Szabadon álló, gótikus kápolnából 1650 körül bővített, a XVIII. században kéttornyos keleti homlokzattal ellátott egyhajós barokk templom.

A templom magját a Corpus Chirsti-kápolna képezi, melyet már egy 1301-es oklevél is említ. Mivel a szőlők között állt, így a XVI.sz második felétől a szőlők patrónusa után Szt. Orbánként kezdik emlegetni. A templom többször gazdát cserélt és többször át is építették. A törökök a város protetánsainak ítélték a templomot 1555-ben, ami a kezükben is maradt 1688-ig. A század ötvenes éveiben a templomot megnagyobbították keleti irányban. 1688-ban a templom a jezsuiták kezébe került, de csak 1705-ig birták zavartalanul. A tulajdonjogi viták miatt csak 1721-ben kapják meg újra a jezsuiták, akik 1773-ig, a rend feloszlatásáig jópár változtatást hajtottak végre az épületen. 1752-ben egy tűzvész jelentősen megrongálta, de 1758-ig rendbehozták.1759-ben készült el az egyik torony, míg a másik 1766-ig. 1771-ig befejeződtek a további munkálatok, elkészültek az oltárok, valamint az orgona. Az északi torony hagymasisakja 1780-ban készült el. 1866-ban megint tűzkár éri a templomot és ekkor már nem a régi formájában újítják fel, hanem a tornyok merev, magas gúla kősisakot kaptak, ami aránytalanná és rideggé tette az épület képét.

FORRÁS WIKIÉDIA