A Tóth Ilonka Emlékház  az 1956-os forradalom és szabadságharc után mártírhalált halt fiatal orvostanhallgató szülőházában kerül kialakításra. A forradalom 60. emlékéve alkalmából ünnepélyes keretek között nyitja meg kapuit 2016 októberében. Az Emlékház rendeltetése nemcsak emléket állítani a mártír Tóth Ilonának, hanem az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai után okulásul szolgálni a következő generációnak. 

A ma Budapesthez tartozó Cinkota később Árpádföldként ismert részén született. 1951-ben érettségizett a Teleki Blanka Általános Leánygimnáziumban, ahol ő volt a DISZ-titkár. Felvették az orvostudományi egyetemre. A forradalom előtt a Szövetség utcai kórházbanvolt belgyógyászati gyakorlaton. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen. Október 25-én jelentkezett ápolónőnek a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki, így átküldték a Péterfy utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11-e után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. November 20-án társaival együtt letartóztatták, majd szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1957. június 28-án felakasztották. A vád állítása, miszerint 1956. november 18-ánGyöngyösi Miklós és Gönczi Ferenc segítségével, mint a Domokos utcai, szükségkórházzá átalakított részleg vezetője orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szívszúrással) megölte Kollár Istvánrakodómunkást,mert az Államvédelmi Hatóság tagjának vélték, a rendszerváltás után egy időre politikai felhangokat sem nélkülöző viták kereszttüzébe került. Az üggyel foglalkozó történészek és kutatók egy része azon a véleményen van, hogy Tóth Ilonát koncepciós perben ítélték el, mert nem követett el (vagy nem ő követte el a) gyilkosságot, bár az akkori események pontos menetét utólag lehetetlen teljes biztonsággal rekonstruálni.Tóth Ilona és társai perükben azt vallották, hogy elkövették a gyilkosságot, sőt részletesen (bár nem teljesen egybehangzóan) elő is adták, miképp történt. A beismerő vallomásokat azonban a történészek többsége szerint kényszer hatására, és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették. Ellentétes állásponton van Eörsi László, aki szerint Tóth Ilona vallomása őszinte volt, és ha voltak is enyhítő körülmények, ténylegesen részt vett az emberölésben. 

Tóth Ilonka életnagyságú mellszobra –Domonkos Béla alkotása – a budapesti Nagyvárad téren áll, a SOTE elméleti tömbjének bejáratánál, 2001 óta.2002-ben a szülőföldjén, a XVI. kerületben posztumusz díszpolgárrá választották. Dunakeszin és Diósdon utcát, Miskolcon 2006-ban orvosszállót neveztek el róla.Budapest XVI. kerületében 2008. június 27-én, az Állás utca–Zöldséges utca kereszteződésében a saroktelek, ahol a SOTE előtti mellszobrának másik példánya áll, a Tóth Ilonka tér nevet kapta.

2005-ben dr. Körmendy Béla akadémikus és felesége létrehozta a Tóth Ilona Alapítványt, azzal a céllal, hogy minden évben Tóth Ilona-díjban részesüljön a Kárpát-medence egy megfelelő nemzettudattal rendelkező, kiváló szakmai és tanulmányi eredményeket elérő orvostanhallgatója. Az emlékdíj plakettjét Győrfi Lajos szobrászművész tervezte. Kihallgatásáról és kivégzéséről Döbrentei Kornél Szoboravatás címmel költeményt írt. 2016-ban a varsói Teatr Polski és a budapesti Nemzeti Színház műsorára tűzte Szilágyi AndorTóth Ilonka című színdarabját. Ugyanebben az évben a XVI. kerületi önkormányzat 125 millió forintos ráfordítással emlékházzá alakította Tóth Ilona szülőházát.