Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus

egyetemi campus Sárospatakon

 

Az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusa a Sárospataki Református Kollégiumból, az ország egyik legpatinásabb oktatási intézményéből vált önálló tanítóképzővé 1857-ben. A pataki iskola neves oktatói közül kiemelkedik Comenius, aki 1650 és 1654 között működött Sárospatakon, ezért viseli az egykori „Pataki Képző” az ő nevét a mai napig. Az eltelt időben a tanítóképzés különböző szinteken (közép-, felsőfok) és különböző irányítás (egyházi, állami) alatt folyt önálló intézményként.  2000-ben integrálódott a Miskolci Egyetemmel, annak Comenius Tanítóképző Főiskolai Karaként működött, 2013-ban pedig az egri Eszterházy Károly Főiskola egyik kara lett. 2016. július 1-től Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus néven működik.

 

Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus (

Sárospataki Tanítóképző Intézet

Sárospataki Comenius Főiskola

Miskolci Egyetem Sárospataki Comenius Főiskolai Kara

Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kar

Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus

)

 

Alapítva

1531

Hely

Magyarország, Sárospatak

 

Miskolci Egyetem Comenius Főiskolai Kara, Eszterházy Károly Főiskola Comenius Kar, Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus

Típus

Campus

 

Cím

3950 Sárospatak, Eötvös u. 7.

 

Története

Alapítása

A hagyomány szerint Sárospatakon 1531-ben Perényi Péter alapított iskolát, amely kezdetben alsófokú, úgynevezett triviális iskolaként működött. Az 1840-es évek elején a Tiszáninneni Református Egyházkerület több gyülekezete erőteljesen sürgette az eredményesebb speciális tanítóképzés megindítását, tanítóképző indítását. Ennek megfelelően 1857-ben Árvay József irányítása alatt megnyílt Sárospatakon az önálló református tanítóképző. A népiskolai közoktatás tárgyában hozott 1868. évi XXXVIII. törvénycikk végrehajtása jelentős változást hozott a pataki tanítóképző életében. A kultuszkormányzat hazánknak ezen a vidékén is akart létesíteni állami tanítóképzőt. Az egyházkerület ennek megvalósításához azzal járult hozzá, hogy a már jól működő képzőjét 1869-ben a következő feltételekkel átadta az államnak: az állam a képzőt mindhárom osztályban még 1869-ben megnyitja; a pataki tanítóképzőben a tanítás nyelve mindig magyar legyen; ha az állam a képzőt Sárospatakon megszüntetné, vagy megszűnne annak magyar nyelvű és felekezet nélküli jellege, az egyházkerület a tulajdonjogot visszaválthatja, s felekezeti képzőt állíthat.

 

Az állami képző

1870-ben a fentieknek megfelelően megszűnt a református tanítóképző felekezeti jellege, és állami tanítóképzőként működött tovább. Míg az oktatás 1870 előtt két évfolyamos volt, 1870-től három évfolyamossá vált. 1882-ben újabb reformot élt át a sárospataki képző. A középfokú tanítóképzés négyévessé vált, és legalább egyéves népiskolai gyakorló tanítás után lehetett letenni a képesítő vizsgát. Az intézet működése a jelenlegi épület ószárnyában indult. A tanítóképzés fejlődésével és a tanulók létszámának növekedése miatt azonban szükségessé vált az épület bővítése, illetve a tanulók elhelyezésére internátus építése.

 

Az új épület

1913 őszén új épületet adtak át az oktatás számára, amely Kismarty-Lechner Jenő és Varga László műépítészek terve alapján, felső-magyarországi reneszánsz stílusban épült. Azóta ebben az épületben folyik a pataki tanítóképzés.

 

Trianon után

1920-ban a tanítóképző intézetek képzési idejét hat évre emelték, és új tantervet vezettek be. A tervek megvalósítását azonban a trianoni békediktátum meghiúsította. A trianoni döntés a pataki főiskolát is súlyosan érintette. Az ország peremvidékére került, és vonzáskörzetének jelentős részét elveszítette. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a jelentkező tanulók létszáma csökkent, aminek következtében a jogakadémia 1923-ban megszüntette működését. 1923-ban a kormányzat az állami tanítóképző intézeti képzés időtartamát öt évben állapította meg, s ekkor kezdődött el az új tanterv szerinti oktatás is. Időközben a református egyházi körökben felmerült a sárospataki tanítóképző újbóli egyházi vezetés alá helyezésének gondolata.

 

Újra egyházi képzés

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium – elismerve a történelmi egyház nemzeti művelődési szerepét, szolgálatát, – igyekezett kárpótolni a Tiszáninneni Református Egyházkerületet a jogakadémia elvesztéséért, s ezért a korábban ötven éven át állami tanítóképzőként működő intézményt 1929. június 30-án visszaadta a református egyháznak. Ekkortól öt évfolyamon, továbbra is az 1923-as állami tanterv szerint tanítottak, a református egyházi jelleg erőteljes hangsúlyozásával. 1941 szeptemberétől a képzésben újabb szervezeti változtatás történt az 1938-ban meghirdetett tanítóképzőkre vonatkozó reformprogramnak megfelelően. Eszerint az I–III. osztályokban az új líceumi, a IV–V. osztályokban pedig a korábbi tanítóképzős tanterv szerint kellett tanítani. Miután 1945-ben a korábbi elemi népiskolák átalakultak nyolc osztályos általános iskolává, megtörtént a tanítóképzők részleges funkcióváltása: ezután az általános iskola négy alsó tagozatos osztálya számára képzett pedagógusokat. 1948-ban minisztériumi rendelkezésre négy évfolyamossá szervezték át a képzést, melynek végén érettségi vizsgát kellett tenni. Ezt követően egy gyakorló év után lehetett tanítói képesítést szerezni.

 

Vissza az állami képzésbe

1950-ben az állam felmondta az egyházzal 1929-ben kötött szerződést, így a sárospataki képző állami pedagógiai gimnázium néven, 1951-től pedig állami tanítóképző néven működött tovább. Az 1958. évi 26. számú törvényerejű rendelet megszüntette a négy évfolyamos középszintű képzőket, és intézkedett a középiskolai érettségire épülő három évfolyamos felsőfokú tanítóképző intézet létesítéséről. A korábbi képzők közül tizenegy, köztük a pataki kapott lehetőséget a felsőfokúvá válásra.

 

A főiskola, egyetem

Az intézet életében továbblépést jelentett, hogy 1976-ban főiskolai rangot kapott. A tanítóképzés 1995-től négyéves, és nemcsak az általános iskola 1–4. osztályos, hanem az 5–6. osztályos tanulóinak oktatására, nevelésére is felkészíti a jelölteket, utóbbi esetben egy választott műveltségi területre vonatkozóan. Az intézményben 1971-től – a nagymértékű óvodapedagógus-hiány csökkentésére – kétéves, 1988-tól hároméves felsőfokú óvodapedagógus-képzés is folyik.

 

A Comenius Tanítóképző Főiskola Tanácsa 1998-ban egyhangú szavazással kinyilvánította integrálódási szándékát a Miskolci Egyetemmel, szakmai tudományos alapú integrált regionális szakmai szövetség létrehozására. 2000. január 1-jén az integráció megtörtént, a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Karaként működött tovább a tanítóképző. Az intézmény székhelye Miskolc-Egyetemváros lett, de telephelye továbbra is Sárospatak maradt. 2013. július 1-től[1] az egri Eszterházy Károly Főiskola egyik karaként folytatta a képzéseket, 2016. július 1-től pedig az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campus néven működik. Az utóbbi esztendők képzésfejlesztésének köszönhetően ma már a pedagógusképzés a 0-12 esztendős gyermekek vonatkozásában történik, hiszen a tanító és óvodapedagógus szak mellett már a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapképzésen is lehet Sárospatakon tanulni. A regionális munkaerőpiaci igények figyelembevételével a képzési portfólió fejlesztése kiterjed a turizmus-vendéglátás, a szőlészet-borászat és az informatika területekre is. 

 

Névadója

A képzésről

Az Eszterházy Károly Egyetem Sárospataki Comenius Campusán 2017-ben az alábbi szakokra lehet jelentkezni:

Felsőoktatási szakképzések (FOSZ):

 

Programtervező informatikus

 Szőlész-borász mérnökasszisztens

Turizmus-vendéglátás, turizmus szakirány  

Alapképzések (BA; BSc):

 

 Csecsemő- és kisgyermeknevelő

Gyógypedagógus (pszichopedagógia szakirány)

 Óvodapedagógus

 Tanító

 Programtervező informatikus

Szőlész-borász mérnök

Forrás:Wikipédia