HÁROM TŐR, HÁROM RÓZSA – A KÖNNYEZŐ PÁSZTÓI SZOBROK NYOMÁBAN

Fáy Zoltán

Néhány héttel ezelőtt, 2017. június 24-én a pásztói temetőben álló Szentlélek-kápolna sekrestyése, Piroska megdöbbenve vette észre, hogy az ódon egyház egyik Szűz Mária-szobrának nedves a szeme. Először a kezében rózsákat tartó Madonna szobra sírt, majd néhány nap múlva a Segítő Mária-szobor is.

 

A történelmi Magyarország területén nem példa nélküli a könnyező Mária-szobor, Mária-kép. Közülük leghíresebb a máriapócsi kegykép. Bizonyára azért, mert históriája a magyar történelem metaforája is. Az eredeti csodás képet a máriapócsi bíró, Csigri László hálából rendelte meg Papp Istvánnál. Fogadalmat tett: ha kiszabadul a török rabságból, képet festet a Szűzanya tiszteletére. Mindez semmi feltűnést nem keltett, hiszen sok fogadalmi kép készült ekkoriban. A máriapócsi azonban 1696. november 4-én a kicsiny helyi fatemplomban szentmise alatt könnyezni kezdett. Az Istenszülő-ikon tizennyolc napon keresztül szakadatlanul ontotta könnyeit, majd kisebb megszakításokkal decemberig tartott a csodás jelenség. A XVII. század végén sokkal nagyobb feltűnést keltett egy háromhetes Mária-könnyezés, mint a napjainkban történő, most már egy hónapnál is tovább tartó pásztói eset.

 

Hatalmas tömegek indultak Máriapócsra, s a különleges kincs felkeltette I. Lipót császár érdeklődését is. A kegyképet 1697. március elsején Bécsbe vitette. De ez az eredeti, amely ma a Ste­phansdomban látható, soha többé nem könnyezett. Viszont másolata, amelyet 1707-ben szállítottak Máriapócsra, 1715. augusztus 1-jén ismét könnyezni kezdett. Majd 1905-ben újból.

 

A természetfölötti jelenség megfejtésével sokan próbálkoztak. Nemcsak a lehetséges fizikai okot kutatták, hiszen azt nem találták meg, hanem inkább, hogy milyen üzenete lehet a Szűzanyának. Miért hullatta könnyeit a török hódoltság végén, a Rákóczi-szabadságharc leverése után. Nagy járványok, természeti csapások közepette, előtte és utána. Aznap, amikor a kegyképet 1697. szeptember 11-én véglegesen elhelyezték a bécsi Szent István vértanúról nevezett dómban, Savo­yai Jenő döntő vereséget mért a törökökre Zentánál. De lehet-e közvetlen összefüggést keresni a természetfölötti és az evilági események között?

 

Akár lehet, akár nem, az emberi természet már csak ilyen: okokat, összefüggéseket kutat. 1696-ban éppúgy, mint 2017-ben. A két könnyező pásztói Mária-szobor híre, ha nem is szélsebesen, de terjedni kezdett. A sekrestyési teendőket ellátó Tariné Piroska a szombat esti misére csinosította épp a templomot, kicserélte az oltárterítőt, gyertyát faragott, előkészített mindent, amikor észrevette a Madonna arcán a nedvességet.

 

Mobiltelefonjával azonnal lefényképezte a szobrot, és sírással küszködve szaladt a plébánoshoz. Zahar Béla maga is nagy Szűz Mária-tisztelő, a képet látva azonnal felsietett a plébániától néhány száz méterre, dombon álló temetőkápolnába. Megtekintette a szobrot, majd jelezte a váci püspökségnek a különleges eseményt. Hivatalos vizsgálat nem indult. Állásfoglalást kértek a plébánostól, aki azonban úgy véli: ott a két szobor, nézze meg, aki akarja, és döntsön maga.

 

A váci egyházmegye közleményt adott ki a könnyezéssel kapcsolatban. „Minden ilyen csodálatos tünemény ráirányítja a figyelmet – hívőkét és nem hívőkét is – az életünk titkaira – áll a közleményben. – Maga a csoda fogalma is elgondolkodtató. Amit nem tudunk megmagyarázni értelemmel, amiről nincs kísérleti bizonyosságunk, azt csodának nevezzük. Ugyanakkor ezeket a tapasztalatokat az isteni, a természetfeletti világ megnyilatkozásainak tartjuk. Sajnos a legnagyobb csodákat nem vesszük észre, mert megszoktuk. […] Nem az a kérdés, hogy könnyek vannak-e a szobor arcán, hanem az, hogy miként válaszolunk az Úristen minden pillanatban megnyilvánuló szeretetére.”

 

Mivel Piroska felvételei hamar fölkerültek a világhálóra, sokan indultak el Pásztóra. A Szentlélek-kápolnához hömpölygő tömegekről beszélni erős túlzás lenne. Hétköznap rendszerint csak néhány ember imádkozik a kápolna belső rácsa előtt. Rózsafüzért mondanak, letérdelnek, próbálják a félhomályos kápolna két szobrának arcán meglátni a nedvességet. Amikor a templomba lépek, épp egy harmincas fiatalember térdel a rács előtt. Hallja, hogy beléptem, még néhány percig térdelve marad, majd gyorsan keresztet vet, köszön és elsiet. Hétvégéken azonban sokkal többen szeretnék látni, mi történt. A sekrestyés asszony elmondása szerinti, bár megkértek mindenkit, ne érintse a szobrot, nagyon sokan igyekeznek kendővel felitatni a könnyeket. Ennek ellenére a szobor szeme újra és újra benedvesedik. Piroska már határon túlról jövő zarándokokkal is találkozott.

 

A pásztói Szentlélek-kápolna a XV. században épült, keletelt épület. A Rákóczi-szabadságharc idején Horváth István kuruc kapitány építtette újjá, de még ez után is többször átalakították. Mai formája barokk, azonban számtalan gótikus elem figyelhető meg rajta. Berendezési tárgyai, oltárképe viszont jóval későbbiek. Néhány évvel ezelőtt erősen leromlott állapotba került, ám 2014-re jelentős állami támogatással felújították.

 

A könnyezést felfedező Piroska gyerekkora óta jár misére a kápolnába. Februártól látja el a sekrestyési teendőket. Leggyakrabban talán ő találkozik a könnyezés hírére Pásztóra érkezőkkel. Sok ideutazó megrendül és fél a csodálatos jelenség láttán. Háborútól tartanak, közelgő veszedelemtől, járványtól – mondja. Piroskának azonban semmi rossz érzése nincs a könnyezéssel kapcsolatban. Sőt úgy véli, valóban nem is a csoda számít, hanem hogy szakadatlanul érkeznek a csoportok. Hiszen az emberek összefognak, imádkoznak, énekelnek. Mi másért könnyezne a Szűzanya, ha nem az imaélet elmélyítéséért?

 

A pásztóiakhoz azonban teljes mértékig nem jutott el a különleges esemény híre. A temetővel szembeni építkezésen dolgozó munkások még nem hallottak a közeli szobrok könnyezéséről. A kápolna előtti Fő utcán elsiető fejhallgatós tizenéves se tud semmiről, amikor a kedvemért hajlandó lehalkítani a fülébe bömbölő Despacitót. Mint ahogyan az a három, felnyírt hajú pásztói huszonéves suhanc sem, akik a plébániatemplom mellett meglehetősen hangos és trágár szóváltás közepette vonulnak el a nyári kánikulában. – Ki is vannak akadva a zarándokok – mondja Piroska. Idejönnek sok száz kilométerről, megkérdezik a helyieket, hol találják a könnyező szobrokat, és alig van, aki válaszolni tudna.

 

De könnyeznek-e még egyáltalán? Zahar Béla plébános úgy véli, a Rosa mystica – Titkos értelmű rózsa – szobornál látni lehet a nedvességet. Ez áll közelebb a bejárathoz, a Segítő Szűzanya szobra van hátrébb. Mindkét szobrot a templom jobb oldalánál, tehát a déli falnál helyezték el.

 

 

A pásztói Szentlélek-kápolna Mária-szobra. Sok ideutazó megrendül

 

A Titkos értelmű rózsa szobortípus a loretói litánia egyik Mária-megszólításáról vette a nevét, de a minta nem közvetlenül származik az Ancona közelében lévő XIII. századi búcsújáró helyről. A Rosa mystica legendája szerint Szűz Mária a II. világháború után, 1947. június 13-án jelent meg a Garda-tó melletti Montichiariban Pierina Gilli olasz ápolónőnek. A jelenés mellén három tőr volt látható, majd ezek helyén három rózsa. Az emlékezet által megőrzött sok-sok Mária-csoda közül ez a XX. századi – talán egyedülálló módon – a papi bűnökre utal: a hivatásukat elhagyó, a halálos bűnben élő és a Júdás árulását követő papokéra. Ez a három tőr jelentése. A három rózsa pedig a jóvátételt szimbolizálja: a piros rózsa az imát jelképezi, a fehér az engesztelést, az aranyszínű a vezeklést. A modern Mária-szobortípus egyre több hazai templomban látható. Ez pedig egyértelmű jele annak, hogy a mind több feladatot ellátni kényszerülő, sokszorosan túlterhelt hazai katolikus papság rendkívül szolidáris, imádkozik, engesztel és vezekel a megtévedt paptársakért.

 

A pásztói plébános a Segítő Szűz szobránál megérintette a könnyeket, nedvesnek érezte. Lecsöppenő könnyet nem tudott se megérinteni, se fölfogni. A szobron lévő könnyek átlátszóak, ami azért lehet fontos, mert sok helyen vérrel, másutt olajjal könnyeznek a Szűz Mária-szobrok, -képek. Zahar Béla, amikor Szentkút környékén, Nagybátonyban szolgált, három helyre is vitetett a pásztóihoz hasonló Rosa mystica kegyszobrot, és ami ennél fontosabb: igyekezett elmélyíteni a helyi közösség Mária-tiszteletét.

 

Ami egyébként a térségben tradicionálisan is figyelemre méltó. Ez a környék az ország más vidékeihez képest meglehetősen gazdag a csodás eseményekben, különleges helyekben. Pásztótól alig tizenöt kilométerre van Mátraverebély-Szentkút, a nemzeti kegyhely. Ez a búcsújáró hely évszázadok óta fontos lelki központja a Kárpát-medencének. Legendája Szent László csatájához kapcsolódik, melyet a környéken vívott a moldvai kunokkal. A kegyhely históriája sok tekintetben jócskán túl van a történeti ellenőrizhetőség határain. A hagyomány szerint egy XI–XII. században élt pásztor néma gyermekének meggyógyulása volt az első csodás esemény a környéken. A szentkúti ferencesek háztörténete a néma kisfiú nyelvének megeredését rendkívül tapintatosan megfogalmazva jámbor hagyománynak minősítette, azonban az összes természettudományos módon nem megindokolható esemény, gyógyulás, szabadulás kivizsgálása aligha volna lehetséges. Hálatáblák sokasága jelzi, hogy sokan tapasztaltak meg itt természetfölötti eseményeket. A magyar történelem zivataros évszázadai alatt időnként elnéptelenedett a kegyhely, máskor remeték viselték gondját, de a XVII–XVIII. század óta mindig fontos célpontja volt a lelki megújulásra vágyó embereknek.

 

Szentkút mellett azonban légvonalban alig tíz kilométerre ott van Fallóskút is. Mátraszentimre külterülete 1947 óta vonzza a zarándokokat, amikor is a hasznosi Sánta Lászlóné Csépa Klárának megjelent a Szűzanya, és egy forrást vagy inkább pocsolyát mutatott meg neki. Azóta főként palóc és jász zarándokok keresik fel a búcsújáró helyet. 1991-ben engesztelő kápolna is épült. Sokak szerint az egyházilag még el nem ismert zarándokhely népszerűségét jelentősen növelte, hogy a rendszerváltás után családját hátrahagyva ide költözött Szél Sándor (Paszkál). Állítólag Szűz Mária égi hangját hallotta, ezért lett Fallóskút remetéje. Életútja meglehetősen kalandos, hiteles története talán kideríthető, talán nem. Egyesek szerint a remetének valamiféleképpen köze volt a Nyugati pályaudvar 1962-es nagy balesetéhez, amikor egy gőzmozdony irányítási hiba miatt hatalmas kárt okozott, tolatva áttörte a pályaudvar falát. Sokan meghaltak, megnyomorodtak, elmegyógyintézetbe kerültek. Van, aki úgy véli, a remete emiatt vezekelt élete végéig. Az azonban nemigen valószínű, hogy Szűz Mária családja elhagyására biztatta volna Szél Sándort. 2011-es haláláig ízes palóc tájszólásban mesélte a zarándokoknak a kegyhely történetét, ápolta a kápolnát.

 

De vajon lesz-e a zarándokutak reneszánsza mellett is annyi érdeklődés, hogy három egymás közelében lévő búcsújáró hely meg tudjon maradni? Nem aprózza-e el a lehetőségeket, ha a hívek a sok száz éve megszokott szentkúti búcsújáró hely közelében két új célpontot is választhatnak? Vagy mindez csak evilági okoskodás, mert a Szentlélek ott fúj, ahol akar, Szűz Mária pedig ott könnyezik, ahol neki tetszik.

Forrás: magyaridok.hu