Heves megyében az első törökországi kereskedők, a görög, szerb, örmény és más nemzetiségű kalmárok, a magyarországi török hódoltság idején jelentek meg. Őket – tekintet nélkül nemzetiségükre – közös hitük alapján, a gyöngyösiek arnótoknak vagy görögöknek hívták. A gyöngyösi görögök 1740 óta kereskedő társulatban, az ún. „arnót kompániában” tömörültek. Szabad vallásgyakorlatuk biztosítva volt ugyan, de azzal a megkötéssel, hogy ha papot akarnak tartani, annak unitus (görög katolikus) papnak kell lennie. A gyöngyösiek ezt nem tartották be, hanem istentiszteleteiket saját szertartásuk szerint titokban végezték. Emiatt a városi tanács többször megrendszabályozta őket, sőt 1741-ben megyegyűlési intésben is részesültek. Miután ennek sem volt foganatja, ugyanabban az évben kiutasították őket Gyöngyösről, de hamarosan visszatérhettek. Lélekszámuk akkoriban mintegy 300 fő volt. A gyöngyösi ortodoxok sokáig hiába fáradoztak azon, hogy saját templomot építhessenek, a Városi Tanács nem engedélyezte azt. Kérelmük eljutott egészen a királyig, de egyelőre eredménytelenül, mivel a gyöngyösi Városi Tanács az udvarhoz olyan véleményezést terjesztett fel, hogy a görögöket ez a jog nem illeti meg, hiszen csak azzal a feltétellel kaptak letelepedési engedélyt, ha vallásuk szabad gyakorlásáról lemondanak. Később, 1784-ben újabb folyamodványt nyújtottak be, s a rákövetkező évben megkapták a szabad vallásgyakorlási jogukat, és engedélyt nyertek arra, hogy imaházat építsenek, de harang nélkül. Első imaházuk a mostani lakóház volt. Ezek után, 1806-ban megindult a gyűjtés templom építésére. A felépítendő templom két harangját már korábban beszerezték: 1792-ben, illetve 1793-ban (jelenleg mindkettő az atkári római katolikus templom tornyában van). Időközben a gyöngyösi görögök lélekszáma erősen megcsappant. Míg 1715 körül 200 görög bolt és sátor után fizettek adót, 1806-ben Gyöngyösön már csak 40 görög család élt. A templomépítés részleteit homály fedi, csak azt. tudjuk bizonyosan, hegy 1809. szeptember 14-én tették fel a torony csúcsára keresztet. A keresztavatási szertartást Rajta Mihály parochus végezte. Az ünnepségen megjelent a város vezetősége, valamint a helybeli római katolikus papság is. A korabeli feljegyzések megemlítik, hogy az ünnepi beszédet a parochus fia mondta el magyar nyelven. Az új templomban az első istentiszteletet csak 1811-ben tartották meg. Erre valószínűleg azért kellett várni, mert a templom berendezése nem készült el hamarabb. A vörös márványból készült oltárasztal is csak 1811-ben érkezett meg Olaszországból. Az abba bevésett görög nyelvű szöveg magyarul így hangzik: „Ezen szent templom Kasztória városából való Jappa Tamás és Theocharisz urak költségén épült, azok és szüleik örök emlékére. 1811. január 1.” Úgy látszik azonban, hegy a két templomalapító adományai nem fedezték az összes költséget, mert 1813-ban Horváth Demeter gyöngyösi görög kereskedő újabb 1000 forintot adományozott az építkezésre. Az egyre elnéptelenedő egyházközség papjairól (a XIX. század közepe táján már csak három család alkotta az egyházközséget) feljegyzések nem maradtak. Mindössze két papot ismerünk név szerint: Jeftics Simont, aki 1842-ben Gyuláról jött Gyöngyösre, és Kondy Jánost, aki 1864-ben volt az egyházközség lelkésze. A templomnak később csak gondozói voltak, akik szolgálataikért cserébe ingyenes lakást kaptak a lelkészlakban. 1908. július 14-én éjfél előtt Gyöngyösön tűz ütött ki. Az erős szél a Vachott Sándor utca déli oldala felé hajtotta a zsarátnokot, és csakhamar lángokban állt az ortodox templom is. Erről a Hevesmegyei Lapok 1908. évi 29. száma így ír: „Mint egy lánggúla állott a hatalmas épület, nyaldosva az oldalakról felcsapkodó lángnyelvek által. A haranglábak égése és a harangok lezuhanása megdöbbentő hatással volt, nemkülönben az is, mikor a torony omlott össze, rengeteg szikrát szórva az ég felé…” A templom belső berendezése azonban megmenekült a tűzvésztől. A templom helyreállítására országos gyűjtés indult, amely azonban – beleértve Gyöngyös város 200 koronás adományát is – mindössze 600 koronát hozott. Ebből az összegből pedig csak a legszükségesebb javításokat lehetett elvégeztetni. A templom valamikor körülkerülhető volt, ma azonban – házépítések folytán – keleti és nyugati oldalról házak közé szorult. Érdekességei közé tartozik, hogy csak északi bejárata van. Délről is látszanak ugyan nyomok, amelyekből arra lehet következtetni, hogy egykor ott is volt ajtó, de nyugati oldalról – szemben az oltárral – nincs ajtó, és nem is lehetett. A templom ugyanis két udvar között fekszik, s az összekötő átjáró a templom kórusa alatt vezet át az egyik udvarból a másikba. A folyosó oldalfalán semmiféle nyoma nincs valamilyen ajtónak, amely a templom belsejébe vezetett volna. A templom ikonosztázionja újabb keletű és az ikonok szórványosan voltak rajta felfüggesztve. Jelenleg a gyöngyösi Orthodox Múzeumban találhatók. A templom kincsei közül említésre méltó még két görög nyelvű evangéliumos könyv, melyek közül. az egyik zománcképekkel van díszítve, a másik pedig pergamenborítású. A templom régi szertartási ruhái a második világháború folyamán elvesztek, azonban a templomi edények és felszerelési tárgyak nagyjából megmaradtak. A sok évtizeden át kihaltnak tekintett egyházközség 1945 után újraéledt, és temploma újra megnyílt az akkor kb. 70 lelket számláló gyöngyösi ortodox közösség számára. Az 1970-es, 80-as évek stagnálása után (a templomnak nem volt állandó papja), 1999-ben egy újabb csendes újjáéledés vette kezdetét. 1999-től 2001-ig majd 2005-ben is jelentős külső és belső felújítási munkák folytak a templomban illetve a parochián. Az elmúlt évek során nyaranta az egyházközség többször is ifjúsági-, illetve gyermek hittantáboroknak adott otthont, így legutóbb 2005-ben, amikor Tarkó Mihály megbízott lelkész vezetésével egy kb. 10 fős, budapesti fiatalokból álló csoport töltött 1 hetet Gyöngyösön, ismerkedve a várossal és kirándulásokat téve annak környékére. A templom történetének kiemelkedő pillanata volt, amikor 2001. július 4-én Főpapi Szent Liturgiát tartottak benne, Pavel (Ponomarjov) bécsi és budapesti érsek, Dr. Danilo (Krstić) budai szerb ortodox püspök és Sofronie (Drincec) gyulai román ortodox püspök, illetve nagyszámú papság részvételével. A Magyar Orthodox Egyházmegye mind a mai napig gondoskodik a városban és környékén élő híveinek lelki gondozásáról. Az új állandó lelkész kinevezéséig havonta egyszer Szent Liturgiára kerül sor a gyöngyösi Szent Miklós magyar ortodox templomban. Cím: 3200 Gyöngyös, Vachott S. u. 12. Az egyházközséget ellátja: Magyar István protoierej Tel.: +36 30 210 78 64

FORRÁS WIKIÉDIA