A média -mint korlátlan és felsőbbrendű hatalmi ág és erő-, kivonta magát minden felelősség és ellenőrzés alól. Ő "csak" tájékoztat!
Hogy miről, mit és hogyan, abba nincs jogi és erkölcsi beleszólása senkinek, a szabadon malterozó (falazó) kőműveseken kívül.
A nézettségi mutatóknak, a klikkeléseknek, a kattintásoknak, a lájkoknak komoly üzleti értéke van.
A "rémhíradók" korában már csak a negatív hír: A HÍR! Ebben a globális disznóólban ez lett a termékeny tápanyag, a moslék.

És valljuk be őszintén: -Tudat alatt és felett imádunk félni, rettegni, besz@rni.

Imádjuk a horrort, a kibelezést, a patakokban folyó vér szörnyű látványát. Kéjesen ízlelgetjük magunkban:
-Hej, ha én is tömeggyilkos lehetnék!
- Ez a végtelenített borzalom sugárzik, folyik, ömlik, csöpög a nap minden órájában és percében.
Telefon, rádió, tévé, színház, mozi már csak aberrált és beteg devianciát sugároz.
A digitális korszak rémísztően gonosz vírusos hatása
már mindenhol és mindenkiben fellelhető.

erre jó kis szösszenetete találtam , itt megosztom mielőtt tovább megyek

Emberek, nem gondolkodtok?

A média által rohamszerűen elterjesztett aggasztó hírek miatt emberek ezrei lepték meg a hipermarketeket,
hogy bebiztosítsák a szükséges ennivalót az esetleges koronavírus járvány kitörése esetén.

Néhány napra rá már megjelentek az első áldozatok. Ők a Tescoban élő egerek, akik évekig tartó korlátlan
és eszeveszett táplálkozás után egyik reggel azon vették észre magukat, hogy nincs semmi amit a szájukba tegyenek.

A Tesco dolgozói könnyes szemmel mondták el, hogy a hipermarketben élő egerek már néhány napja
folyamatosan gyengülnek és a kihalás szélén állnak.
“Fennáll annak a veszélye, hogy a veszélyeztetett fajok közé fogják sorolni őket, ha a polcokat nem sikerül
minél hamarabb újra feltölteni” – nyilatkozta Kukor IcaA Tesco vezetősége úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a
problémát és bízik abban, hogy az egerek maguk között megoldják a problémát, mint ahogyan az előző években is tették.


Hát ennyi...

na jó még egyet de tényleg csak egy :D 

Sorban állok a pénztárnál, előttem egy mami kb. 40 kiló cukorral és legalább 60 kiló liszttel a szalagon várja,
hogy sorra kerüljön. Büszkén néz körbe, ő már betárazott. Hátra szól nekem:
- Fiatalember, ha fizettem, segít betenni a
bevásárlókocsibba a csomagokat.
Volt a hangjában valami parancsoló, nem kérés volt, kijelentés, de természetesen igent mondtam rá.
Mami következik, fizet, én kettőt köhögtem, erre mami rám néz, de olyan tekintettel, hogy ha szemmel lehetne ölni,
minden bizonnyal ott rogyok össze holtan. A pénztáros hölgy figyelmét nem kerüli el az epizód, rám pillant.
Az ő tekintetéből kitűnik a sokadik óra minden megpróbáltatás, cinkosan, kis mosollyal rákacsintok, parírzsepit fogva
jobb kezemet a szám elé tartva ismét köhintek kettőt, majd két apró lépést teszek előre.
Valószínűleg toló mágnes van bennem, mert mami egy fürge ugrással távolodik tőlem.
A pénztáros szeme könnybe lábad, látom, hogy kezdi nehezen tartani magát.
Én elfúló hangon, arcomon a halálos kór tudtával, szinte suttogva mondom magam elé:
- Hát, sajnos ez van.
A pénztáros hölgy feje lehajtva, válla reszket.
Mondom a maminak, hogy akkor pakolnám a cuccait, ő viszont hevesen tiltakozik és profi árufeltöltőket megszégyenítő
gyorsasággal rámolja be a túlélő készletet a bevásárlókocsiba. Eddigre a sorban mögöttem állóknak is leesett a sztori,
egy fiatal anyuka a gyerek kezét elengedve, a röhögéstől nyüszítve fúrta párja vállába a fejét.
Mami viharos pakolás után, a bevásárlókocsiból kiiktatva a kipörgésgátlót, állóról százra két másodperc
alatt gyorsítva eliramodott a kijárat felé. Közben gyilkos tekinteteket lövelt vissza, felém és esküszöm, mozgott a szája.
Gondolom, több száz éves, boszorkány őseitől örökölt átkokat zúdította rám mormolva.

Szóval, elátkoztattam, megbélyegeztettem, a Gyehenna legforróbb bugyrában fogok kerülni.

Csak azt nem tudom, hogy mi történik majd akkor, ha ne adja a Sors, de tényleg komolyra fordul a dolog.

Tényleg hülyék az emberek????

A stressz, az ideg, a szeretethiány, a monoton mosolytalanság csak a felszín.
Alatta már ott tobzódnak ugrásra készen a felheccelt gyilkos indulatok. Menj ki az utcákra!
Mindenhol dudálás, kiabálás, lökdösődés, köpködés és verekedés. Nézz bele a számítógépedbe!
Mindenhol anyázás, orbánozás, fletózás, komcsizás, libsizés, nácizás.
A lebutított kommentelők arctalan állatkertjéről már ne is beszéljünk.
A paravánok mögé elbújt, rettentően bátor neandervölgyi véleményvezérek láthatatlan maszkjából azonnal kiugrik a kőbalta.
Sunyi butaságukkal és félelmükkel szövik és nyálazzák tele a világhálót.

Bár ez sajnos világjelenség, de Magyarország a megosztottságban és az öngyűlöletben magasan fent van a dobogó tetején.
Verjük a lécet. Be kellene látnunk, hogy mentálisan nagyon beteg, sok tekintetben kiégett, hitetlen és boldogtalan ország vagyunk.

Amikor valaki a személyes, belső lelki boldogságát külső, anyagi eszközökben és tárgyakban keresi.
Amikor valaki görcsösen földi erőkben és nem az égi Atyában, a szellem erejében és fensőbb akaratba kapaszkodik, nos,
ott bizony kódolva van az örök áldozati szerep. Hatalomban és luxusban legalább akkora boldogtalanság vergődni,
mint kiszolgáltatottságban és nyomorban.

Erre most jön ez a Korona, most jön ez a Vírus. Nyilván évtizedek múlva -egy szürke szeptember 11.-i napon-,
utólag tudjuk majd meg, hogy tudatosan előkészítve, az emberiség fogyasztóládájába kerültünk. Hadd hulljon a férgese!
Hiszen minden hullámzásban van, minden ciklikus, minden ok és okozat. Minden mindennel összefügg! A fegyveres háború,
majd az újjáépítés bomba üzlet. A banki válság előtt szét kell teríteni a hiteleket, hogy a becsapott adósok később majd ismét
egekbe repítsék a tőzsdét. A pánik vírusosan terjed, egekbe emeli a médiát, a kereskedelmet és a gyógyszeripart.
A haszontalanság termeli a legnagyobb hasznot!

A politika is örül, hiszen külső eszközök révén ugyan, de megfélemlít, katonás karanténba zár, felügyel.
Az állampolgár csendben magára marad, önkéntes belső illegalitásba vonul. Nem gondolkodik, nem lázad, nem követel.
Egyszerűen csak kong és beszarik! Fojtogatóan fokozódik a Kín-ah! Aztán lassan felszámolódik minden közösségi tér.
Nem lesz kocsma, színház, mozi, koncert, konferencia. Kiürülnek az utcák, bezár az Országház, nem lesz tüntetés és randalírozás,
nem lesz kormánybuktatás és választás. Eljön végre az ideális állapot:

 Február 26 kifosztott boltok 

-Mindenki kussol!

Na, itt a vége! Összekapom magam és rohanok a Tescóba!

Molnár Tamás