltás után több párt- és civilszervezet kezdeményezte a szoborcsoport eltávolítását, ezért a szovjet katona szobra 1992-ben a Szoborparkba került, de vita bontakozott ki arról, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és a turisták szívesen látogattak.

 

A szoborcsoportot csak megfelelő átalakítással és új tartalommal történő „feltöltéssel”, átfogalmazással lehetett megmenteni. Helyén maradását részben egy, a kompromisszumot jelképező performance-nak, a St. Auby Tamás képzőművész kiötlötte, nagy vitát provokáló „Szabadság lelkének szobra projektnek” köszönhette: 1992 júniusában, a budapesti búcsú napján (a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén) az emlékművet ejtőernyőselyemmel letakarták, így néhány napra „szellemruhát” öltött, a kommunizmus kísértetét jelképezve.

 

Az akció után, 1993-ban fejeződött be az emlékmű átalakítása. A szoborcsoport talapzatáról a cirill betűs feliratokat levésték, eltávolították a Szovjet Vörös Hadsereg iránti hálát kifejező feliratot, a jelképeket, valamint a mellékalakok katonáit. A szobor fő alakjának eszmei átfogalmazására Nagy György, a Honvéd Vezérkar főtisztje tett javaslatot, melyet Budapest Főváros Önkormányzatának Városképvédelmi Bizottsága, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete jóváhagyott. A szobor új eszmei tartalma méltóan fejezi ki a magyar nemzet 1100 éves és más népek történelmi hőseinek megbecsülését és tiszteletét, amely szöveg a talapzaton ma is olvasható: „Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.”

 

A fiktív Horthy-legenda

Népszerű városi legenda, hogy a Szabadság-szobor eredetileg a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy István kormányzóhelyettes emlékművének készült. Az elterjedt legenda elhangzott például Szentjóby Tamás a „Szabadság lelkének szobra projektről” készült dokumentumfilmjében is, majd Jancsó Miklós és Hernádi Gyula Anyád! A szúnyogok című filmjében, amelynek végén a főszereplők, Pepe és Kapa a Gellért-hegyen arról kiabálnak, hogy „miféle szabadságszobor ez, ezt a kis Horthynak csinálták”.

 

A valóság az, hogy bár Kisfaludi Strobl valóban megbízást kapott ifjabb Horthy Budapestre szánt szobrának elkészítésére, ez a szobor azonban nem készült el, és tervei sem mutattak hasonlóságot a későbbi Szabadság-szoborral. A legendának a szobrász maga is tudatában volt, és tiltakozott ellene.

 

Bár a Horthy-emlékművel való párhuzam nem igaz, a fasizmust jelképező sárkányt megölő mellékalak kompozíciója azonos Kisfaludi Strobl 1928-ban Nyíregyházán felállított huszáremlékművével, amelyen a magyaros ruhájú férfialak a bolsevizmus sárkányával végez.

Forrás: Wikipédia