Település:
Heves megye, Kisköre


Tájház


Épített érték, kulturális örökség

Kisköre település az Alföldön fekszik a Tisza folyó mellett. Az emberek a múltban halászattal, a XIX.- XX. Században főleg földműveléssel foglalkoztak. Egy földműves család házának berendezését, életmódját mutatja be a Tájház.

Látogatható: május 1-től szeptember 30-ig, hétfő kivételével minden nap.

Kisköre, Béke út 5.

Telefon: 06 36/358-023

Nyitva tartás:
Hétfő: ZÁRVA
Kedd: 14-19
Szerda - Vasárnap: 10-12 , 14-19

A XX. század közepén az addig jellemző építkezésmód, házberendezés megváltozott. Nem volt többé szükség rokkára, mángorlóra, kemencére, vagy éppen dikóra. Ezeket kidobták, elégették. Egy-egy darab még azért maradt a padlásokon. Az 1970-es évek végén egy fiatal tanítónő elhatározta, hogy diákjaival összegyűjti a szülőfalujában még fellelhető XIX. század végi tárgyakat. 10 éves gyűjtőmunka eredményeként a nyolcvanas években berendeztek egy 1856-ban épült házat.

 

A múzeum létrehozása

A társadalmi változás életmódváltozást vont maga után. A XX. század közepén az addig jellemző építkezésmód, házberendezés kezdett megváltozni. Nem volt szükség rokkára, mángorlóra, kemencére, dikóra. Ezeket kidobták, elégették az emberek. Szerencsére nem mindenki tett így, egy-egy darab még maradt a padlásokon. Így a hetvenes évek végén ezeket még össze tudta gyűjteni egy fiatal tanítónő Honvisákné Illés Mária és egy helyi földműves Sípos József diákok segítségével. Tíz évi gyűjtőmunka után, a nyolcvanas években Járdán József tanácselnök támogatásával megvették és visszaállították régi állapotába  a házat. A ház Nagy Lajos módos gazda tulajdona volt. A helyreállításában sok helyi lakos vett részt a gyűjtőkön kívül önzetlenül.

A ház fala vályogból készült, teteje náddal fedett. A parasztember mindig praktikusan gondolkodott, ezért olyan anyagokat használt fel, melyek a környezetében megtalálhatók voltak. A vályogkészítéshez volt sárgaföld, búzatörek, a vízpartokon pedig nád termett bőven. A kerítést is víziakácból fonták vagy deszkából állították. Az udvarra építettek fészert, istállót, tyúkólat, kerekes vagy gémeskutat.

A házaknak három helyisége volt. Az utcára nézett a lakószoba. Itt étkeztek a középen lévő asztalnál. Esténként beszélgettek a lócán, székeken, sámlin, kemencepadkán ülve. Alvásra szolgált két vetett ágy és egy dikó. A kényelmes alvást szolgálta az ágyakba tömött szalma, melyet szalmaruhával fedtek be, és a puha pehelydunna. A szobát kemence fűtötte.

A „kemence szája” a konyhába nyílt. Innen fűtötték fel kukoricacsutkával, szőlővenyigével, kukoricaszárral. A kemencében sütötték a kenyeret, kalácsot is. A kemence és a fal közötti kellemes, meleg hely a sut, ahol gyakran játszottak vagy aludtak a gyerekek.

Az oldalfalon állt a kaszli, melyben ruhákat tároltak. A középső helyiség a konyha. A beépített tűzhelyen főzött a háziasszony. Mellette szintén beépített füstölő, főzőhely van.

Minden évben hízót vágott a család. Ennek húsát, szalonnáját itt füstölték meg, majd felvitték a padlásra.

A konyhában fontos szerepe volt a stelázsinak, melyen a konyhai eszközöket tartották. A házban mindig volt 1-2 vödör víz, melyet a vizeslócán tároltak.

A konyhából nyílt a kamra. Ott tárolták a gabonát, lisztet, féltett eszközöket. A múzeum ezt a berendezést ilyen formában nem mutatja be. Az összegyűjtött eszközök, szerszámok, edények, textilek kaptak itt helyet, melyek a parasztember életének pontosabb megismerését szolgálják.

A bemutatóterem közepén áll egy szövőszék. Ez az eszköz fontos szerepet töltött be az asszonyok életében, ugyanúgy, mint a rokka. A rokkán fonták meg az általuk termesztett kendert, lent. A fonálból pedig a szövőszéken vásznat szőttek. Nagyon egyszerű merkolással (keresztszemes hímzés), pilkázással (szövésminta) díszítették.

 

Forrás: https://kiskore.hu

 

 

 

 

 

HelyiVilága Magazin ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »

 

Helyi szolgáltatók

További helyi szolgáltatók »