A Keleti-főcsatorna egy 98 km hosszú[1] csatorna Tiszalök (Tisza) és Bakonszeg (Berettyó) között. A Tiszántúl vízgazdálkodását segítő csatornarendszer fontos része, a csatornában szállított vizet többek között mezőgazdasági területek öntözésére, halgazdaságok fenntartására, lakossági és ipari igények kiszolgálására,[1] valamint a Körös-mente vízhiányának mérséklésére használják. Eredetileg hajózási funkciót is szántak neki, azonban a csatornán végül nem épült meg a hajózást kiszolgáló műtárgyak egy része.[1][2] A csatornát több mint két évszázaddal az első tervek felmerülése után, 1956-ban nyitották meg. Ma közvetlen gazdasági jelentősége mellett természetvédelmi szempontból is fontos, otthont ad a Tisza-vidék szennyezésre érzékeny halfajainak is.

Műszaki jellemzői

A csatorna 98 km hosszú, három bögére tagolódik. Szélessége kb. 25–30 m,^[4] mélysége 4,2 m, 3,3 m és 2,3 m, bögénkénti sorrendben. Maximális kezdeti vízáteresztő képessége 60 m³/s, ami Bakonszeghez érve kb. 15 m³/s-ra csökken.^[4] Vizét A tiszalöki vízlépcsőnek köszönhetően gravitációs úton nyeri a Tiszából.

A csatorna fölött 20, vasbeton vonókábeles híd ível át, ezek fesztávolsága 45 és 60 méter közötti.^[1] A főcsatorna alatt 10 bújtató a belvízi vízfolyásoknak, valamint 9 darab mellékcsatorna vízkivételi műtárgy készült el.^[1]

Földrajza

A csatorna Tiszalöknél indul, majd dél felé, a Hortobágy peremén halad Tiszavasvári, Hajdúnánás, Balmazújváros, Nagyhegyes, Balmazújváros érintésével Bakonszegig. Részben agyagos, részben homokos területeken halad át,^[5] melyeket nagyrészt szántóként vagy legelőként hasznosítanak.

A csatorna megépítését követően fasorokat és erdősávokat is telepítettek a csatorna partján, és ezzel az erdőben szegény alföldi területen mintegy 550 ha erdősítésére került sor.^[3]

Élővilága

Növényzetére jellemző teljes hosszon a padka növényszegélye, amelyben a nád dominál, de gyakori még a harmatkása (Glyceria maxima) és főleg az alsó szakaszon a különböző gyékény fajok (Typha angustifolia, T. latifolia, T. laxmanni). Különböző gyökerező- és lebegő hínárállományok élnek a padkán és kisebb részben a mederrézsün (Nuphar luteum, Sparganium erectum szubmerz hajtásai, Potamogeton nodosus, Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Spirodela polyrrhiza). A főcsatorna alsóbb szakaszain növekszik a hínárborítás.^[4]

Kiváló vízminőségének és a Tisza közelségének köszönhetően a halfajok száma igen magas, összesen 42 faj előfordulásáról van tudomásunk a Keleti- és Nyugati-főcsatornában. Teljes szakasza a dévér szinttájhoz tartozik, így domináns fajai is ezek jellemző fajai közül kerülnek ki, de kisebb számban előfordulnak reofil és stagnofil elemek is. Megtalálható itt reofil fajok közül a márna, a szilvaorrú keszeg, a paduc, a magyar bucó és a kősüllő, valamint a stagnofil lápi póc, széles kárász és réti csík.^[4]

Gazdasági jelentősége

A csatorna által szállított víz éves felhasználása:^[1]

• öntözés 8-20 millió köbméter
• halastavak 50-100 millió köbméter
• ipari 20-30 millió köbméter
• kommunális 3-4 millió köbméter
• ökológiai 15-20 millió köbméter
• vízátadás 250-300 millió köbméter

Ivóvízbázis

Fontos ivóvízbázis, a közvetlenül mellette fekvő települések mellett Debrecen ivóvízellátásához is hozzájárul.^[4]

Öntözés

A csatorna építésének legfontosabb célja az öntözés biztosítása volt. Az 1960-as évek közepétől épültek meg a nagyhegyesi, a hajdúszováti és hajdúnánási esőztető öntözőfürtök, amelyekkel körülbelül 6 ezer hektár terület öntözése vált lehetővé. Az 1976 és 1981 között a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer (HTVR) első ütemében megépített 7 km-es nyomóvezeték újabb területeken tette elérhetővé a csatorna vizét öntözési célra. A HTVR eredetileg 30 ezer hektár öntözését tette volna lehetővé, azonban a második és harmadik ütem pénz hiányában nem épült meg. A rendszer megépítésére azért volt szükség, mert a csatorna, mely a Hortobágy peremén halad, gravitációs úton nem tudja ellátni a magasabban fekvő Hajdúhátot öntözővízzel.^[3]

Belvíz elvezetés

A Keleti-főcsatorna a mellette elterülő földek belvízének elvezetésére is lehetőséget biztosít (különösen a Kösely és a Füjéri öblözet esetében),^[5] azonban az ivóvíz védelme érdekében ezt a lehetőséget csak korlátozottan használják ki.^[6]

Halgazdaságok és horgászat

A Keleti-főcsatorna mintegy 17 000 ha halastavat lát el vízzel,^[3] emellett jelentős számban vonz horgászokat is, köszönhetően halakban gazdag vizének.

Idegenforgalom, kikapcsolódás

A csatorna partját jó időben horgászok mellett kerékpárosok is szívesen felkeresik, emellett a Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer keretében kialakított, a csatorna vizével táplált Debrecen környéki tavak (Macsi-Balcsi, Látóképi-tó) kedvelt pihenőhelyek.

Forrás: Wikipédia